Városaink polgársága. 1898. január 9.
Társadalmunk fejlesztő és erjesztő ereje bizonyára a városokban van. Ott székel az intelligencia s a tulajdonképeni p o l g á r s á g; ott találnak termékenytalajt az új eszmék, ott találnak visszhangot a reformgondolatok. Gondoljunk csak 1848-ra; mi lett volna a szabadságharc mozgalmaiból, ha az akkori Pest városának értelmisége nem képezte volna azt a ragyogó t ü k r ö t , mely a szabadság és a h a z a s z e r e t e t gondolatait és érzelmeit szét [nem] szórja, mint mindmegannyi gyújtó csóvát szerteszét az országban?
A polgárság volt kezdet óta a szociális mozgalmaknak legfontosabb hordozója. Vallási téren a XVI.század, nemzetirodalmi téren a XVIII. század volt az a kor, midőn a polgáriszellem egyoldalú hatalmaskodással kitört Német- és Franciaországban, hogy a fönnálló rendet összetörje s mással pótolja. Angliát naggyá és szabaddá tette polgársága, mely kezet fogott az arisztokráciával; nálunk pedig a szabadsági eszméket a rendi társadalom vitte ugyan keresztül, s polgárság addig tulajdonképen nem volt, de a szabadsági eszmék és intézmények hivatva voltak arra, hogy a polgárságot megteremtsék. Már most azt a kérdést vetjük föl: van-e nekünk a szociális hivatásra képesített, a társadalom fejlesztésére érett polgárságunk?
Egy tekintet, melyet városainkra vetünk, megadja a feleletet a kérdésre. Városaink polgársága két részre oszlik: intelligenciára s az iparos s jobbmódú birtokos polgárságra. A vezetőszerep bizonyára az intelligenciára várna. De mit látunk? Azt, hogy az intelligenciának legnagyobb része anyagilag s társadalmilag függő helyzetben van, s nem a szabadsági eszmék szolgálatában, hanem a kormányhatalom csatlósságában áll. Az intelligenciának ez a része átlaghivatalnok és a modernállam bürokráciáját képezi. Nincs neki szabadsága,s a társadalmi mozgalmakba is mindenütt a politikát, az alázatos kormányuszály-hordozást viszi be. Nem szabad neki másképp szavazni, mint ahogy parancsolják, mert különbenelcsapják, s elveszti k e n y e r é t ; nem szabad neki más eszméket hirdetni, mint amilyeneket a kormányhatalom tesz közzé; nem szabad neki más csillagzatok után indulnia, mint amelyeka kormány színpadján tűzetnek ki, ha mindjárt mondvacsinált nagyságok is, s tehetséghiányuk iránt közmegegyezés uralkodik. Ehhez a hivatalnok-intelligenciához csatlakoznak még más függő helyzetben lévő elemek s azután az a népfaj, mely a magyar intelligenciának nemsokára túlnyomó részét fogja képezni, s mindenütt a hatalommal tartván, a társadalom kiépítésére alkalmatlan. A hivatalnok-intelligencia az államot helyezi mindenütt a társadalom fölé. Előtte a társadalom, mint valami önálló, független elem ismeretlen, s az állami tekinteteket, vagyisa kormánynak, az uralkodó pártnak érdekeit tartja szem előtt, midőn állást foglalni s vezéreszmék közt választani kell. Egyszóval a hivatalnok-intelligencia a modern bürokratikusállamnak a csatlósa; nem független, s ép ezért társadalmi téren való önálló tevékenységre képtelen. Azért kellett a kommunisták- és szocialistáknak a világ s zínpadára kilépniök,hogy a bürokrácia eszméljen s öntudatára ébredjen annak a valóságnak, hogy vannak még körülbelül társadalmihatalmak is a világon. A polgárság másik fele, mely inkább iparosokból és jobbmódú birtokosokból áll, átlaga demokráciához hajlik. Nagy részük a szegénységgel küzd s a fennálló társadalmi rendben g yámolításra és segítségre nem akad. Nem csoda tehát, hogy a negyedik rendbe hajlik, mely még nem kész, s csak annyit tudnak róla, hogy vészthozó megrendüléseknek és zavaroknak sötét felhőjeként áll a világ látóhatárán.
Így állván Magyarországban a polgárság ügye, nem nagy reményeket fűzhetünk a jövendő alakulásokhoz.
Polgárságunk sohasem volt számbavehető a rendi társadalom korában, s új alkotmányunk néhány kevés évtizedében pedig oly szerencsétlenül fejlődtek viszonyaink, hogy a polgárságintelligenciájának nagy része törtetős társadalomfejlesztő szerepétől elesett s hivatalnok-sereggé lett. Magyarország egy bürokratikus állam lesz, melynek társadalma alig van,értem ez alatt a független önálló társadalmat. A független elemeknek mindezek után az lesz föladatuk, hogy önállóan csoportosuljanak s körökben s kaszinókban egyesüljenek.
Ne féljenek, hogy szétszakítják a társadalmat a bürokráciától való függetlenségnek kimondása által; ellenkezőleg, ők őrzik a társadalom egészséges elemeit s ideális céljait. Sőt arra kell iparkodniok, hogy a műveltebb iparosokat is magukhoz vonják. Egyesítése a társadalom független elemeinek, ez Magyarországra nézve a létkérdés.
Prohászka Ottokár, Tanítónk
