Szeretjük magunkat a közép-európai régió más országaihoz hasonlítani. De másokkal összehasonlítva hogyan áll a szénája az úgynevezett magyar középosztálynak? Ha már a nyugat-európai középosztályhoz nem is, de a régióbelihez mérhetjük magunkat egyáltalán?

A munkaképes korú népesség körében növekvő szegénység az egyik legkézzelfoghatóbb következménye a gazdasági válságnak – ezt a kijelentést az Európai Bizottság (EB) fogalmazta meg január végén, amikor arra hívták fel a figyelmet, hogy különösen az ebben a csoportban tapasztalható szegénység csökkentését mindenképpen el kellene érni. Andor László szociális ügyekért felelős uniós biztos szerint minden negyedik uniós polgárt fenyeget a szegénység, azok közül pedig, akik ebbe a kategóriába esnek, mindössze csak harmaduk tud a szegénységi küszöb fölé emelkedni egy éven belül. A szegénység ráadásul az uniós testület szerint továbbra is növekvő probléma marad, ha az alacsony és magas bérek közötti polarizáció folytatódik.

Hogyan is kapcsolódik mindez a középosztály kérdésköréhez? Ha valakik szegénységbe, bizonyos szegénységi küszöb alá esnek, akkor valamilyen csoportból ki is kell esniük és sok esetben ez az úgynevezett középső jövedelmi rétegekből történik meg. Az európai integráció egyik legnagyobb haszonélvezői, emellett pedig előmozdítói a középosztálynak tekintett rétegek voltak, a gazdasági fellendülés széles rétegeket emelt be a középosztály tagjai közé. Németországban például a társadalom kétharmada tekinthető ma már a középosztály részének. A középosztály emellett az a társadalmi réteg, mely a demokratikus berendezkedés és a politikai, gazdaság verseny támasza is.

A nyugati államok mellett a keleti uniós tagországokban is megizmosodott az európai értelemben vett középosztály a 2008-at megelőző időszakban. Romániában például 2008-ra kialakult a társadalom 20 százalékát magában foglaló, nyugati értelemben vett középosztály. A 2008-ban kitörő gazdasági válság ugyanakkor komoly nyomás alá helyezte a társadalom középső rétegeit mind a munkanélküliség növekedése, mind a jövedelmek, állami transzferek csökkenése miatt.

A visegrádi országok közül egyedül Lengyelország volt képes elkerülni a recessziót a válság idején – a lengyelek erre büszkék is –, ám a gazdasági mutatók mellett érdemes a szociális adatokra is figyelmet fordítani, hogyan is állnak a visegrádi országok jövedelmek, szegénység, társadalmi kirekesztettség tekintetében. Ezen adatokból a társadalmak polarizációjáról, egyes társadalmi csoportok esetleges lemorzsolódásáról is képet kaphatunk.

Magyarország: lecsúszóban

Az utolsó válság előtti békeév a 2007-es volt, így tekintsük ezt az évet kiindulópontnak. A visegrádi államok közül a szegénység és társadalmi kirekekesztettség által veszélyeztetettek aránya 2012-ben egyedül Magyarországon mutat komoly ugrást, Szlovákiában és Lengyelországban látványos a javulás a korábbi adatokhoz képest, míg Csehországban érdekes módon pont a válság által leginkább érintett évben (2009-ben) csökkent rekordalacsony szintre ez az arány, ám azóta is minimális az emelkedés.

A szegénység és kirekesztettség által veszélyeztetett rétegek aránya a teljes népességen belül a három másik visegrádi országban csökkent, Magyarországon ugyanakkor nőtt, ráadásul egy sokkal magasabb bázisról is történt ez az emelkedés. A magyar társadalomnak körülbelül a harmada sorolható ebbe a kategóriába – az EU 2020 mutatóknak megfelelő ugyanakkor már a 47 százaléka a Tárki 2012-re vonatkozó kutatása szerint –, tehát az a réteg is kisebb, amelyből a középosztály építkezhet.

A cseh középosztály a magyar felsőnek felel meg

A jövedelmek tekintetében Csehországban az UniCredit Bank végzett tavaly egy felmérést, akkor azt hozták ki, hogy a cseh középosztály – a középső jövedelmi rétegek – háztartásonként havi 30-40 ezer koronás (körülbelül 350-460 ezer forintos) jövedelemmel bír. Ez éves szinten mintegy 360, illetve 480 ezer koronás jövedelemnek felel meg. Forintra átváltva ez alsóhangon is 4 millió forintnak felel meg, Csehországban 2012-ben a háztartások 38 százaléka tartozott ebbe a kategóriába – 3,5 millió fő –, míg 2001-ben csak 31 százalék volt ide sorolható.

A magyarok helyzetét érdemes a csehekével összehasonlítani, nem csak a hasonló népesség, hanem a hasonló árszínvonal miatt is. Magyarországon ugyanakkor nem a középosztály, hanem a legfelső háztartási jövedelmi tized egy főre jutó éves nettó bevétele indul 2,3 millió forintról (Csehországban a legfelső jövedelmi tized belépési szintje forintra átszámolva körülbelül 3,8-4 millió forint). Vagyis a Csehországban középosztálynak számító rétegbe körülbelül a magyarországi legfelső jövedelmi decilis fér be (azt ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy egyes becslések szerint a hazai munkavállalók 10-18 százalékát fizethetik zsebbe, az eltitkolt jövedelmek arányát ugyanakkor így nem tudjuk ehhez az összehasonlításhoz odaállítani).

