A képet Facebook-ra tette ki egy adós honfitársunk,. Ha valaki esetleg nem látná, a kép kattintásra megnyílik nagyban. Az összeg 14 546 815 Ft. A kibocsátó pedig Virág József önálló bírósági végrehajtó.
Néha emlékeztetni kell magunkat arra, mi is folyik körülöttünk, mert kellően hosszú idő után bármit meg lehet szokni. Egy bizonyos szinten legalábbis. Amit pedig megszokunk, az egy idő után természetessé válik, bármilyen beteg dolog is.
Visszaemlékezésekből, különféle történetekből tudhatjuk, hogy még a lágerek, kényszermunka-táborok világa is megszokottá, természetessé vált az évek óta ott sanyargatott foglyok számára egy idő után. A szabad világ valamiféle ködös, misztikus “másik világgá” távolodott, amihez nekik annyi közük volt, mint átlag embernek a filmsztárok, vagy épp az állami vezetők világához.
Mi nem eshetünk abba a hibába, hogy ezt természetesnek fogadjuk el, és belenyugszunk, elfogadjuk!.
Ez a sárga csekk önmagában bizonyíték arra, hogy a regnáló hatalom vagy közönyösségből, vagy előre megfontolt szándékkal olyan állapotokat teremtett az országban, amire a jogalkotók egyszerűen nem készültek, nem készülhettek fel. Mert ép ésszel erre nem is lehetett felkészülni. A végrehajtási törvényt nem ilyen esetekre írták. Amikor készült, fel sem merült senkiben, hogy Magyarországon ilyen hatalmas összegekkel tartozhasson egy magánszemély úgy, hogy azt bírósági végrehajtó követeli tőle, sárga csekken, egy összegben.
Most arról nem is beszélünk, hogy ezeknek a deviza alaú kölcsönszerződésnek nevezett valamiknek a létrejötte önmagában is egy átfogó pénzügyi csalás. Ha nem így lenne, és a bankok mindenben tisztességesen, jogszerűen járnak el, ennek a helyzetnek akkor sem szabadott volna kialakulnia.
Az árulás mindemellett az, hogy a végrehajtási kényszerről a mai napig nem beszél senki a istrángszaggató “adósmentő igyekezetben”. Mintha eszébe sem jutna a regnáló hatalomnak, hogy a végrehajtási törvény megváltoztatásában ő lenne az illetékes, nem pedig a bankok, a Kúria, és legfőképpen nem maguk az adósok.
Szóba sem kerül, hogy a végrehajtási törvényhez hozzá kellett volna nyúlni már akkor, mikor a jelenlegi jelzálog-hitelezési jogszabályokat bevezették, és a pénzpiac az “innovatív banki termékek” elterjedése miatt egyre instabilabbá vált a kétezres évektől kezdve.
Jelenleg ugyanazon szabályok alapján vonják eljárás alá a pár ezer forintos parkolási díjjal elmaradókat, mint a több tízmillió forinttal megterhelt devizaadóst.
Ugyanúgy jön a sárga csekk mindkettőnek, ugyanúgy teljes vagyonnal, és minden fellelhető jövedelemmel felelnek,csak a nullák száma különbözik.
Fel sem merül a kérdés, hogy egy köztörvényes bűnöző, egy fegyveres bankrabló miért kezdhet adott esetben tiszta lappal pár év börtön után, és a bedőlt hiteladósnak miért kell a tartozásától függően akár élete végéig jogfosztottan, hatósági eljárás alatt maradnia.
Mintha eszükbe sem jutna…vagy mintha valaki megtiltaná nekik, hogy beszéljenek róla.
Ha elengedjük a fantáziánkat, találgathatjuk, miért van ez így, de tény, hogy néhány éve a legelső, nyolc pontos adósmentő tervezetből is az elsétálás jogát vetette ki legelőször a Bankszövetség, a kormány meg készségesen eleget is tett kérésüknek.. Hallani sem akartak róla, mondván, “romlana az adósok fizetési hajlandósága”. Mostanra már mindenkinek egyértelmű kell legyen, hogy ez színtiszta beismerés volt a bankszektor részéről. Pontosan tudták, hogy viselhetetlenné nőnek ezek a terhek. És tudták azt is, hogy egy fillért nem akarnak majd engedni belőle, és csak a félelem, a rettegés tarthatja fenn a csalást. És tudta ezt az akkori kormány is, és tudja a mostani is. Tudta mindenki!
Elárultak minket. Az 1989 óta regnáló összes politikai hatalom elárulta a magyar embereket, mert tudatosan, szándékosan rájuk engedték a hiénákat. Akkor sem fogták őket vissza, amikor lehetőségük lett volna rá, és jelenleg sem teszik. Jelen pillanatban is csak azon mesterkednek, hogy a hiénák kisebb darabokban falják fel az áldozatokat, ne egyszerre. Nem azon, hogy egyáltalán ne falhassák fel őket!
Az, hogy ezt az árulást most épp a devizaadósok nyögik ezt a legjobban, csak részletkérdés. Bárki sorra kerülhet különböző jogcímeken, ha ez így megy tovább.
Ha ezt elfogadjuk természetesnek, jöhet ennél még rosszabb is.
Ha a béka alatt lassan melegítik a vizet, élve megfő anélkül, hogy megpróbálna kiugrani. Ma még “csak” a sárga csekk, és a végrehajtó jön. Ezek már önmagukban elegek ahhoz, hogy emberek a vonatok elé ugráljanak.
De nem kell feltétlen hosszú időnek eltelnie, és jöhet a kitelepítés, kényszerlakhelyek kijelölése, kényszermunka is. A pénz, a profit, a nemzetgazdaság szent nevében.
Tovább nem folytatom…
Mi se folytassuk!
Mert ELÉG VOLT!
NULLA FORINTOT A BANKOKNAK! A Haza, és az emberi élet nem eladó, semmi pénzért!
Az 1989. óta regnáló politikusok pedig törvényszék előtt kell feleljenek a kialakult helyzetért! Amíg ez nem történik meg, mindig vissza fognak térni, mint az elhajtott bögöly a marhára, és hozzák a hiénáikat is. Újra és újra.
Emlékeztetőül, hogy senki se felejtse el, a népirtás fogalma (forrás: Wikipédia):
1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről, 155. §, Népirtás :
(1) Aki valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából
- a) a csoport tagjait megöli,
- b) a csoport tagjainak, a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz,
- c) a csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik,
- d) olyan intézkedést tesz, amelynek célja a csoporton belül a születések meggátolása,
- e) a csoporthoz tartozó gyermekeket más csoportba elhurcolja,
bűntettet követ el, és tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.
