Még a háború után történt. Akkor, amikor az ifjú kommunisták már próbálgatták erejüket.
Egy ilyen erőpróbát örökítek meg.
Egy vasárnap, a reggeli órákban, kék inges, piros nyakkendős ifjú kommunisták, - lehettek vagy tízen - csákánnyal és egyéb romboló szerszámmal felszerelkezve, énekszóval vonultak be a faluba.
A falu népe, régi jó szokás szerint seperte a háza elejét. A seprőn kívül vasvillát is használtak az elhullott szalmaszálak és a trágya felszedésére.
-"Hová, hová, ilyen nagy igyekezettel s jó kedvvel barátaim?" Kérdezte az egyik kapuja előtt tevékenykedő atyafi az ifjakat.
-"Ezt a fasiszta emlékművet kell szétverjük," - válaszolta az ifjak egyike.
-"Arról bizony gyorsan tegyetek le, mert ez nem fasiszta emlékmű, hanem az első világháborúban elesett hősök emlék műve." Szólt a tanítás. Közben a házuk előtti rendcsinálók is felfigyeltek az emelt szóra, s mind körül vették az ifjakat. Seprővel, lapáttal, no meg vasvillával felfegyverzett kicsinyke sereg volt ez is. Bátrak is voltak, mert otthon voltak. Így meg is toldották a tanítást:
-"Úgy nyúljatok a szoborhoz," - mert szobornak hívták a Kazincbarcikaiak az emlékművet, - "hogy élve nem hagyja el egyikőtök sem a falut..."
Az ifjak nem sokáig latolgatták a helyzetet, énekszó nélkül, csendben elvonultak.
Ma is áll az emlékmű, a második világháborúban elesettek is számon vannak tartva rajta, és helyt kapott rajta egy 1848-as emléktábla is.
Az emlékmű 1931-ben készült, 2011-ben megünnepelték fennállása 80. évfordulóját.
Egy ilyen erőpróbát örökítek meg.
Egy vasárnap, a reggeli órákban, kék inges, piros nyakkendős ifjú kommunisták, - lehettek vagy tízen - csákánnyal és egyéb romboló szerszámmal felszerelkezve, énekszóval vonultak be a faluba.
A falu népe, régi jó szokás szerint seperte a háza elejét. A seprőn kívül vasvillát is használtak az elhullott szalmaszálak és a trágya felszedésére.
-"Hová, hová, ilyen nagy igyekezettel s jó kedvvel barátaim?" Kérdezte az egyik kapuja előtt tevékenykedő atyafi az ifjakat.
-"Ezt a fasiszta emlékművet kell szétverjük," - válaszolta az ifjak egyike.
-"Arról bizony gyorsan tegyetek le, mert ez nem fasiszta emlékmű, hanem az első világháborúban elesett hősök emlék műve." Szólt a tanítás. Közben a házuk előtti rendcsinálók is felfigyeltek az emelt szóra, s mind körül vették az ifjakat. Seprővel, lapáttal, no meg vasvillával felfegyverzett kicsinyke sereg volt ez is. Bátrak is voltak, mert otthon voltak. Így meg is toldották a tanítást:
-"Úgy nyúljatok a szoborhoz," - mert szobornak hívták a Kazincbarcikaiak az emlékművet, - "hogy élve nem hagyja el egyikőtök sem a falut..."
Az ifjak nem sokáig latolgatták a helyzetet, énekszó nélkül, csendben elvonultak.
Ma is áll az emlékmű, a második világháborúban elesettek is számon vannak tartva rajta, és helyt kapott rajta egy 1848-as emléktábla is.
Az emlékmű 1931-ben készült, 2011-ben megünnepelték fennállása 80. évfordulóját.
