Stratégiai szempontból Ukrajna nem olyan fontos Európa, mint Oroszország számára, és alapvető geopolitikai realitás, hogy egyetlen országnak sincs akkora ereje, képessége Ukrajna jövőbeli sorsát alakítani, mint Moszkvának – állapította meg keddi elemzésében a Stratfor amerikai agytröszt.
Az európaiak nem fognak a közeljövőben fontos szerepet játszani Ukrajnában, az Egyesült Államok pedig csak annyiban érdekelt, hogy Ukrajna révén irritálja Oroszországot, de nem vállal komoly kockázatot – fejtette ki az ukrajnai tüntetések kilátásait elemezve George Friedman, a Stratfor alapítója a texasi agytröszt Geopolitical Weekly című internetes kiadványában.
Az európai uniós társulás lemondása által kiváltott, politikai változásokat és új választásokat követelő tiltakozások kapcsán Ukrajna geopolitikai fontosságát elemezve a szerző rámutat: stratégiai helyzete, a közös határ, mezőgazdasági termékei és ásványi kincsei, valamint Odessza és Szevasztopol kikötői miatt Ukrajna elsőrendűen fontos Oroszország számára.
A Stratfor szerint “a szorosabb Ukrajna-EU integráció esetlegesen halálos veszélyt jelentene az orosz nemzetbiztonságra”. A 2004-es narancsszínű forradalom után Vlagyimir Putyin orosz elnök egyértelművé tette: Ukrajna létfontosságú Oroszország biztonsága szempontjából.
Az elemző szerint a 2008-as orosz-grúz háború Kijev számára megmutatta, hogy a nyugati garanciák értéktelenek. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az Egyesült Államok nem segíthet Grúziának, és Oroszországnak nagy katonai ereje van. Grúzia és Ukrajna akkor mutatott szándékot, hogy csatlakozna a NATO-hoz és az EU-hoz, és grúziai beavatkozásával Moszkvának az is volt a célja, hogy eltérítse Kijevet ezektől a szervezetektől.
Az ukrajnai tüntetések idején Oroszország viszonylag nyugodt maradt. Moszkva megértette, hogy ukrajnai befolyása nem egy emberen vagy párton nyugszik, így hagyta a válságot forrongani. Moszkvának az a jelenlegi Ukrajna-stratégiája, hogy nem kell fellépnie, legalábbis nem nyilvánosan. Mint a Stratfor rámutatott, bármilyen ukrán kormány ugyanolyan kényszerítő helyzettel néz majd szembe, mint eddig Viktor Janukovics elnök: kicsi a remény az uniós befogadásra, viszont fennáll a Moszkvától való energiafüggőség és Oroszországgal egybefonódik az ukrán gazdaság. Az oroszok Szocsi előtt már bizonyosan nem akarnak konfrontációt.
Az oroszok azzal is tisztában vannak, minél szorosabban ellenőrzik a nyugatbarát erők Kijevet, annál megosztottabb lesz Ukrajna. A nyugatorientált nyugati és az oroszbarát keleti országrész közötti feszültség tény, és egy erős nyugatbarát nyomás kettészakíthatja az országot. Egy esetleges EU-barát kormány konfliktussal és káosszal találná szembe magát, és egy ilyen forgatókönyv aligha felelne meg Moszkvának.
Stratégiai szempontból Ukrajna nem olyan fontos Európa, mint Oroszország számára. Európa sosem kívánta Kijevet soraiban látni, csak a lehetőséget megadni számára. A németek megértették, hogy Ukrajna uniós tagságára aligha kerülhet sor a közeljövőben. Több fontos üzletük, közös energetikai és beruházási érdekeik is van az oroszokkal, így Berlin aligha fogja nyilvánosan támogatni a tüntetőket. Lengyelország és a balti államok az orosz táboron kívül szeretnék látni Ukrajnát, mert ütközőövezetet jelenthet közöttük és Oroszország (és Fehéroroszország) között.
Az Egyesült Államok határozottan támogatta a narancsszínű forradalmat. Jelenleg azonban, amikor Washington igyekszik nem beavatkozni fölöslegesen az eurázsiai konfliktusokba, arra lehet következtetni, hogy az Egyesült Államok távol marad Ukrajnától. A titkos adatgyűjtés kiszivárogtatása, Edward Snowden ügyében tanúsított orosz magatartás feldühítette Washingtont, s az Egyesült Államok szívesen okoz gondokat Moszkvának a szocsi olimpia előtt, ha esetleg nem is nem támogatja a civil szervezeteket olyan mértékben, mint az európai országok. Szívesen kényszerítené Oroszországot védekező álláspontra, mint ahogy Moszkva tette vele nemrégiben.
A Stratfor összegzése szerint Ukrajnában magasak a tétek. Az oroszok tudják, hogy egy olyan játszmában vesznek részt, amelynek nem lehetnek a vesztesei. Többféle módon is nyerhetnek: például csak tarthatatlanná kell tenniük az ukránok számára az európai nyitást, s ezt az ukrajnai gazdasági és szociális feltételek lehetővé is teszik. Az európaiak nem fognak a közeljövőben fontos szerepet játszani Ukrajnában, az Egyesült Államok pedig csak arra akarja felhasználni Ukrajnát, hogy általa bosszantsa Oroszországot, komoly kockázatot azonban nem kíván vállalni-állapitja meg a Stratfor tanulmánya.
Amire viszont nem tér ki a tanulmány, az a Galicia jelentette hatalmas veszély. Hiszen ebben a térségben a legerősebbek az ukrán ultranacionalisták (a banderista Szvoboda) és az ukrajnai zsidó népesség is zömmel ebben a térségben koncentrálódik, amely már fegyveres önvédelmi osztagokat szervez. Ennek a régiónak a határain pedig-amelyek egyuttal az államhatárok menti térségeket jelentik-komoly létszámú lengyel, szlovák, magyar, és román kisebbségek élnek, amelyek elsősorban az ultranacionalisták dühének vannak kitéve. Ám a legveszélyeztetettebb kisebbség a kárpátaljai magyarság, amelyet az utóbbi években számos ultranacionalista támadás ért, és amely etnikum többségében inkább oroszbarátnak tekinthető, mintsem EU-pártinak.
