Égi édesanyánk könnyező figyelmeztetése után következik a Nagy Figyelmeztetés, majd 100 nap olyan keresztényüldözés, amilyen még nem volt a világon, aztán elragadtatva a 4 év alattiak és a mennybe tartozók, a többiek haladnak az utolsó ütközet felé

Armageddon nyomában

Armageddon nyomában

Basescu rázza a pofonfát

2014. január 05. - Andre Lowoa

Basescu román elnök újévi köszöntőjében Moldovát Románia földjének nevezte, a moldávokat pedig románoknak. Nagy-Romániáról beszél, meg egyesítésről. Pedig Románia is egy mesterségesen összetákolt ország, pláne még Nagy-Románia.

Ehhez a kijelentéshez máshol is fűztek némi megjegyzést. Például a Kreml irodáiban. Ami kérdésként felvetődik: Basescu kilát egyáltalán a fejéből? Látja mi zajlik a világban, vagy az atlantista ígérgetés annyira leterhelte agyi kapacitását, hogy Brüsszelen kívül már nem is lát mást? Mint tudjuk, Románia a NATO üdvöskéje, előretolt állása, és megszámlálhatatlan mennyiségben tolják oda a fegyvert. Ám a kérdés az, hogy Moldova ügye miként fog kiéleződni és befejeződni. A politikai porondon, vagy az ágyúk csövei előtt?

Basescu nem tudja átlátni azokat az átrendeződő geopoliti viszonyokat, amelyek most zajlanak világban. A nagy sakkjátszmájából Európa egyre inkább kiesik. Két okból. Egyrészt mert gazdasága évek óta vergődik, és esélye sincs komoly háborúra, másrészt azért, mert lakossága annyira elsatnyult, fiatalsága semmitérő, így képtelen lenne bármilyen komolyabb háború megvívására. Semmi tartás, gerinc, kitartás, lojalitás nincs benne, és nincs is kihez. Vezetői kivétel nélkül nemzetidegen uralkodók, államrend nincs, csupán egy nagy gazdasági tömörülés. Mezítlábas négerekkel még csak-csak elbírnak nagy nehezen (bár a sarus kecskepásztorok már feladják a leckét), de egy olyan haderő, mint az orosz, szóba sem jöhet ellenfélként. Semmi esélyük nem lenne.

Ebbe a lecsúszó félben lévő Európában akar Basescu erősködni egy olyan újjáéledő birodalommal szemben,  amely az elmúlt években szó szerint letiporta a nagypolitikában az ellenfeleit. Egyszer már szájon vágták az oroszok a románokat a Dnyeszter Menti Köztársaság függetlenségi harcában 1992-ben (persze hivatalosa a románok ott sem voltak, de ez részletkérdés, a román hadsereg, mint román önkéntesek voltak jelen). Románia lépten-nyomon megteszi az elhibázottnál elhibázottabb lépéseket. Rakéta pajzsot telepít, Izraellel hadgyakorlatozik, az orosz haderő ellen kifejlesztett tengeralattjárókat rendszeresít, és ezzel párhuzamosan rendre az orosz világpolitika (erkölcsi rendje) ellenében nyilvánul meg, és terjeszkedően politizál. Kényes időszak ez, jobb lenne ezekben az ügyekben inkább visszafogottan viselkedni. Úgy képzelik talán a román politikusok, hogy a kétszínűség és árulás örök előny maradhat? 2000-től, mikor Putyin hatalomra került, új időszámítás kezdődött. A politizálás azóta látványosan megváltozott. Az emberek alapvető vélekedése, hogy a politika mocsok dolog. Mi azt mondjuk, csak akkor mocskos, ha mocskos emberek mocskos módszerekkel használják. Ellenkező esetben egy nagyszerű feladat, amely népek és országok, erkölcs és szellemiség épülésére szolgál. 

Románia politikusai pontosan 100 éve kizárólag az ármányt, árulást, kétszínűséget, becstelenséget ismerik. Úgy látszik ők szemernyit sem változnak. Maradnak a régi jól bevált ármánykodásnál. Annyira hiányzik nekik egy kiadós elkalapálás, hogy mindent megtesznek érte. Addig rázzák a pofonfát, amíg lehullik számukra néhány kiadós nyakleves.



http://www.hidfo.net/2014/01/05/basescu-razza-pofonfat

süti beállítások módosítása