Akinek bármiféle ügye van folyamatban akár bankkal, akár mással, amiben hosszú ideje “csend van”, számítson rá, hogy az új év első két hónapjában nagy valószínűséggel meg fogják vele találni.
Gondolok itt most elsősorban a már hosszabb ideje felmondott banki szerződésekre, és egyéb jogcímen fennálló követelésekre, amiben még nem került sor semmiféle behajtási cselekményre. Januárban és februárban újult erővel lépnek akcióba a követeléskezelők és végrehajtók, meg a magyar állam egyéb pénzbehajtó szervei.
Különösen most, hogy a bankok a Kúria döntését számukra kedvezőnek értékelik, nyilvánvalóan fel fogják pörgetni nem csak a szerződések felmondását, de a már felmondott szerződések “mobilizálását” is.
Az év eleje a végrehajtások, inkasszók, letiltások ideje.
Ettől nem szabad megijedni, mert jelenleg ilyen világot élünk, és egyre többen kerülnek ebbe a helyzetbe. Viszont fel kell rá készülni!
Aki tudja, hogy számíthat ilyesmire, haladéktalanul kezdje meg a vagyonkimentést. Semmi olyasmi ne maradjon a nevén, amire az uzsorások, vagy a hazaáruló hatalom ráteheti a kezét. Amit lehet, át kell íratni más nevére, el kell ajándékozni olyasvalakinek, aki (egyelőre) nem érintett a történetben. És ugyanezt tegyék az adóstársak, kezesek is, ha vannak.
És mindezt azonnal!
Apropó, adóstársak, kezesek…
Ahol ez még nem történt meg, bizony bennük is tudatosítani kell, hogy egyetemleges adósnak számítanak, és végrehajtás esetén ugyanúgy úszik mindenük nekik is. Sőt, a végrehajtónak, épp azért, mert a készfizető kezes, és az adóstárs is egyetemlegesen felel, még csak sorrendiséget sem kell tartania. A szerződésben minden adós-adóstárs a lakóhelye szerint illetékes végrehajtókhoz kerül, és az eljárás személyre szólóan, külön folyik mindenki ellen.
Akkor is fogjunk össze, ha időközben megromlott velük a kapcsolatunk, vagy egyáltalán nem is tartjuk azt. A rokoni, vagy egyéb kapcsolattól függően az adóstársak, kezesek bizony sorsközösséget alkotnak az adóssal, ezt tudomásul kell venni. Teljesen mindegy, milyen viszonyban vannak, a baj közös. A vagyonkimentést nekik is el kell végezni, és célszerű egymással együttműködni a továbbiakban is, mert senkinek nincs kibúvó, aki szerepel a szerződésben.
Ha például valamelyikük pert indít, és a szerződés semmisségére hivatkozik, a bíróság perbe fogja vonni az adóstársakat is. Enélkül a per sem fog megindulni.
Fel kell tehát hagyni azzal a gyakorlattal, hogy atomizálva élünk, a problémáinkat titkoljuk, szégyelljük, és próbálunk a látszatra adni.
Kúria ide vagy oda, jelen pillanatban a bankokra csak a bíróságok határozatainak van kényszerítő ereje. Lehet vitatni, levelezni, fenyegetőzni,sőt, érdemes is. Időt lehet vele nyerni. De ez nem megoldás.
A polgári per is csak részben lehet megoldás, bár a tétlen megadásnál mindenképpen jobb.
Csalás történt, és a csalást a rendszer folyamatosan, újra és újra legalizálja.
A rendszer áruló mivolta pedig politikai kérdés.
Jelen pillanatban nekünk időre van szükségünk. Talpon kell maradnunk, hogy a politikai küzdelmet meg tudjuk vívni. A talpon maradáshoz pedig mindenkinek küzdeni kell minden elérhető eszközzel.
