Súlyos gondok vannak a magyar gazdasággal. Hiába erőszakolta ki a kormány nagyon súlyos adó emelésekkel és új adókkal, hogy a hiány és a gazdasági növekedés az előírt legyen (papírforma szerint), ezen a módon nem javult a gazdaság teljesítő képessége.
A legnagyobb baj továbbra is a termelő vállalkozások megszűnésével van. A kormány ígéretei és politikája ellenére nincs gazdasági erősödés, a belső és külső piacok nem erősödtek, ott a magyar árukra nagyon kicsi a kereslet. A belpiac fő baja, hogy nincs vásárlóerő. Két súlyos folyamat is érzékelhető az országban, ez pedig a területi és anyagi különbségek növekedése. Területileg probléma, hogy vásárlóerővel csak azok a területek bírnak, amelyek a nyugat fő áruszállítási útvonalain van, főleg észak-nyugat Magyarország és pár ipari terület. A többi megye és terület gazdaságilag szinte lenullázta magát. A vásárlóerővel bíró területeken pedig a társadalmi rétegződés deformálódott erősen, egyre jobban elszakadnak egymástól a gazdag és szegény rétegek. Ha pedig sok pénz kevés kézben koncentrálódik, a vásárló erő ezen a területen is csökken. A befektetési kedv egyre csökken. Még soha a rendszerváltás óta olyan kevés vállalkozást nem indítottak mint most, de soha olyan sok sem szűnt meg.
Új válság közeledik
Már kezdik rebesgetni egy újabb globális válsághullám kezdetét. A magyar válsághullám is hamar bekövetkezik, a kép annyival lesz színesebb, hogy megjelennek majd mellékkörülményekként azok a tényezők is, ahol korábban foltozni próbálták a rendszert. A magyar rendszerre visszaüt a túlzott hitelállomány, és annak további növelése értékpapírokban. Ahol a túlzott vállalkozói támogatásokkal toldoztak-foldoztak, ott ez üt vissza. Megfigyelhető, hogy mióta kialakultak a különböző gazdasági válságok, azóta ez minden esetben hullámzó periódusokban alakul ki. Jelenleg már a második nagy válsághullámot gyűrtek le a magyar kormány, de minden esetben némi javítást produkálva rosszabb lett a helyzet, amint ami a hullám előtt volt. A 2010-es államcsőd közeli helyzetet papíron átmeneti fellendülés követte, de már láthatóak a következő hullám jelei. Sosem tudható, melyik lesz az, amelyik mindent borít magával. Eddig minden nagy világválság háborúba torkollott. A kérdés már csak az, hogy mikor fognak elkezdeni nyíltan beszélni erről.
Válságsújtott ágazatok
Összességében kijelenthetjük, hogy sem a mezőgazdaság, sem az ipar nem tud kiugróan meglendülni. A mezőgazdasági mutatók semmit nem javultak, és nehezíti a helyzetet az, hogy gyakorlatilag a nagy felvásárlóktól függ mindenki, akik pedig saját kényük kedvük szerint manipulálják a piacokat. Az iparnak nincs fizetőképes kereslete. Nem kell állandóan azzal az egy kettő nagyobb nyugati céggel példálózni, aki gyakorlatilag kirabolja népet és a hasznot kihordja az országból, a valóságos ipari termelés csökkent. Már-már történelminek számító cégek szűnnek meg, bútorgyárak, könnyűipari gyárak válnak üres épületekké. Amennyiben a kormány nem vezeti be a közmunka intézményt, ahol éhbérért dolgoztatnak embereket, már összeomlott volna a munkaerőpiac. Magában az útadó, és a megemelt adók sem hoznak javulást, ezek semmi másra nem jók mint arra, hogy a statisztikát javítsák. Ezzel valamennyi nyugati gazdasági elemző cég tisztában van hazánk vonatkozásában, és ennek hangot is adnak. De valamennyi ilyen intézkedés visszaüt, mert a hatás-ellenhatás újra jelentkezik. Megemelik a benzin jövedéki adóját? Kevesebb fogy, elvesztette, amit megnyert volna, lehet duplán emelni. Ez a példa mindenre igaz. A nyugati cégek azt is felróják hazánknak, hogy a volt szocialista berendezkedés miatt nincs úgynevezett vándorló munkavállalói réteg, mivel hazánkban szokás az ingatlan birtoklás (otthonunk van), és nem a bérlés. Így a cégeknek kell menni a munkások után, ahelyett, hogy a munkások költöznének az iparterület közelébe. Így a már meglévő cégek mellé nem jönnek újak, mert a szabad kapacitást nem tudják kiaknázni.