                        Izmosodó lengyel középosztály

Lengyelországban és Szlovákiában ugyanakkor nem távoli a helyzet a magyar valóságtól. A Financial Times már 2011-ben arról írt, hogy az izmosodó lengyel középosztály ad támaszt a polgári kormánynak. Lengyelországban kvintilisekre, ötödökre osztja a statisztikai hivatal a jövedelmi osztályokat, a háztartásokban a társadalom legfelső 20 százaléka egy főre lebontva 3400 zloty-t vitt haza havonta (körülbelül 240 ezer forint) 2012-ben. Az ezalatti harmadik és negyedik jövedelmi ötöd – ahová a középosztály tagjai tartozhatnak – 1300, illetve 1800 zlotyt havi jövedelmet jelent. A lengyel átlagbér pedig 3000 zloty körül alakul, vagyis Lengyelországban is majdnem az átlagbérrel be lehet kerülni a legmagasabb jövedelmi osztályba. Azt ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy itt nem jövedelmi tizedről van szó, hanem ötödről, vagyis arányait tekintve jobb a bérek eloszlása, mint hazánkban. Arra vonatkozólag, hogy hány lengyel lehet tagja az úgynevezett középosztálynak, kevés adat áll rendelkezésre. Azt viszont tudni lehet, hogy a Millward Brown piackutató még 2007-ben havi 7 ezer zloty-nál húzta meg a felsőosztály határát, az akkori számítások szerint körülbelül félmillióra tették a 40 milliós Lengyelországban a legtehetősebb csoport méretét. Ez a csoport minden bizonnyal pár százezer fővel gyarapodhatott azóta, és mivel a szegénység, társadalmi kirekesztettség által veszélyeztetett csoportok aránya is csökkent, a lengyel középréteg száma jelentősen gyarapodhatott.

Autóeladások – a középosztály egyik beszédes fokmérője

Míg Magyarországon hihetetlen mértékben zuhant a gazdasági válsággal az eladott új autók száma, és az eladások azóta sem tudnak igazán lendületbe jönni, addig Csehországban és Szlovákiában – kisebb megingással – de maradtak a válság előtti számok (a szintén 10 milliós Csehországban tavaly majdnem háromszor annyi új autót adtak el, mint Magyarországon, a feleakkora népességű Szlovákiában is rendre több autót értékesítenek az utóbbi években, mint nálunk). A Csehországnál – és Magyarországnál – négyszer nagyobb Lengyelországban tavaly 289 ezer autót értékesítettek, ami bő 6 százalékos növekedés a korábbiak évhez képest, ám a népesség arányait tekintve van még hová bővülniük a lengyeleknek (a csehekhez képest mindenképp).

Szlovákiában a háztartásokban egy főre jutó nettó jövedelem 2011-ben 4400 euró (akkori árfolyamon körülbelül 1,1 millió forint) körül alakult. A háztartások közül a legjobban kereső negyed – Szlovákiában jövedelmi negyedekre oszt a statisztikai hivatal – egy főre vetítve 2010-ben 8200 euró körül vitt haza, a harmadik negyed pedig 5300 eurót tett zsebre (akkori árfolyamon ez 2,2 millió, illetve 1,4 millió forintot vitt haza). A második negyed az a kategória, ahol már az átlagjövedelem alatt kerestek kicsivel. Az tehát elmondható, hogy Szlovákiában sem az átlagjövedelem az a kategória, amellyel a legvagyonosabbnak lehet számítani, ráadásul itt is magyaréhoz hasonló az árszínvonal, vagyis a több elkölthető jövedelemhez párosulnak a magyarországihoz hasonló bolti árak. Ez pedig azt is jelenti, hogy szélesebb az a bázis, mely bizonyos fogyasztási cikkeket meg tud vásárolni – ezzel pedig a középosztály kritériumrendszerébe is belefér.

Romlik a magyar egyenlőtlenségi helyzet

Érdemes az államokat a Gini-együttható alapján is összehasonlítani. Ezt a mutatót leggyakrabban jövedelmi vagy más típusú egyenlőtlenség mérésére használják, főként közgazdasági területeken. A Gini értéke 0 és 1 között szóródik. Nulla az értéke, ha a populáció minden tagja azonos jövedelemmel rendelkezik, tehát tökéletes az egyenlőség. Értéke 1, ha minden jövedelem egyetlen személy kezében összpontosul, azaz ha teljes egyenlőtlenség áll fenn. A 0,4 körüli Ginit már viszonylag jelentős egyenlőtlenségnek mondhatjuk.

                               Szlovákok vásárolnak Magyarországon – egyre jobban miből költeni

Csehországban a mutató 2012-ben 0,24 volt, 2007-ben 0,26-on állt. Lengyelországban ugyanezen időszak alatt 0,34-ről 30,9-re csökkent az érték, Szlovákiában pedig 28,1-ről 25,3-ra mászott le a mutató. Magyarországon ebben az időszakban 25,6-ról 26,9-re nőtt az érték (2007 és 2010 között ugyanakkor csökkenés volt tapasztalható). Ezzel a mutatóval mintha belesimulnánk a cseh és a lengyel szintre, ám nálunk romlik a helyzet – minél magasabb az érték, annál nagyobb a jövedelmek egyenlőtlensége, vagyis polarizálódnak a jövedelmek –, ráadásul Magyarországon a legfelső jövedelmi tized keresi meg tulajdonképpen az átlagbért, így, bár hasonló a cseh, vagy a szlovákhoz a magyar egyenlőtlenség, az egy alacsonyabb jövedelmi helyzet mellett történik.
(HVG)