A közelmúlt számtalan példával bizonyítja, hogy azokban az országokban, melyekben a kívülről gerjesztett zavargásoknak a hatalom nem tudott erélyes intézkedésekkel gátat szabni, a rendteremtés várható veszteségeinél sokszorta több áldozattal járó belháborúk törtek ki. Afrika számos országában (különösen az arab világban), Szíriában, de még a Kaukázusban is, a milliós áldozattal járó belháborúk csak azért lángolhattak fel, mert a hatalom a kezdet kezdetén lagymatag módon akarta megoldani a kérdéseket. Ennek az volt az oka, hogy vagy nem ismerték fel a veszélyt, vagy nem merték vállalni azokat a kockázatokat, melyeket azonban később, sokkal rosszabb körülmények között mégis vállalniuk kellett.
Azok az országok, melyekben a hatalom irányítói elkötelezett emberek és jó stratégák, soha nem kerülhetnek ilyen csapdába. A zavargások mindig a rend ellen történnek, még akkor is, ha a fennálló rend messze nem ideális egy átlagember számára. Ma már belső háborúkkal, forradalmakkal, zavargásokkal nem lehet egy jobb világot kiharcolni. Egyetlen lehetőség a szabadságharc, mely össznépi támogatású, fegyveres és totális küzdelem a hatalomért. A hangsúly az össznépi támogatáson van, mert nélküle csak zavargás minden belső hatalmi harc.
A belső zavargások veszélyének példaértékű felszámolási műveletét a kínaiak mutatták meg az egész világnak.
Gorbacsov 1989. májusi pekingi látogatása bátorítást adott a rendszer ellenzékének. Ettől kezdve szinte naponta 200-300 ezer ember - főleg fiatalok és diákok - lepte el Peking főterét, a Tienanmen teret (a Mennyei béke terét) és a környező utcákat. A tüntetők Gorbacsovot (az atlantisták ügynökét) éltették, és rendszerváltást követeltek.
A vezetés keményvonalasai ezért elhatározták a szigorú példastatuálást. Június 3-4-én a hadsereg páncélos, ejtőernyős és egyéb egységeit vetették be a Tienanmen téri zavargók ellen. A beavatkozás mintegy 1500-3000 ember életét követelte. Hasonló keménységgel léptek fel a többi nagyvárosban tüntetők ellen is. Ezzel sikerült elejét venni annak, hogy a Szovjetunióhoz és Kelet-Európához hasonlóan Kínában is többpárti demokrácia váltsa fel az egypárti rendszert. A cion-atlantisták azonban tovább folytatták a bomlasztási kísérleteket, de már nem a közben rendszerhűvé vált diákok és értelmiségek vonatkozásában, hanem a nemzetiségek fellázításával. Tibetben, de különösen Ujguriában lázadásokat provokáltak ki ügynökeik által. A kínai válasz még a tienanmen téri eljárásnál is keményebb volt. Azóta -kisebb incidenseket leszámítva- mindenhol nagy a csend, és a nemzetiségek lassan Kína-barátokká válnak a növekvő életszínvonaluk következményeként.
Kijevben Janukovics már kissé elkésett, de még nem reménytelen a helyzet. Már eléggé sok indulat gyűlt fel az erőszak-szervezetek tagjaiban a hetek óta elszenvedett megaláztatások miatt, melyek a zavargók részéről érték őket. Itt az ideje elővenni a géppuskákat (ha még egyáltalán vannak). Felmerül még annak a lehetősége is, hogy ez a kivárás nem ok nélküli.
A zavargások eldurvulása és kiterjesztése a vidéki városokra lassan előidézi azt a helyzetet, mely az orosz beavatkozást szükségszerűvé teszi. A térségben nincs egyetlen olyan katonai erő, mely bármiféle hatást tudna kifejteni az eseményekre az oroszokén kívül. Janukovics számára ez az egyetlen ésszerű megoldás és talán ennek érdekében nem töreti le a zavargást, kivárja amíg a lakosság döntő többsége is megelégeli ezt a botrányos állapotot, és rendet akar. Ha tovább durvul és terjed a bűnöző elemek és a cionisták által kirobbantott országos zavargás, akkor az oroszokat már valóban békefenntartó és rendteremtő erőként fogadja az ukránok többsége. Ez a megoldás szinte biztosra vehető. De hogy ne tűnjön külföldi segítségre szoruló, gyenge politikusnak, azért a géppuskákat mégiscsak ki kellene hozni a fegyverraktárakból (jó sok lőszerrel). Legalább egyszer a csőcselék közé kellene vágatnia Janukocsicsnak, ha másért nem, akkor azért, hogy a történelembe ő írja be magát Ukrajna megmentőjének. Ezek után jöhetnek az oroszok.
Janukovicsnak küldjük tisztelettel az alábbi képeket, példának okáért:
A kapitalista démon-nyugat nem bírja megemészteni a keleti napfelkeltét, hiszen sugarai tüzes vasként égeti rühes bőrébe a megbélyegzettek fenevad jelét. Egyszerűen kiestek abból a helyzetből, hogy diktálhassanak és a jellemük ezt nem engedheti meg, hogy bárki is felettük álljon. Szó sincs itt a hangoztatott emberi jogokról a nyugati sajtóban, hiszen prédaként vetik oda a szerencsétlen, futóbolond bennük eltévelyedetteket pusztán a nyersanyagokért és annak logisztikai felügyeletéért folyó alulmaradt harcban.
Ukrajna december végén kapta meg az első, hárommilliárd dolláros hitelrészletet abból a 15 milliárdos keretből, amelyet Oroszország ígért oda egy tavaly év végi megállapodás alapján.
