Négy év alatt az Orbán-kormány, amely úgy vette át a kormányzást, hogy mindent feláldozó harcot hirdet az államadósság ellen, összesen 3000 milliárd forinttal növelte az államadósság mértékét az Államadósság Kezelő Központ tájékoztatása szerint.
Orbán Viktor négy évvel ezelőtt szabadságharcot hirdetett az államadósság ellen. Ennek érdekében a ciklus során számos adósság-szabályt hozott a kétharmad – amelyet később, bonyolultságuk és betarthatatlanságuk okán fel is függesztettek. Az államadósság csökkentésének érdekében az államháztartás hiányát is igyekezetek – sajátos eszközökkel – 3 százalék alatt tartani. Korábban megírtuk: mindez szemfényvesztés csupán, hiszen a magánnyugdíj-pénztári befizetések államhoz visszaterelése nélkül most is 4 százalék fölött lenne a büdzsé hiánya.
A számok, amelyeket most az Államadósság Kezelő Központ tett közzé, arról árulkodnak: a szabadságharc csúfos kudarcba fulladt. Az utolsó, teljes egészében a szocialista kormány által irányított év végére, 2009 decemberében 18 964 milliárd forint lett a teljes adósságállomány. 2010 végére ez a szám 20 041 lett, vagyis ezermilliárd forinttal ugrott meg azonnal a tartozás.
A 2011-es évben a központi költségvetés 3000 milliárddal gazdagodott, a magánnyugdíjpénztárak teljes vagyonának lenyúlásával. Akkoriban a kormányzati kommunikáció központjában az állt: a teljes összeget az adósságállomány csökkentésére fordítják majd. Oly annyira elkötelezett volt a kétharmad, hogy külön pénzalapot hozott létre, amelybe az állampolgárok maguk is utalhattak, csakis a szabadságharc győzelemre segítése érdekében.
A tetemes összeg felhasználása után 17 ezer milliárd körülire várnánk az év végi adósságot. Csalódnunk kell. 2011. december 31-én a magyar állam 21.426 milliárd forinttal tartozott hitelezőinek. Vagyis újabb egy év – és 3000 milliárd elteltével – 1400 milliárddal nőtt az adósság. 2012 végére minimális csökkenést sikerült elérni: 20 720 milliárdon állt a mutató. Nem sokáig. A tavalyi évet megint növekedéssel, 22 ezer milliárdos mínusszal zártuk.
Vagyis: 3000 milliárdnyi megtakarítás elégetése után az egyenleg a kormányváltáskori szinthez képest 3000 milliárdos adósságnövekmény. Ha ehhez a két számhoz még hozzáadjuk a 2500 milliárdnyi megszorítást, amelyet a kabinet léptetett életbe, összesen – a ciklus teljes egészét nézve 2,5 százalékos GDP-emelkedés mellett – 8500 milliárd forinttal lettek a magyar állampolgárok soványabbak. Ebből kétszer lehetne felépíteni a paksi bővítést, külső segítség nélkül.
Vagyis a végső összeg: 11500 milliárd forint.
(Stop)
Gazdasági bővülés helyett nagyobb egyenlőtlenség és szegénység
Recesszióhoz sok, érdemi térségi felzárkózáshoz, az államadósság csökkentéséhez, vagy a fokozódó egyenlőtlenség és szegénység kezeléséhez kevés az a szerény iramú növekedés, amelynek tényét ugyan az OECD hétfőn délelőtt közzétett „magyar szemléje” elismeri, de egyúttal igen aggasztónak tartja a nagyon lassúnak ígérkező potenciális növekedési ütemet, aminek emeléséhez átláthatóságra, kiszámíthatóságra, a fékek és ellensúlyok jó működésére lenne szükség.
Az elemzés az alapüzenetét úgy fogalmazza meg, hogy miközben a gazdaság a múlt évben kikerült a recesszióból, a fellendülés szerény ütemű. A növekedési potenciált visszafogja a gyenge beruházási tevékenység, az alacsony képzettségűek alacsony arányú foglalkoztatása, valamint a munkaerő- és termékpiaci hiányosságok hosszú sora. Vagyis alapvető fontosságú, hogy szerkezeti reformok valósuljanak meg.
A csekély növekedés az okaival együtt nemcsak az egy főre jutó nemzeti össztermék (GDP), hanem a jövedelmi különbségek és a társadalmi mobilitás kedvezőtlen alakulásában is tetten érhető. Magyarország könnyebben finanszírozza magát a nemzetközi piacokról, de minthogy a devizaadósság még mindig magas arányú, továbbra is sérülékeny.
Ezen alapvetések fényében a múlt évi növekedést 1,2 százalékra becsüli az OECD, az ideit két százalékra hozza ki, míg a jövő évire 1,7 százalékos előrejelzést ad. A beruházások a tavalyi stagnálás és a korábbi esztendők hanyatlása után igen mérsékelt iramban emelkedhetnek. A munkanélküliségi ráta az idei 10,1 százalékról 10,3 százalékra kapaszkodik vissza 2015-re, s az infláció sebessége is gyorsul 2,1-ről 3,5 százalékra. A költségvetés hiánya a GDP 2,9 százalékát nem lépi át – az uniós előírás miatt –, de ennek ellenére idén így is némi fiskális lazítást észlel az OECD, amely óv a választási költéstől, különös tekintettel az államadósságra, amelynek a nemzeti össztermékhez mért arányát 2013-ban 78,5, 2014-ben 78,4, 2015-ben 77,8 százalékra állítja be, s a hosszú távú kilátások szempontjából több forgatókönyvet is ismertet.