Legyünk erősek lelkileg, és ne hallgassunk a tartalmatlan szirénhangokra, amelyek eltántorítanak. A rendszer önmagát sosem fogja leváltani, ezt nekünk kell megtenni, együtt.
Ehhez kell egy élcsapat, aki ott lesz a Parlamentben.
Aki a Haza Nem Eladó Mozgalmat a párttá alakulás miatt szidja, attól csak kérdezzük meg, hogy ő mit tett eddig, és milyen eredménnyel, amit eddig mi nem tettünk meg? Ha pedig van jobb ötlete, miért nem csinálja?
Nem fognak tudni rá válaszolni, ugyanis senki nem tud csinálni semmit azon kívül, amit mi is megtettünk már eddig.
De nem is kell válaszolni.
Ugyanis a beszéd ideje lejárt. Az út adott. Nincs már miről beszélni a “technikai részleteken” kívül. Inkább adjunk hálát az égnek, hogy nem két-három év múlva lesznek a választások, hanem van esélyünk pár hónapon belül kiállni az ország színe elé. Ahol már nem lehet elhallgattatni minket.
Minden egyéb, teoretikus dolgon túl vagyunk.
Ez a Mozgalom nem csak a miénk, hanem mindenkié, aki azonosulni akar és tud a megfogalmazott célokkal. Aki pedig sajátjának érzi, az támogassa is, hisz róla szól!
A devizahitelezésből adódó problémák végleges rendezése
“a devizahiteles szerződések alkotmányellenességének és utólagos jogalkotási úton történő megváltoztatásának kérdését veti fel,
a többi között
1.az árfolyamkockázat adósokra hárítása,
2. az egyoldalú hitelezői kamatemelés és az árfolyamrés miatt, továbbá mert a
3. devizaalapú kölcsönök törlesztőrészleteinek növekedése a társadalom széles rétegeinek nehézséget okoz, és elengedhetetlenné teszi a devizahitelezésből adódó problémák végleges rendezését.”
Sorba is vehetjük:
“a devizahiteles szerződések alkotmányellenességének és utólagos jogalkotási úton történő megváltoztatásának kérdését veti fel,”
Inkább kimondják, hogy alkotmányellenesek a devizahiteles szerződések, mint azt kimondanák, hogy az adósok csalás áldozatai.
Először is nem vagyunk devizahitelesek. Mindenek vagyunk, csak devizahitelesek nem. Merthogy nem kaptunk pénzkölcsönt, mivel nem azt követelik, amit folyósítottak. Másodszor is. Nem volt az ügyletben deviza. A Kúria is kimondta a 6/ 2013. számú Polgári Jogegységi Határozatában,hogy a Bankok devizában meghatározott pénztartozást fizettek meg az adósoknak.
http://www.lb.hu/hu/joghat/62013-szamu-pje-hatarozat
“A felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem), és azt mindkét fél forintban volt köteles teljesíteni (lerovó pénznem).”
Tehát a Bankok nem pénzkölcsönt nyújtottak.
Mert ha valaki devizában meghatározott pénztartozást fizet meg Magyarországon, az nem devizát ad, hanem annak forintba átszámított értékét adja át.
Ptk.
231. § (1) Pénztartozást – ellenkező kikötés hiányában – a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni.
(2) Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.
Ez a törvényhely nem rendelkezésre bocsátásról ír, hanem átszámításról. Más pénznemben meghatározott tartozást kell forintra átszámítani. Nem a más pénznemben meghatározott tartozást kell rendelkezésre bocsátani forintban, hanem át kell számítani forintra. Átszámítani a meg nem lévő pénzt is át lehet minden devizanemből minden devizanemre. De rendelkezésre bocsátani csak akkor lehet egy meghatározott pénzösszeget, ha létezik a pénzösszeg, és nem csak meghatározva van.
Nekünk a Bankok a devizaösszeg forintba átszámított értékét bocsátották rendelkezésünkre. Konverziónak nincs bizonylata, ami igazolná, hogy a kapott forint egy konkrét devizaösszeg forintban történő rendelkezésre bocsátása lett volna.
