A Világbank adatai alapján tavaly októberig 2043 millió dollárt küldtek haza az itthon maradtakhoz a külföldön dolgozó magyarok. Az összeg forintban 530 milliárd, ami magyar GDP 1,8 százaléka (összehasonlításképpen ez több mint a fele a teljes mezőgazdasági szektor GDP-hez való hozzájárulásának). A hazautalás a kelet-közép-európai országokban a második legnagyobb külső pénzügyi forrást jelenti. Csehországban az arány 1 százalék, Lengyelországban 1,4, valamint Romániában és Szlovákiában 1,8.

A hazautalások 2004-ben, az uniós csatlakozás után ugrottak meg, de a 2008-as gazdasági válság visszavetette ezt is valamivel. Idén viszont már újra a válság előtti szinten utalnak haza a külföldön dolgozó (és élő) magyarok. Azonban az éremnek van egy másik oldala is: a nemzetgazdaságnak is károkat okozhat a kieső munkaerő.

A külföldön munkát vállalók enyhítik az itthoni szociális feszültséget, hiszen a foglalkoztatást főleg a közmunka húzza és maguk a külföldön dolgozók. Így a kivándorlás szociális szelepként szolgál, ami csökkenti az itthoni munkaerő-piaci feszültségeket. A kint dolgozók a hazaküldött összegekkel pedig a sokszor itthon maradó rokonság szociális, anyagi helyzetét is valamelyeset kezelni tudják.

A nyugati országokban megfogalmazott kritikák a munkaerőpiac szélesre nyitásáról, illetve annak szűkítéséről inkább a belpolitikai feszültségeket hivatott csökkenteni, mint valós veszélyt jelentene például a Nagy-Britanniában dolgozókra. A nyugati országok nagyrészt a túlságosan bőkezűnek tartott szociális juttatásokat faraghatják lejjebb.

Hazautalások

A Világbank adatai alapján 2013 októberéig 2043 millió dollárt küldtek haza az itthon maradtakhoz a külföldön dolgozó magyarok. Az összeg forintban 530 milliárd, ami magyar GDP 1,8 százaléka. A hazautalás a kelet-közép-európai országokban a második legnagyobb külső pénzügyi forrást jelenti. Csehországban az arány 1 százalék, Lengyelországban 1,4, valamint Romániában és Szlovákiában 1,8.

2011-ben így oszlottak meg a hazautalások a GDP-arányában az európai országokban:

Az érem másik oldala

Annak ellenére, hogy Matolcsy György egyik nyilatkozatában „rejtett nemzeti kincsnek” nevezte a külföldön dolgozó  honfitársainkat, többféleképpen lehet árnyalni a képet. A Napi Gazdaság egy korábbi cikkében arról írt például, ha 500 ezer kieső munkavállalóval számolunk, az éves szinten több száz milliárd forintot jelentene a GDP-ben adó és fogyasztás formájában.

Ha csak minimálbérrel számolunk, akkor is havonta 31 milliárd forint adó- és járulékbevétel keletkezne félmillió alkalmazott után, ami éves szinten 370 milliárd forint. Ez a GDP 1,4 százaléka. Ha pedig bruttó 250 ezer forinttal számolunk, éves szinten majdnem ezermilliárd, ami a GDP három százalékát is meghaladja.

Az adó mellett a jövedelem sem jelenik meg fogyasztás formájában, ami nagyjából ugyanakkora nagyságrendű összességében. Minimálbéren számolva 740 milliárd, 250 ezer forintnál pedig majdnem kétezer milliárd forintról van szó.

A kieső fogyasztást és az itthoni kieső adóforintokat összeadva akkor is legalább ezermilliárd forint, ha minimálbéren számolunk. Hiába javítja tehát a foglalkoztatottsági statisztikát a kint élők munkavállalása, hiába lehet kozmetikázni ezzel a statisztikákat, az ország így is rosszabbul jár, mintha ezek az emberek itthon termelnének és itthon fogyasztanának.

A munkaerőpiac vajon mekkora?

A KSH sem képes pontos adatokat adni. A külföldön dolgozókról csak akkor tudunk információt, ha a háztartása itthon tovább él. Ha viszont külföldre költözik, válaszai nem kerülhetnek be a statisztikába. Vagyis a külföldön dolgozókat megkérdezni nem tudjuk, de a mintavételt követő kivetítésbe őket is beleszámoljuk. Ezért is lehetséges az, hogy a csaknem százezer külföldön dolgozó magyar az itthoni foglalkoztatási statisztikákat javítja.

A kormányzati propaganda ellenére tehát csak a közfoglalkoztatottak és a külföldön dolgozók egy része javítja a statisztikát, nem pedig a versenyszférában létrejött új munkahelyek. Azok ugyanis nincsenek. Sőt, minimális csökkenést tapasztalhatunk.

A kivándorlás szociális szelepként szolgál, ami csökkenti az itthoni munkaerő-piaci feszültségeket. És a hazaküldött összegekkel pedig az itthon maradt családok anyagi, szociális helyzetét is valamelyeset kezelni tudja. De ezek az emberek nem jókedvükben mentek külföldre dolgozni, és nem is a tenger közelébe vágytak. Ezek az emberek a gazdaság jelenlegi állapota miatt itthon nagyrészt bizony munkanélküliek lennének. Nem azért, mert nem akarnak dolgozni, hiszen külföldre is azért mentek, most pedig a megtermelt bérüket utalják haza. Egyszerűen azért, mert a gazdaságban nincs elég pénz a foglalkoztatásukra.

Az Orbán-kormány legjobb ötlete erre pedig nem más, mint a vagyoni kilátástalanságot fenntartó közmunka, az unortodox gazdaságpolitika, na meg a statisztikák kreatív értelmezése lett. Foglalkoztatottnak számít a fizetés nélküli önkéntes munkás, a szakmai gyakorlatot teljesítő tanuló, a külföldön dolgozó és a közmunkás is. Az egymillió új munkahely víziójából tehát 20 hónap alatt, a 2010-es kormányváltás időszakához képest nemhogy több, de kevesebb munkahely található hazánkban.

Ellenben gazdasági menekültből sajnos sokkal több lett.
(tenytar)

Bal-Rad komm : A döbrögista számmisztikusok kizárólag a pozitiv előjelet ismerik csak. Ami emögé nem illeszthető be?-arról nem is hajlandóak beszélni!
Igy történhet meg, hogy a horda zsonglőrei “…a negativ növekedés is növekedés!-csak legföljebb…”
A döbrögista retorika egy általuk elképzelt világról szóló “tündérmese”-amit ugyan a tények a nap minden percében cáfolnak-de a mesemondók megállás nélkül darálják és darálják!

“Az egymillió új munkahely víziójából tehát 20 hónap alatt, a 2010-es kormányváltás időszakához képest nemhogy több, de kevesebb munkahely található hazánkban.”

-Ám a statisztikák kreativ döbrögista értelmezése szerint kell vizsgálni a dolgokat!
Oszt’ jónapot!