Ami tehát az államadósságot és feltételekkel teletűzdélt alkotmányos korlátját illeti, a 79 százalékos szint uniós szemmel nézve nem túl magas, de térségi összevetésben mindenképpen az. Ennél is fontosabb, hogy 2030 és 2060 között a társadalom elöregedéséből fakadó költségek a GDP négy százalékával emelkednek, vagyis az adósságot csökkenteni kell e várható többletkiadások fedezetének megteremtésére. Ha a gazdaság tartósan három százalékos növekedési ütemet diktálna, akkor az államadósság a GDP ötven százaléka, azaz az alkotmányos határ közelébe érne 2030-ra. Ehhez persze érdemi reformokra lenne szükség. Ha nem sikerül gyorsítani a gazdaságot, akkor viszont az államadósság szintje még 2030-ban is a GDP 70-80 százaléka között ingadozna. Ha az esetlegesen gyorsabb iramú növekedést további erőteljes költségvetési konszolidáció követné, akkor az adósság 2025 körül kerülne a GDP 50 százaléka alá.
A jelenleg észlelhető gazdasági növekedéshez hozzájárult az OECD szerint az MNB kamatcsökkentési ciklusa is, bár közben az inflációs várakozások meghaladják a lelassult infláció iramát. A fiskális konszolidációban elért haladás a viszonylag kedvező nemzetközi pénzügyi környezetben mérsékelte az ország külső sérülékenységét, s a forint árfolyama is viszonylag stabil maradt 2012 óta, de rövid távon mégis tetemes kockázatok övezik a gazdaságot. Az amerikai jegybank tavaly májusi latolgatása óta az egész térséget érzékenyen érintik a piaci hangulatváltozások.
Az utóbbi napok fejleményei alátámasztják ezt a nézetet, bár a jelentésben értelemszerűen erről nem lehet szó, hiszen az anyag szerkesztését korábban lezárták.
A magyar gazdaságban tavaly az export mellett a belső kereslet is megjelent húzóerőként. Az állami beruházások meglódultak, és a feldolgozóiparban a magánbefektetések is, de utóbbit korlátozta az elégtelen üzleti bizalom és a szűkös hitelkínálat. A munkanélküliségi ráta 2013-ra javult, de a közmunka miatt, amiről az OECD-nek az a véleménye, hogy a program részvevőit nem tereli vissza a munkaerőpiacra. A belső kereslet azonban lendületet gyűjthet a pedagógusoknak és az egészségügyi dolgozóknak juttatott béremelések, a rezsicsökkentés – ami az OECD szerint nem készteti a háztartásokat energiahatékonysági beruházásokra, a szolgáltatókat pedig fejlesztésre –, az emelt családtámogatások és az uniós pénzből finanszírozott állami beruházások nyomán.
De aztán a gazdaság alacsonyabb növekedési ütemre tér át, a sovány növekedési potenciált meghatározó említett tényezők miatt, s az infláció irama is gyorsulhat. Súlyos kockázatokat tartogat az amerikai jegybank mennyiségi könnyítési programjának a szigorítása és az eurózóna feszültségeinek esetleges újabb növekedése. Megdrágulhat a magas külső adósság finanszírozása, távozhat tőke az országból és gyengülhet a forint, ami például a háztartások devizaadósságán keresztül csökkentheti a fogyasztást és a beruházást. S még több rossz hitel halmozódhat fel a bankszektorban. Ha Európában vagy a világban kedvezőtlen folyamatok indulnának meg, akkor az export visszaesése foghatja vissza a gazdaság növekedését.
A tartósan gyorsabb ütemű gazdasági növekedésre az életszínvonal emelése és a szomszédos országok utolérése végett volna szükség. Az elégtelen termelékenység, az alacsony foglalkoztatás és és a tőkefelhalmozás folyamatában elszenvedett veszteségek miatt csalódást és aggodalmat kelt a potenciális növekedési ütem, amely az OECD anyagában közölt grafikon szerint 2001 óta lényegesen alulmúlja Lengyelország, Szlovákia és Csehország teljesítményét. (E három ország 2010 óta hozzávetőlegesen 2,5 százalék körüli potenciális növekedési ütemet tartott és tart jövőre is, miközben a magyar nulla százalék közelébe esett, s 2015-ben is is alig egyszázalékos lehet.)
Bár a jövedelmi különbségeket illetően Magyarország nem haladta meg az OECD átlagát 2009-ben, azóta mind az egyenlőtlenség mértéke, mind a szegénység erőteljesen növekedett, részben a válság, részben a szociális támogatások megnyirbálása, a munkanélküli segélyek folyósítási idejének megfelezése, és az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése miatt…
(NOL)
