A minap beszámoltunk a JABIL CIRCUIT decemberi/januári sikeres létszámleépítéséről Borsodban, mint munkahelyteremtő és megtartó kormányunkkal hű stratégiai partnerségéről. Hozzáteszem, ami állami pénzből valósult meg! Ez az egy mondat el is mondott mindent azt hiszem az érték fogalmáról és a hűségről. Gratulálunk!
A stratégiai megállapodás/szerződés 1. bekezdése így szól:
„A Magyar Kormány és a JABIL CIRCUIT örömüket és megelégedettségüket fejezik ki, hogy Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok gazdasági együttműködése egyre sikeresebb.”
Ezek szerint csak a közpénz kiszivattyúzásában lehet sikeres és elégedett az együttműködés!
Informátorunk szerint és több forrásból is megerősítve, itt nem csak a próbaidős, egy-két hónapos, éves dolgozókról van szó. A leépítésbe beleestek szép számmal (a leépítés 15-20%-a körül) olyanok is, akik legalább 10 éve a vállalatot erősítik szakértelmükkel. Ez már felettébb beszédes tény. Az még beszédesebb, hogy ezeknek a szakavatott dolgozóknak felajánlottak megalázó „továbbképzési lehetőséget”, ahol furcsamód a nagy tapasztalatú egyének sorra kihullnak a rostákon. Ez azért érdekes, mert ők már az esetleges elbocsátások során a végkielégítés kategóriájába esnének, így viszont nem lesznek jogosultak rá. Ez ám a fifika! Informátorunk tájékoztatott továbbá arról is, hogy a 30km-nél távolabbi dolgozók lettek a zöme a leépítésnek. Ez azt vonja maga után, hogy megszüntetésre kerülnek a távolsági buszalapú munkásjáratok, körülbelül 150 helyközi járatról van szó. Tehát a szállító céget is közvetlenül érinti, mely cég jelen esetben a Borsod Volán. Információink alapján a most Miskolcra települő TAKATA cég, mely 1000 új munkahelyet teremt a térségben (ezek szerint csak 300-at, mivel 700 megszűnt) készséggel átveszi a menesztett munkásokat majd. És a „majd-on” van a hangsúly! Mivel az épülő TAKATA még kb. 1év múlva tudja/tudná ténylegesen foglalkoztatni őket!
Kérdezzük: addig mit egyenek, számlát/hitelt miből fizessenek, miből éljenek ezek az amúgy sem túlfizetett, nem nagylábon élő, nem habzsi-dőzsiző szerencsétlen néprétegek?
Gölöncsér Miklós