A jelenség egyáltalán nem általános, nagyon sok, büszekségre okot adó fejlesztés is megvalósul - érvel az elvétve előforduló bakik mellett a Magyar Mérnöki Kamara elnöke. Barsiné Pataky Etelka ugyanakkor a hibáknak megágyazó általános jelenségekről is beszámol. A minőség szempontjából döntő a tervezés - hangsúlyozza, ám erre csupán az építmény költségének 4-6 százaléka jut. Az MMK elnöke inkább e nem jelentős összegű előkészítő tervezés elmaradásában, a tervek állandó módosításában, illetve a projektmenedzselésben keresné a minőségi kifogások forrását. Olyan garanciális elemeket hiányol például, mint a sajnálatos módon megszüntetett tervellenőrzés. A korábbi szabályozást ugyan nem tartja megfelelőnek, a nagyobb projekteken azonban szükségesnek véli ezt az elemet. Németországban például 800 tervellenőr van, idézi a német mérnöki munka kereteit, amelytől a magyar rendszer nem csak ezen a területen tér el.
Amiből mindig kevés van: az idő
Az MMK elnöke szerint a hazai tervezési szisztéma nem ideális. Míg Németországban az engedélyezési tervet 4-5 fázis is megelőzi, nálunk az uniós projekt az engedélyezési tervvel indul. A tartószerkezetről, statikáról például csak egy műleírás készül. A mélyebben kidolgozott német szisztéma a költségtervezést is megalapozottabbá teszi a megrendelő számára, ami Magyarországon problémás, sokszor ezért nem készül korrekt költségbecslés. Az előkészítés hiányosságait Barsiné a rendelkezésre álló idő szűkösségével magyarázza.
További hibaforrás a menetközbeni változtatás, amit a tervezésnek nagyon nehéz követnie - hívja fel a figyelmet az MMK elnöke. Barsiné azt is fontosnak tartaná, hogy a tervező kísérje is végig a beruházás alatt az építtetőt. Személyes kompetencia bevezetéséről, releváns gyakorlattal rendelkező tervező esetén plusz pontokról is beszél, amellett, hogy az irreális árak viszaszorítását alapvetőnek tartja.
Az orvosokkal együtt a tervezők is elmentek....
Maga a tervezés sem állhat mindig a helyzet magaslatán, erről az MMK egészségügyi műszaki tagozatának véleménye tanúskodik, melyet a TIOP-os kórházprojektek tervezési hibáiról osztott meg lapunkkal. Mint írják, a feladatot megfelelő szinten elvégezni tudó szakemberek a klinikai és kórházi mérnökök képzése 2008-óta szünetel. Ezen a szakirányú továbbképzési szakon 1992 és 2008 között 9 évfolyamon összesen 131 fő végzett, az egészségügy mostoha viszonyai miatt azonban a végzettek közel 80 százaléka már nem dolgozik szakterületén.
A pályázatok értékelésénél azt is több esetben is tapasztalták, hogy orvostechnológiai műszaki terv egyáltalában nem volt, vagy nem a megfelelő színvonalon készült el, esetleg jogosítvány nélkül, jogosultsággal nem rendelkező műszaki szakképzettségű személy készítette el. A több milliárd forint értékű uniós pályázatok során azonban az MMK szakértőinek ilyen észrevételét nem fogadták el, mondván, hogy "az orvostechnológiai műszaki terv benyújtása nem szerepelt a pályázati kiírásban!" Az MMK szakmai tagozata pedig hiába ajánlotta már korábban is fel a segítségét akár a pályázatok kiírásához, akár értékeléséhez, akár a megvalósítás során, ilyen irányú általános felkérést mind ez ideig még nem kapott.
...vagy elküldték őket
Az egészségügy tagozat szerint a probléma felveti az egészségügyi technológiai tervezéshez szakszerűen értő és a kórházakban, egészségügyi intézményekben alkalmazandó műszaki szakemberek (klinikai/kórházi mérnökök, szaktechnikusok stb) fontosságának kérdését, akitől többnyire az elmúlt időszak "takarékossági" intézkedései miatt váltak meg az érintett intézmények.
Mindezek eredményeként úgy vélik, mindenképpen törekedni kell arra, hogy az egészségügyi technológia szakterületen ismét legyen jogszabályilag is elismert tervezői és/vagy szakértői jogosultság, amelyet 2009-ben kormányrendelet szüntetett meg, és a 266/2013 szakmagyakorlásra vonatkozó kormányrendelet sem hozta vissza. A klinikai/kórházi mérnök képzés támogatását és a projektek végrehajtására, tervezésre és a kivitelezésre szükséges idő biztosítását külön is hangsúlyozzák.
Hiányzik a gondosság és megint az a fránya idő
Rendszerhibáról beszél Koji László, az Építőipari Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) alelnöke. A silány minőség előállításában kulcstényezőnek tartja, hogy hiányzik a kellő gondosság a pályázati időszakban az ár-érték arány megállapításánál. Nem számolnak az időtényezővel, nem a megvalósulás idejére optimalizálnak, így nincs fedezet a pályáztatástól a kivitelezésig terjedő időszak árváltozásainak és az önerőt fedező hitel drágulásának követésére.
