Amal Graafstra kezeiről készült röntgenfelvételek. Photo: MCT
Szeretnél RFID chipet a bőröd alá? Én személy szerint soha nem engedném, de sokan vannak, főleg a fiatalok körében, akik semmi rosszat nem látnak ebben. Az RFID chipeket és a többi testen vagy testben hordható technológiát egyre több, magát „fejleszteni” kívánó fiatal tartja trendinek. A tömegmédia persze teljes vállszélességgel kiáll ezekért a „technológiai újításokért”.
A BBC például a „Miért akarok mikrocsip beültetést” című cikkében leírja, hogy ezek a chipek mennyi társadalmi problémára adhatnának választ. Például megakadályozná a személyazonosság lopásokat, a hitelkártyacsalásokat és hasonló bűncselekményeket, megvédené a gyerekeket az emberrablástól és feleslegessé tenné a jelszavakat és PIN kódokat, amiknek megjegyezhetetlenségéről kiszámítható rendszerességgel hallhatunk és olvashatunk a médiában, nehogy megfeledkezzünk arról, micsoda „komoly” problémát is jelentenek egyesek számára. Szóval a cikk ecseteli, mennyivel jobb lehetne az életünk az ilyen technológiák bevezetésével.
De valóban ez a helyzet?
Ahogy társadalmunk egyre integráltabbá válik digitálisan, a technológia népszerűsítői elmondják, hogy a hordható eszközök térnyerése elkerülhetetlen és hamarosan olyan hétköznapiak lesznek, mint ma a mobiltelefonok. A szóban forgó BBC cikk szerzője alig várja a napot:
A lényeg, hogy a mikrochip beültetésnek köszönhetően a test olvashatóvá válik a gépek számára. Jelenleg nem létezik egységes szabvány a gépekkel való kommunikációra, legyen szó beléptető rendszerekről vagy bankkiadó automatákról, így az azonosító rendszerek hihetetlen számú variációja létezik. Ilyen a mágnesszalag, a jelszó, a PIN kód, a biztonsági kérdések vagy a hardver kulcs. Ezek mind a digitális és fizikai azonosítás közötti rést próbálják áthidalni, és ha valaki elveszíti őket, egyszer csak nem tud hozzáférni a bankszámlájához, nem tud belépni az edzőterembe, hazautazni, igazolni magát, stb. Egy beültetett chip ezzel szemben univerzális azonosító tokenként szolgálhat, amivel ebben a gépek által szabályozott világban navigálhatunk.
Egyesek számára ez a nap már elérkezett. Némelyik technológiai konferencia résztvevői sorban állnak, hogy megcsippeljék őket.
A januári Transhuman Visions konferencián Amal Graafstra egy „beültető állomást” állított fel a résztvevőknek, akik 50 dolláros alkalmi áron kaphattak csipbeültetést. Graafstra a háziállatok megcsippelésére használt nagyméretű tűvel juttatta be az üvegborítású, rizsszem nagyságú RFID címkét az önként jelentkezőkbe. A nap végére Graafstra 15 új kiborgot hozott létre.
Hogy tetszik?
Új fejlemény, hogy a kutatók olyan akkumulátort fejlesztettek ki, amit maga az emberi test lát el energiával, így állandó áramforrásként szolgálhat a beültethető eszközök számára.
Amerikai és kínai kutatók csoportja bemutatta azt a rendkívül apró beültethető akkumulátort, amit eddig egy pészméker áramellátására használtak.
Az eszköz a különböző szervek, mint például a szív, a tüdő vagy a rekeszizom mozgását alakítja energiává.
A vékony és rugalmas mechanikus energiagyűjtőt eddig teheneken tesztelték. A tervek szerint a jövőben egy egész sor kütyüt lehetne ezzel a módszerrel működtetni. Nem kell sokat várni, hogy az iPhone-odat a saját testedhez kelljen csatlakoztatni a feltöltéshez.
Az RFID chipek persze beültetés nélkül is alkalmazhatók. Az Egyesült Államokban egyre több iskolában használják őket az iskolások folyamatos nyomonkövetésére:
A George Miller óvodában a gyerekek egy RFID csipes nyomkövető mellénybe bújva kezdik a napot. Az épületben elhelyezett szenzorok folyamatosan figyelik a gyerekek mozgását és rögzítik, hogy ki mikor melyik foglalkozáson van. Az intézmény vezetői szerint csak azokat az információkat rögzítik, ami a Headstart program résztvevőinek nyújtott állami támogatás elnyeréséhez előírt számukra.