Akik elárulják szövetségeseiket
Orbán most pályázatokkal, közpénzek elnyerésével fordul szembe az EU-val. Olyan kiírásokat csinálnak sok esetben EU pénzekre, melyek nem felelnek meg az EU verseny szabályoknak. Most éppen 170 milliárd forint ragad bent, melyek útépítésre megítélt pénzek és az EU benntartotta szabálytalan pályázati kiírás miatt. Kérdés persze, hogy egyáltalán kapunk-e annyit Brüsszeltől, amennyit befizetünk. Így nem valószínű. A Nyugat Orbán jelenlegi politikáját egyértelműen árulásnak fogja fel. Látjuk, hogyan helyezkedik szembe a Brüsszeli vezetés a Fidesz irányvonalával. A büntetés pedig az ország nagyon nehéz helyzetbe juttatását hozhatja. Minél több a megvont pénz, annál több munkahely szűnik meg itthon. A cégek ugyanis kénytelenek nagyon gyorsan reagálni a kialakuló válsághelyzetekre, tanultak már a 2008-as esetből. A most megszűnő cégek legtöbbjénél a bajok már akkor elkezdődtek, de abban az időben még felvehető hitelekkel megpróbáltak talpon maradni. Most a hitelek már a hitelek törlesztésére kellenének, de a jelen bankpolitika miatt nincs hitel, így munkahelyek tízezrei szűnnek meg. A Fidesz mindezzel láthatóan nem tud, de lehet nem is akar mit kezdeni. Őket lefoglalja az, hogy a propaganda eltakarja a bajokat. Ami pedig nem szúr szemet, az nem is fáj.
Jellemző az árulókra az, hogy nincsenek gátak, amelyek megszabnák, meddig lehet elmenni. Az áruló ember azonban, ha egyszer azzá vált, örök életre az is marad, és minden egyes árulása egyre könnyebb lesz, míg végül pontosan olyanná nem válik mint egy kaméleon, és oda vált, ahonnan érdekei szerint hasznot remél. Kormányunk pontosan ilyen kaméleon jellem. A liberális élharcosként induló Orbán-féle Fidesz mára átváltozott kékből nemzeti színbe, és a Likud testvérpártja Izrael helyett egyfolytában Moszkvába mászkál. Ha kell, szó nélkül köpik le volt kenyéradóikat, ha a másik oldalról a legkisebb biztosítékot látják magukra nézve. Persze, a történet ezzel nem érne véget, mert nehéz Orbán Rebeka nevét lekaparni, elég messzire világít a hajdani szándék, mi az irány. Jól tudjuk, hogy nem változott az irány, csak most tesznek egy kis kitérőt, hátha így nem süllyed el a sok léket kapott Fidesz-bárka. A mostani folyamatok, melyek az EU elárulásával folytatódnak, nem őszinte, és nem alátámasztott folyamatok, csupán arról van szó, hogy Orbán nem hajlandó belátni hibáit, inkább eljátssza a rinocérosz bőrű bolondot, aki úgy tesz, mintha az elmúlt 25 évben csak Csipkerózsika álmot aludt volna.
A vízfej, amivel nem tudnak mit kezdeni
Teherként húzza magával a magyar rendszer az eszméletlenül nagy bürokráciát is. Megdöbbentő, hogy a bürokráciában dolgozók aránya a produktív dolgozókhoz képest hazánkban az egyik legrosszabb mind európai, mind világ vonatkozásban. Ezzel a teherrel a rendszer nem tud mit kezdeni, megfizetjük az óriásira nőtt vízfejet, vagy tovább nő a munkanélküliség. Leépíteni nem tudja, mert nem tud munkát adni helyette, átképzésre nincs se pénz, se megvalósítható elképzelések. Így marad a fogyatkozó ipar nyakán az eszméletlen bürokrácia. Ekkora bürokratikus gépezet fenntartásához egy újabb iparosítás lenne szükséges, amire a látszateredményeket produkáló, néhány évente leváltott pártokrata rendszer alkalmatlan. Ahogy telik az idő, ez mind nyilvánvalóbbá válik, és a feldíszített statisztikák alapján kontárkodást megint az egyszerű magyar munkás érdeke bánja. Magyarországnak, a magyar gazdaságnak minimum egy új iparosításra, stabil, válsághullámoktól védett magyar pénzre és a köpönyegforgató rendszerváltók eltávolítására van szüksége!
Kemény Gábor