Nyikolaj Azarov kormányfő szerdán jelezte, hogy a hónap végéig várják az újabb, kétmilliárd dolláros részletet Oroszországtól. Ebből egymilliárdot Ukrajna a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hitelének esedékes törlesztésére használ majd fel. A hitelt Oroszországtól, szövetségesétől két éves lejárattal, öt százalékos kamatra veszi fel Ukrajna. Az eszkalálódó atlantista csőcselék-helyzet miatt a hrivna tegnap óta négy százalékot esett ez euróval szemben. Kijev lényegében hitelezőt váltott, ami nem nagyon tetszik a hoppon maradt Nyugatnak, így könnyítve kilátástalan uzsorahelyzetén. Moszkva mit nyerhet vele? Ha sikerül kilábaltatnia Ukrajnát és kiábrándítania a rózsaszín buzeráns EU-álomból, akkor nyilván az Eu-s gázprogram kudarcba fullad. És ez a lényeg: a GÁZ! Amit az EU nem akar kiengedni Ukrajnán keresztül a markából, ezért támogatja a zavargást és a kormánybuktatást! Mert akkor a költséges, régóta húzódó Déli Áramlat megépítése is okafogyottá válik. Az Ukrajnát elkerülő, teljes befejezése után legfeljebb évi 60 milliárd köbméteres kapacitású, a Fekete-tenger alatt, majd a Balkánon és Magyarországon át Olaszországig húzódó gázvezetékre ugyanis nem lesz szükség! Ha a 200 milliárd köbméter áteresztőképességű ukrán hálózat orosz irányítás alá kerül, s ezzel az Európába irányuló orosz gázexport garantáltan nem válhatna az ukrán orosz gáztárgyalások túszává, ahogyan az történt az előző évtized „gázháborúiban”. „Nagy tragédia fenyeget, az EU-nak ezért különös érzékenységgel kell figyelnie a helyzetre” – idézte az Interfax-Ukraina az egykori lengyel elnököt, Aleksander Kwasniewskit, aki az elmúlt év során az Európai Parlament megbízottjaként többször járt Kijevben. Ez az érzékenység szülte teher egyre vészterhesebb neki, ezért már fegyveres garázdálkodásokról is érkezett jelentés a „tüntetők” részéről. Tehát szivárogtatják be a „zsoldos terrorellenállást”, mint Szíriába is tették, bújtatott módszerekkel. Valószínüleg az 5 halálos áldozat sem a karhatalmi erők esetleges gumilövedékeitől következtek be, sokkal inkább eredmény kellett amire provokálni/hívatkozni/hangulatot alapozni lehet a nyugati sajtóban és közvéleményben. Ne üljetek fel nekik!
Fontolgatják az "elemzők" még, hogy az EU-nak szankciókat kellene bevetnie „Ukrajna legnagyobb oligarchái, így Janukovics fia, Alekszander vagy épp Dmitrij Firtas ellen, például számláik befagyasztásával”. Szankciókon valóban gondolkodik is az EU, – Washington intézkedéséhez hasonlóan – azt fontolgatják Brüsszelben, hogy megtagadnák az EU-ba való beutazást több vezető ukrán hivatalnok esetében. Na, bumm!
Gölöncsér Miklós
A zsidó álom, ami a globalizáció útján látszott megvalósulni, napról-napra gyengül. Az agyagkolosszus már csak a káosz révén juthat némi haladékhoz. A háború és a vér most fontosabb nekik mindennél. Kérdés, hogy az emberi elme képes-e harmadszor is ellenvetés nélkül elfogadni, hogy az ellenségei azok, akiket megnevez ez a hatalom?
Vagy az ostoba gój végre felemeli a fejét és azt mondja: nekem nem ezek ellen kell harcolnom. Ezek, akiket a hatalom ellenségemnek kiált ki, éppoly nyomorultak mint én vagyok. Nem fogjuk tűzbe borítani a világot, lerombolni egymás templomait és városait csupán azért, hogy újabb összegek jelenjenek meg a világparaziták bankszámláján. Ukrajna esete tehát több mint figyelemreméltó. Az emberiség válaszúthoz érkezett. Vagy elpusztítja a bolygót (a parazita természetrajzának engedelmeskedve), vagy egy másik világba érkezik, ahol a szirének éneke nem babonázza meg többé.
Szabó Péter
Ismeretlen fegyveres merénylők egyetlen fejlövéssel végeztek azzal a 27 éves ukrán rendőrrel péntek este, aki egymagában az utcán a szállása felé tartott.
A lövés hangjára a közeli építkezés biztonsági őrei szaladtak ki az utcára és látták a két gyilkos alakot elmenekülni.
Az orvul meggyilkolt rendőr az Ukrán Állambiztonsági Szolgálat (Berkut) tagja volt, és eredetileg: Goloseevskogo-ban teljesített szolgálatot. Jelenlegi vezénylése Kijevbe szólította.
A fiatal rendőr késő este a szolgálati helyéről az ideiglenes szállása felé tartott, – fegyvertelenül, – amikor a néptelen sötét utcában két ismeretlen megtámadta és fejlövéssel végzett vele.
Az Ukrán rendőrség az ügyben hivatalos nyomozati eljárást indított, – az Ukrán Büntető törvénykönyv 115. cikkében meghatározott “gyilkosság” gyanújával, ismeretlen tettesek ellen. Egyben felkérnek minden lehetséges tanút, hogy jelentkezzenek a hatóságoknál.
***
Péntek este 3 szolgálatban lévő rendőrt is megtámadtak és foglyul ejtettek a lázadók a kijevi Függetlenségi tér közelében. Egy támadó azonnal leszúrta az egyik rendőrt. A sebesült rendőrt kórházba szállították, – másik két társát túszul ejtették a banditák. Sorsuk egyelőre ismeretlen.
Szabad Riport Tudósító Iroda
