Méghogy nem lehetnek sikeres cégek ebben az országban? Épp tegnap számolta ki az Átlátszó.hu, hogy a Közgép napi átlagban 1,18 milliárd forintnyi közbeszerzést nyert el 2013-ban, ez a GDP közel másfél százalékának felel meg. Az összeg másodpercenként 13 700 forintot jelent, igaz, felfelé kerekítve.

Veszélyes vizekre evezünk ezzel a témával. A Közgép pályázati győzelmei azok, amelyekre mindenki pártosan reagál: ha baloldali olvas erről, rögtön korrupciógyanút kiált, ha jobboldali, akkor a négy éve elmúlt nyolc év közbeszerzéseit kezdi el emlegetni. És a fejünkre húzzuk azt a vádat is szinte már a kérdésfeltevéssel: miért ne nyerhetne egy cég sok pályázaton, ha tényleg jó? Nem örülünk annak, hogy magyarokhoz kerül a pénz?

Utóbbi kérdésre egyszerű a válasz: annál, hogy magyar cég nyerjen állami pénzeket, fontosabb lehet, hogy az nyerjen, aki a legolcsóbb áron a legjobb munkát végzi. De ez személyes vélemény, lehet róla vitázni. Arról már kevésbé, hogy az átláthatóság hiánya mekkora problémát jelent.

Ez pedig már nem csak a Közgépről szól, hanem az országról általánosságban. Igaz-e a szóbeszéd, hogy sokan el sem indulnak a közbeszerzéseken, mert úgyse nyerhetnek? Helyes-e, hogy sokszor derül ki utólag, hány milliárddal lett drágább egy-egy közbeszerzés az előre vártnál? Mit kezdjünk mi – akár a közvélemény, akár a sajtó – azzal, hogy a Fidesz volt gazdasági igazgatójához köthető cég teljesen törvényesen nyeri agyon magát, miközben a törvényeket a Fidesz hozza, az ellenőrzés legfontosabb szerveinek többségét pedig a párt egykori képviselői és jelöltjei vezetik?

Különösen úgy izgalmasak ezek a kérdések, hogy az MSZP négy éve többek közt törvényes, de sokak szerint etikátlan közbeszerzésekbe bukott bele. Lehetne etikán vitatkozni, ebben mindenkinél mások a határok. De a választók megérdemelnék, hogy mielőtt döntenek, tisztábban lássanak.
(vg.hu )