Szergej Lavrov az EU-Oroszország csúcstalálkozó után a szíriai helyzet rendezésére irányuló tárgyalásokkal kapcsolatos kérdésekre adott összegző nyilatkozatában kicsit helyére rakott mindenkit. Úgy orosz módra. Tehette azért, mert a komplett EU vezetés betojt öregemberekből álló bagázs szerepében tündökölte végig a talákozót, Catherine Ashton az EU külügyi főképviselőjének posztján billegő bányarém pedig sírógörccsel távozott a megbeszélésről. Az orosz diplomácia vezetője, mint jó osztályfőnök a maguknak túl sokat megengedő nebulók között, megrázta nekik egy cseppet a pofonfát.
Lavrov az újságíróknak kifejtette: “Oroszország nem támogatja kiemelten egyik felet sem Szíriában. Nem vagyunk jóbarátok sem Aszaddal, sem családjával. De súlyos aggodalmunkat fejezzük ki azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy ez az ország, amely a kereszténység közel-keleti bölcsője, terroristák és szélsőségesek ostroma alatt áll, akiknek nincsen semmilyen vallásuk, akik kolostorokat és mecseteket fosztanak ki és égetnek fel, akik öregeket, asszonyokat és gyerekeket gyilkolnak le, és akiknek az emberi normák ismeretlen fogalmak. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy némelyek leegyszerűsített primitív követelődzésekre helyezik a hangsúlyt. A legkönnyebb azt hangoztatni, hogy Aszad mondjon le, és minden rendben lesz. De emlékezünk csak Jugoszláviára, ahol mindenki ugyanígy követelte, hogy Milosevics mondjon le. Végignéztük, ahogy ugyanezek a követelések hangzottak el Szaddam Husszeint illetően. Aztán jött Líbia és Kadhafi. Látjuk, mi lett mindezekből. Ma annak a rögeszmének lehetünk tanúi, amely rendszerváltást követel Szíriában, csak mert néhány ember személyes gyűlöletet táplál Aszad iránt. De felnőtt emberek nem viselkednek így.“
Asszad és Lavrov - az orosz fél szerint a Szíriában tevékenykedő terroristáknak megvannak a maguk szponzorai.
Ennek a nyilatkozatnak az üzenete, bár látszólag a Genf 2 békekonferenciával kapcsolatos kérdésekre vonatkozik, nagyon sok mindent -nagyon sok mindenkinek- nagyon tisztán tartalmaz.
Oroszország elindult. Állítsa meg aki elég bátor hozzá.
Gergely deák
