Rövid történetem talán segítség másoknak,akik járhattak így mint én. Magamról néhány szó.: Egy egyszerű hétköznapi lány vagyok,normális családi háttérrel. Szüleim dolgoztak – már nyugdíjasok- mindig is, apám a munkára nevelt nem a henyélésre. Óriási tervekkel,álmokkal indultam neki az életnek, aztán 2 eljegyzés,ami véget ért. Egy nagyon szép kis lakás ami a banké….de ez egy másik történet. Egészen fiatalon szerettem volna családot, gyerekeket, most így utólag örülök hogy mégsem jött össze. Már épp feladtam a reményt és hangoztattam áááá nekem nem lesz családom nekem mást terveztek az égiek . Volt pillanat amikor el is hittem, de belül éreztem hogy csak idő kérdése. Nekem is megvan a párom. Azóta rátaláltam, mindenben passzolunk egymáshoz, kiegészítjük egymást, nincs birtoklás, féltékenység, irigység. Csak tisztelet, bizalom, szeretet, pici aggódás. 400 km –re a barátoktól kicsit rázós az élet távol a szülőktől, egy idegen helyen idegen környezetben.
Gyorsan alkalmazkodom egy év alatt valamennyire megszoktam. Sokat beszéltünk a babáról, és lám eljött hozzánk egy csoda. Terhes lettem hirtelen azt sem tudtam ilyenkor mi is történik. Teljesen váratlanul ért, de örömittasan a föld felett lebegtem. Semmi nem érdekelt csak teljen az idő és biztos legyen az az apró lény a hasamban ami a kettőnk szerelméből fakad. Akkoriban egy gyárban dolgoztam nem éppen megfelelő volt de hát nincs más. Sokszor mentem sírva dolgozni alig bírtam folyamatos rohangálást. Mikor szóltam a főnökömnek nagy boldogságom tényéről, összegyűltek aztán beszélgettek. Aztán behívtak és közölte velem az egyik főnököm, igaz hogy pár nap( talán 2-3) van még a fél éves próbaidőmig és az igaz hogy meg voltak velem elégedve nem lógtam nem voltam beteges nagyjából kijöttem a többiekkel, hoztam a százalékot nem kellett noszogatni, de ők bizony nem hosszabbítanak. Sőt még megkérdezte a főnököm miért vagyok rosszul mert fájt a hasam lehet csak fel vagyok fázva az is produkálhat ilyen tüneteket. - ő egy férfi (!!!)- Ez kedves tőle, én csak pislogtam, ennyire megalázó módon még nem bántak velem, gondoltam végig hallgatom a mondókáját, de hát mit ért ő terhességhez.
Még egy remek kérdése: szedsz gyógyszert? nem akkor direkt estél teherbe. Ilyen hangnemben zajlott a beszélgetés, meg,hogy havonta hosszabbítanak szerződést bírom, ameddig bírom. A terhesség nem betegség dolgozni kell. Aham oké, 35 éves vagyok 15 éves korom óta veseköves. Márciusban sikeresen ( infúzió után ) pisiltem ki egy követ. Na de ez kit érdekel „a terhesség nem betegség”
Aztán mentem, dolgozni mert azt mondták…. gondoltam még jól is jön a társaság. Abból az egy hétből kb. 4 napot végig is imádkoztam, hogy ne legyen semmi bajom,ugyanis betettek az ablak alá,egy fűtetlen csarnok szélébe. 10 re nagyszerűen átfagytam a lábaim aztán jött egy kis huzat olyan délfelé.
A hetedik napon kibuktam sajgott a vesém a hasam lüktetett forró vízbe nem volt szabad ülnöm annyi teát megittam amennyit tudtam, de a folyamatos hideg megteszi a hatását. Szóltam megint a főnökömnek először azt mondta „megoldjuk” aztán jött, hogy szerez hősugárzót, aztán megint szólt adott egy vastag pulcsit! meg rám förmedt kissé ideges hangon hogy „ nem hiszem el hogy nem tudsz jobban felöltözni” Ekkor már vastag nadrág volt rajtam vastag melegítő alsó és nem klumpa ( ami egy számmal nagyobb rám ) mint a többieken, hanem zárt cipő és 2 zokni. A derekamon vastag pulcsi. Hát mi a szöszt húzzak még magamra….
Iszonyúan féltem, hogy elveszítem a picimet. És azért közben jöttek kedves hozzászólások a terhességemhez, meg „okítások” ne egyek zsírosan, ne hagyjam el magam. Jézusom én aki tudatosan élem az életem ezt hallgatni, amíg egyedül voltam oda se figyeltem. De ez életem legcsodálatosabb korszaka ÉLET fejlődik bennem! Én, aki még a reklámokkal sem szennyezem magam a tudatomat, pszcihológusok, pszcihiáterek könyvét olvasom a helyes gyereknevelésről ,ugyanis rendkívül fontosnak tartom már a terhesség alatt kialakítani a kapcsolatunkat,hiszen ő mindent érez a gondolataimat is és ez meghatározza az ő életet. Mozart-ot, Beethowent hallgatok minden nap meditálok, és megköszönöm a kicsinknek hogy itt van velünk, és azt feltételezi rólunk hogy megfelelő szülei leszünk. Ő nem fog ilyen helyen dolgozni! Sírtam,hogy mi lesz nincs munkaszerződésem nem jár semmi, 10 évet dolgoztam nagy része gyárban telt éjszakás délutános műszak, mert nem volt más….
Albérletben lakom egy idegen városban fél évet dolgoztam egy munkahelyen ahol addig kellettem amíg termelek, „ hozom a százalékot” Folyamatos a munkaviszonyom az utóbbi 2-3 évem,és most hogy terhes vagyok nem jár egy fillér sem. Ezt azért nem hagyom ennyiben, alig születik baba ebben az országban és így kell bánni egy leendő anyukával ?
