Karácsony előtt rokonlátogatóban voltam Németországban, eme néhány sort óvatosságra intő és figyelmeztető jelzéssel vetem papírra. Németország. Az egykoron boldogabb időket megélt ország, a hajdanvolt Birodalom. Első benyomásom az volt, hogy mióta utoljára itt jártam teljesen eltűntek a németek, mert inkább török, színesbőrű és egyéb nem ide való népség töltötte meg az utcákat. Ezek dominanciája érezhető a német élettérben. Feltűnően sok a homoszexuális, persze Budapesten is lépten-nyomon lehet velük találkozni, de itt az volt az érzésem, mintha egy buzeráns fesztivál kellős közepében lennék. A boltok zsúfoltak a vásárló tömegektől, német beszédet keveset hallok, annál több érthetetlen makogást. Groteszk látvány a népviseletbe öltözött, nagybajúszú, német férfi és koromfekete felesége, ahogy három gyerekükkel tolakodnak a kígyózó soron keresztül. Az utcákon bandák lebzselnek, ők az úgynevezett autonóm anarchista fiatalok, láthatóan jól benarkózva. Az egyikük kabátján egy feiratot pillantok meg: Smash Fascism! - hát azt érezhetően legyőzték errefelé. Ahogy az utcákat róttam, nyomasztóan hatott rám a bábeli tömeg és egyfajta posztapokaliptikus rémálomként zúdult rám a dekadens, pusztulásba tartó Németország kálváriája. Rokonaim felvilágosítottak, hogy a bűnözés és kábítószer kereskedelem is reneszánszát éli az utóbbi időben. Összegzésképpen elmondható, hogy bár egy fokkal jobb a helyzetünk, ha így folytatódik elérjük a Németországban tapasztalható métely szintjét. Kelet-Németország is azért élhetőbb még egy fokkal nyugathoz képest, mert a kommunizmus nem csinált átjáróházat belőle és nem csalogatta két kézzel a Karib-térség összes bennszülöttjét Germániába. Őket kizárólag a német gazdaság összeomlása képes kimozdítani halálba tartó menetelésükből, míg nekünk lényegesebben több lehetőségünk maradt a harc megvívásához.

Hadnagy Ármin