Általános, hogy a megrendelő az erős árversenyre számítva a lehető legtöbb műszaki tartalmat zsúfolja bele a projektekbe. Ez rendszerint be is jön, a túlélésért küzdő cégek irreális vállalásokat tesznek, mondván, majd csak lesz valahogy. A nyertes árak rendszerint köszönő viszonyban sincsenek egy szakmai alapossággal, normaidőkkel, fehéren foglalkoztatott munkavállalókkal számoló kalkulációval, ráadásul nincs betervezve a projekt 5-6 éves csúszásának anyagi fedezete sem. Erre nyilvánvalóan megfelelő tartalékokat kellene képezni, hogy működhessen a rendszer - hangsúlyozza az ÉVOSZ elnöke, aki a műszaki tartalom változtatásait nagyon rugalmatlanul kezelő, sok szereplős struktúrát is a lehetséges hibák forrásához sorolja.
És akkor a svindlikről még nem is beszéltünk...
Név nélkül nyilatkozó szakértőnk is a tervezéstől kezdi boncolgatni a minőségi hibák gyökerét, csakhogy megvilágításában kulcsszerep jut a tudatosságnak. Eszerint a tervező már kezdettől kapcsolatba kerül a leendő kivitelezővel, aki nem mellesleg, hivatalosan még nem nyerte meg a közbeszerzést, és vele egyeztetve fals számokat, a többi pályázót megtévesztő "aknákat" helyez el a tervbe, már ilyenkor megágyazva a kivitelezőt és saját magát is plusz pénzhez juttató pótmunkáknak, silányságnak.
Lehet rossz a méretezés, kimaradhatnak fontos elemek, elíródnak a technológiai utasítások, disszonánsak a projekt elemei. A tervezők nem is a feltűnően alacsony tervezői díjakból keresik meg az extrákat, hanem később, az eleve beépített csapdák korrigálásánál, a betervezett anyagok cseréjénél keletkező profitból való részesedéssel.
A kivitelezés egy újabb menet, ekkor kicserélik olcsóbbra és ócskábbra a tervben szereplő anyagokat, igaz, papíron ezek is a tervezettel azonos minőségűek. Az itt keletkező különbözeten keres a tervező, és ebből jut a korrupcióra is. Az árdifferencián mintegy 15 százalék a nyereség, a teljes beruházás bekerülési értékének nagyjából 5-8 százaléka a kiosztható pénz.
Egy igazi Kánaán...
A régészet, a gépészeti tervezés, vagy a burkolás a pótmunkák és anyag csereberék Kánaánja, mindennapos, hogy nem a tervezésnél, előkészítésnél bemutatott minőség épül be a későbbiekben. Az üzemeltetés, karbantartás sem előírásszerű - rendszerint pénzhiány miatt -, ezért a gyors tönkremenés szinte garantált. A bonyolult kórházi projektek tervezési hibái pedig gyakran a megvalósításban érdekelt felek különböző irányú elköteleződéseire vezethetők vissza - állítja forrásunk. Előfordul, hogy az orvostechnikát úgy építik be, hogy nem, vagy nem hatékonyan használható, vagy a higiéniai előírások betarthatósága sérül.
A csereberék rendszerint a hallgatásban érdekelt műszaki ellenőrők tudtával zajlnak. Gyakori, hogy a tervező, a műszaki ellenőr, a beruházó és a projekt menedzser egy és ugyanaz, ilyenkor még olajozottabban működik a rendszer. A fő cél, hogy papíron minden stimmeljen és megfeleljen a szigorú uniós és közbeszerzési szabályozásnak.
A megrendelő érdekeit ilyenkor senki nem nézi
A megrendelő érdekei és a minőség az uniós finanszírozású beruházások közbeszerzéseinél háttérbe szorul, ezen a pályán a kifogások, a pótmunkák hajszolása, a lepapírozás, az anyagok csereberéje áll a középpontban, ezen lehet keresni valójában. A minőségi hibák sokszor nem is kerülnek napvilágra, publikálásuk a sikerpropagandában érdekelt megrendelőnek is kínos lenne, hiszen a kifogásokat, változtatásokat időben kellett volna jelenteni, az ellenőrnek pedig hozzájárulni a módosításokhoz.
Az össznépi játék részeként a szakmai minősítő szervezetek olyan anyagokat minősítenek, amelyekről elvileg még nem is lehetne tudni, hogy a közbeszerzés során rájuk esik a választás. Ám mivel maga a minősítés 60-70 napot vesz igénybe, más anyagnak, beszállítónak esélye sincs nyerni, a közbeszerzés kiírásától a beadási határidőig ugyanis nincs is elég idő a minősítésre. Nem mellékes adalék, hogy a szakértők is az ideálisnál jobban függenek a kivitelezőtől.
Mi a megoldás?