Az Egyesült Királyságban lassan már egész nap nyomonkövetik a gyerekeket:
Akik szerint az NSA adatgyűjtése a legtolakodóbb, kukkantson be Aiden és Foster, két 11 éves kisfiú egyik napjába, amint péntek délutánjukat tervezik. Aiden szeretné áthívni barátját játszani, és szüleik SMS-ben hozzájárulnak az ötlethez.
A buszon utazva Foster telefonja és a karján lévő érzékelő riasztja az iskolát és a gyerek szüleit, hogy a fiú eltért a szokásos útvonaltól. Az iskola értesítést kap, hogy Aiden háza felé tartanak, így nem riasztják a rendőrséget.
A házba belépve az integrált biztonsági rendszer felismeri Aidan-t és pinget küld a szülőknek, akik mindketten dolgoznak, értesítve őket a tényről a telefonjukon és a táblagépükön is.
Fénysebességgel haladunk egy olyan disztópikus jövő felé, ahol a 24 órás megfigyelés lesz a „normális”. A legtöbben valószínűleg örülnek majd a változásnak, nem látva, hogy ezzel az államhatalmi visszaélések egész hada előtt nyitnak utat.
A testen hordható technológia egy másik új vívmánya az „okostetoválás”. A Gizmodo a következőket írta erről:
A neurológiától a bio-hekkelésig sok területen kerül átgondolásra a tetoválás fogalma. A megfelelő technológia alkalmazásával a tetoválás a magukat szépíteni vágyók vagy lázadók eszközénél sokkal többre képes manapság. Olyan összetett digitális eszközökké válhatnak, mint a zsebünkben lapuló mobil. Egyesek számára ez futurista elképzelésnek tűnhet, pedig a technológia már létezik.
Az MC10 nevű cég által fejlesztett okos tetoválások számos ilyen elképzelést valósítanak meg:
John Rogers anyagkutató számos hihetetlen fejlesztésen dolgozik a rugalmas eszközök terén, amik levehető tetoválásként tapadnak a bőrre. Ezek az úgynevezett „epidurális elektronikai eszközök” sok mindenre képesek. Például képesek megfigyelni a test létfontosságú funkcióit vagy figyelmeztethetnek, ha fennáll a leégés veszélye a napon. Rogers és cége jelenleg azon dolgozik, hogy a tetoválások más eszközökkel, például okostelefonokkal is tudjanak kommunikálni, hogy elkezdhessék az alkalmazások fejlesztését.
A Motorola már szabadalmaztatott egy olyan tetoválást, amit a nyakra helyezve a telefon irányítására használhatnak:
Olyan tetoválásra gondoltak, amit a hangszálak fölé helyeznek külsőleg, így képes lesz a finom hangutasítások értelmezésére, vagy akár a ki nem mondott parancsok teljesítésére, legyen az mondjuk egy belső suttogás, ami nem mozdítja meg a hangszálakat, amikor erre az agy nem ad utasítást. Az ember azt gondolhatja, hogy nem is egy okosbőrt, hanem egyenesen a lélekből érkező kommunikációt szabadalmaztattak.
Ezeket a technológiákat „hordható számítástechnikának” nevezik és ma még csak a jéghegy csúcsát látjuk.
A Computer World ezt írta néhány napja:
Képzeljünk el egy olyan jövőt, amiben bármi, amit tudni szeretnénk, egyszerűen csak megjelenik számunkra, anélkül, hogy ezért tennünk kéne valamit. Például miközben egy étteremben vacsorázol a Google szemüveg közölné, hogy éppen ott ülsz, ahol az édesapád megkérte az édesanyád kezét. Vagy, hogy a barátod késni fog, mert dugóba került és a lazac, amit eszel, nem kapott túl jó értékelést a neten, a parkolójegyed 20 perc múlva lejár és az étterem mellékhelyiségét a bár melletti lépcső tetején találod. Képzeld el, hogy mindezek az információk egyszerűen megjelennének a szemed előtt, éppen akkor, amikor szükséged van rájuk.
Errefelé halad a hordható számítástechnika.
Ez bizonyára sokak számára tűnik menő iránynak, de mi történik, ha egy nap kötelezővé válik valamiféle személyazonosító elektromos tetoválás viselése?
Mi történik, ha egy elnyomó kormány arra használja ezt a technológiát, hogy a nap 24 órájában megfigyelje, nyomonkövesse és irányítsa állampolgárait?
Mi történik, ha e nélkül nem kaphatsz többé munkát, nem lehet bankszámlád vagy nem vásárolhatsz?
A technológia egy kétélű fegyver. Sok hasznos dologra képes, de éppen ennyi gonoszra is.
Forrás: The Truth Wins