Inkább kimondják azt, hogy alkotmányellenesek a szerződések, s ezért hajlandóak a szerződéseket jogalkotási úton megváltoztatni, csak hogy ne kelljen vizsgálni a szerződéskötés után történt elképesztő dolgokat. Azt a gátlástalan csalássorozatot, amivel földönfutóvá akarják tenni a magyar lakosság jelentős részét, s amiben a közjegyzők, a végrehajtók, a bírók egy jelentős része, az ügyészek szép száma, és most már a Kúria maga is segítségére van a Bankoknak azzal, hogy a banki szerződéseket az államhatalom erejével védi.
Pedig a szerződés maga még csak egyetlen elem. Igaz, hogy erre épül az egész folyamat, de akkor is egyetlen elem. Mert a neve pénzkölcsönszerződés. És erre hivatkozva a benne megjelölt kölcsönösszeget követelik a bankok kölcsönkamattal együtt, s nem foglalkoznak a saját kötelességükkel, hogy át is kellett volna adni ezt a kölcsönösszeget.
Ptk. 523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.
(2) Ha a hitelező pénzintézet, – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).
Aztán: az árfolyamkockázat adósokra hárításával foglalkozna az alkotmánybíróság. Természetes, hogy felmerül az árfolyam különbözet, ha az Adósnak devizában meghatározott pénztartozást kell megfizetnie.
Az már nem olyan természetes, hogy volt egy őrült elme, aki azt gondolta, Magyarországon elő lehet teremteni a svájci franknak megfelelő forintösszeget, miközben a jövedelmek a törlesztő részletek emelkedés miatt csökkennek, s így a bevételek kereslethiány miatt apadnak. Tehát akkor is kérdéses, hogy meg lehet-e fizetni a devizaadósságot, ha nincs kamat felszámítva rá.
Az egyoldalú kamatemelés és az árrés alkotmányellenessége. Kamatot emelnek. Miközben a devizaadósság azért merült fel, mert a deviza vételárát átadta a bank az Adósnak. Tehát devizát vett tőle. Akkor mire számítják fel a kamatot! Arra a devizára, amit az Adós a vételár ellenében megfizet. De az nem kölcsöntőke, hiszen nem átadott, hanem megvett követelés. Az árrés felmerülése azért lehetséges, mert az ügyleten belül vételi áron történik egy devizavétel, amikor a Bank kifizeti a devizakövetelés árát forintban. Majd hónapról hónapra folyamatos devizaeladás történik eladási áron, amikor az Adós a Banktól devizát szerez be, hogy a havi törlesztőt ki tudja fizetni. De ez egy vétel és egy eladás. A Bank tőlünk szerzi be a devizát, amit mi a futamidő alatt fizetünk meg. Tőlünk vesz és nekünk ad el. Ez nem más, mint devizakereskedelem. Mivel azonban a deviza vételárát hitelfolyósításként könyveli fel, és ellenében hiteltartozást könyvel, ezért tud kölcsönkamatot szedni. Ezért tudnak kamatot követelni arra az összegre, amit maga az Adós kell, hogy megfizessen, miközben a forint a devizakövetelés vételára lett, a deviza meg pénzeszközként a színen sem volt.
Tehát nincs az ügyletben kölcsöntőke.
És akkor az alkotmánybíróság most kezd el azon gondolkodni, hogy alkotmányellenesek voltak-e az egyoldalú kamatemelések, és alkotmányellenes-e az árrés felszámítása.
Kölcsöntőke nem volt, tehát a kölcsönkamat felszámítása jogalap nélküli. A szerződés pénzkölcsönszerződésként köttetett, ezért a valóságban zajló devizakereskedelem miatt felmerülő árrés megkeletkezése szintén jogellenes.
