Másodszorra is elutasította a Nemzeti Választási Bizottság a paksi atomerőmű bővítése kapcsán kiírandó népszavazás javaslatát. A kérdés megfogalmazása önmagában is provokatív volt: "Egyetért-e Ön azzal, hogy az államadósságot növelő hitelből ne épüljenek új atomerőművi blokkok Magyarországon?".

Provokatív, hiszen ki ne ellenezné az államadósság növelését? Az adósság rossz, magánembernek is, családnak is, állami költségvetésnek pedig végképp. Csakhogy a paksi atomerőmű bővítése az első olyan projekt az elmúlt 25 évben, amiből Magyarországnak hosszú távon előnye származik. A megközelítőleg ugyanekkora összegű IMF hitel mellé politikai követeléseket is felvettünk, ami mind egytől egyig a dolgozó magyar ember sanyargatására vonatkozott, miközben a hitel egésze a hétköznapokban láthatatlan pénzügyi manőverekre lett elköltve. A pártok cégei és alapítványai gazdagodtak rajta, a magyar embernek csak a megszorítás jutott.

Megszorítás - valahogy így.

A paksi bővítés elleni propagandát ugyanez az ármánykodás lepi be. Azok a politikusok, akik most politikai tőkét akarnak kovácsolni a népszavazás kiírásából, egyszer már lehetőséget kaptak és akkor ellenezték a népszavazás kiírását Paks ügyben. Gyurcsány benyelte az orosz pénzeket, aláírta amit kell, most pedig Brüsszelből fizetik a paksi beruházás elleni felszólalásait.

Nem kérdéses, hogy kellően provokatív és demagóg kérdésfeltevés esetén a többség megszavazná a paksi beruházás leállítását, - ahogy megfelelően megfogalmazott kérdéssel bármi mást is megszavaznának. Csakhogy ez egy olyan döntés lenne, ami az "adósság" szótól való félelem, és az oroszellenességgé átvedlett szovjetellenesség hatására hirtelen felindulásból, érzelmi alapon születne meg.

Az energetikai együttműködések terén pedig nincs helye se politikának, se érzelmi alapú döntéshozatalnak.

Fenyvesi Áron