“Hurrá-optimizmus”, “Kincstári-optimizmus”volt az első gondolatunk, amikor értesültünk, hogy bővül a Fidesz hazai média gépezete, a Magyar Krónikával.
A nyomtatott sajtó nem olcsó mulatság, még 10 ezer példányban sem, különösen, ha ennek nagy része ingyenesen kerül a szívmelengető hírekre áhítozó, ám de “szegény” Fidesz-barát intézményeknek és “kiskeresetű” állami vezetőknek.
Azonban belegondolva rájöttünk, messze nem erről van szó.
Annál is kevésbé, mert mint hírlik a lapot, a meghirdetett rezsicsökkentés jegyében a rádióban is közzéteszik (feltehetően kötelező jelleggel).
Itt egész másról van szó, amit szaknyelven kondicionálásnak hívnak.
Az ismert és bennfentes nevek – akiket már fel is kértek írásra -, virtuálisan lámpással járják majd be az országot, hogy valami örvendetes dologra találjanak, amit aztán összedrótozhatnak a Fidesszel. Azt a látszatot keltve, hogy “pártunk és kormányunk” áldásos tevékenysége nyomán lám milyen pozitív tettek és gondolatok sarjadnak. Adjunk hát hálát nekik.
De vajon mi szükség van erre?
Nos ha megnézzük, hogy ebből kinek, kiknek származik haszna, már meg is találtuk a választ.
Az ismert nevek egy része félkézzel is megír egy ilyen örömhozó cikket, ha nem talál tényeket akkor is, ezután már csak a számla kiállításra kell nagyobb figyelmet fordítani, amit persze tartalomtól függetlenül akkurátusan ki is fizetnek nekik.
A cikkírók másik része ismert, (hogy ne mondjuk ilyen-olyan ügyek kapcsán elhíresült), s mint vagyon bevallásaikból kiderül ennek ellenére alulfizetett fideszes politikusokból – élükön Orbánnal -, kerül majd ki. Vajon nekik is számlaképesnek kell lenniük, vagy a honoráriumot majd (Selmeczit idézve) “haverilag” megoldják?
A lap szakmai vezetői szintén Selmeczi szavaival a “haveri kutyák” közül fognak kikerülni, és feltehetően nem társadalmi munkás vagy közmunkásként fognak részesülni a javakból.
A legnagyobb hasznot természetesen maga a Fidesz kormány reméli ettől a „Keresd a jót” fantázia nevű vállalkozástól.
Az Eddigi „Magyarország jobban teljesít” címmel sulykolt hazugságukat nem igen sikerült elhitetni a magyar néppel, de még az egyre fogyatkozó “polgáraikkal” sem. Ami nem is csoda, hiszen amikor a pénztárca egyre laposabb hónapról hónapra, nehéz elhinni, hát még elhitetni, hogy bármilyen javulás van. Tehát erősíteni kell a kondicionálást.
A kondicionálásról
A kondicionálás, egy fajta nyomásgyakorlás az elmére. Lényege abban áll, hogy addig kell sulykolni, idomítani az elméket, amíg nem hiszik el, nem fogadják be valóságként a beültetni kívánt koncepciót. Ez valójában az idomítás egy fajtája. Ami, ha jutalom falattal, azaz pozitív megerősítéssel párosul, akkor hatékonnyá is válik. Erre jobb példa nem is kell, mint választott és ránk erőltetett politikusaink, vezetőink több milliós/milliárdos jutalomfalatja.
Mivel a pénz áramlása jellemzően egyirányú és jól körül határolt célpontú (sem az irány, sem a célpont nem a magyar lakosság felé mutat, épp ellenkezőleg) ezért jutalom falat helyett marad a puszta szó, a kondicionálás.
A hatékonyságot pedig attól remélik, – ahogy az ismert viccből adódik -, hogy a madam ezúttal a kupiban lányokat is cserélt az eddigi lepedőcsere helyett.
Tapasztalataink szerint azonban a „A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond” fedőnevű propaganda hadjárat bukásra van ítélve, s könnyen pénznyelővé válhat. Azon egyszerű okból, mert a madam és bandája már eddig is számtalanszor bizonyította határtalan dilettantizmusát és erkölcsiségének teljes hiányát mindenhez, ami elméletileg a dolga és kötelessége. Ergo ezt is el fogják tolni. Sebaj! A végleges bukásig legalább a jutalomfalaton megosztoznak.
És hogy erre honnan lesz pénz? Hát ahonnan eddig is. A mi zsebünkből.
És a magyar nép? Béget majd ehhez is? De meddig még?