Aztán a kormány újabb kérdése:
“A kormány indítványa felveti többek között a gazdasági erőfölénnyel visszaélés kérdését és ezzel összefüggésben a fogyasztók számára egyoldalú, jelentős hátrányt okozó szerződési feltételek alaptörvény-ellenességét, továbbá hogy milyen feltételekkel módosíthatók fennálló szerződések jogszabály útján.”
Jelentős hátrányt okozó szerződési feltételek.
Ja.
Árfolyam különbözet megfizetése anélkül, hogy devizaforrásunk lenne.
Ügyleti kamat fizetés anélkül, hogy az ügylet során kölcsönbe lett volna adva valami.
Árrés fizetése, miközben árrés csak devizakereskedelem esetén keletkezik.
Idegen deviza kölcsön jogcímen, forintban történő rendelkezésre bocsátásakor ugyanis a konverzió már nem része az ügyletnek, mert a bent maradt deviza helyetti forintfolyósítás egy másik gazdasági esemény. De itt nem maradt bent deviza, mert a forint nem a deviza helyett lett folyósítva, hanem a devizakövetelés ára volt.
Mert csak követelnek, követelnek, követelnek.
És végül a kedvencem:
“A Kúria polgári kollégiuma december 16-i ülésén jogegységi határozatban mondta ki többek között azt, hogy a devizahiteles szerződések pusztán az adóst terhelő árfolyamkockázat miatt nem tekinthetők érvénytelenek.”
Pusztán az Adóst terhelő árfolyamkockázat miatt nem tekinthetők érvénytelennek a devizahiteles szerződések.
Nem is a szerződések érvénytelenek, valóban.
Hanem a népnyúzás érvénytelen, ami a szerződéskötés után következett el.
Árfolyamkülönbözet devizaforrás nélkül. Kölcsönkamat pénzkölcsön nyújtás nélkül. Kereskedelmi árrés, ami a devizakereskedelem velejárója, de devizakereskedelemre nem kötöttünk szerződést. A mások nyomorának begyűrűzése.
A közjegyzők ténytanúsítványai, amelyeket bizonylat nélkül készítettek, hadd fizessen az a barom Adós.
A végrehajtók összejátszása a haverral, aki semmi pénzért elveszi a vagyont, miközben az adósság az Adós nyakába szakad.
A rendőrség asszisztenciája a kilakoltatásoknál.
A bíró, aki megmondta, hogy ” az Adós megkapta a devizát”, miközben autós szerződésnél eleve a forint a kölcsönösszeg.
Az ügyész, aki szerint az Adós nem sértettje az általa tett feljelentésnek olyan közokirattal kapcsolatban, amivel a teljes vagyonától megfosztják.
Rogán, akinek az órája nagyobb értékű, mint a legtöbb Adós háza.
Orbán, aki kimondta, hogy csaltak a bankok, de magatehetetlenül nézi végig, mit tesznek a magyar lakossággal és a vállalkozókkal.
Wellmann György szerint, aki a Kúria Polgári Kollégiumának elnöke, a felek érdekére nem kell tekintettel lenni a döntéshozatalkor a bíróságnak-nem hát, de akkor a Bankokéra miért vannak tekintettel ? (egyébként meg kire akar tekintettel lenni? )
Vezekényi Ursula, a Kúria bírója (Árpád pere és a Kúria 2013. december 16-i döntése ), aki szerint mi csak az adósságcsapdából akarunk kikerülni.
Igen. Mi abból az adósságcsapdából akarunk kikerülni, ami csalással keletkezett, közjegyzők kölcsöntartozást tanúsító okiratával történik a végrehajtás elrendelése, az állam sunyi közreműködésével zajlik a végrehajtási kényszerre hivatkozva az adós vagyonának elkobzása, bérének, nyugdíjának elvétele, Magyarország lakossága menekül az országból, hogy devizaforráshoz jusson, a családok szétesnek. Végezetül:
A HAZA NEM ELADÓ!
Forrás: www.pénzcentrum.hu
