Négy hónappal a választások előtt, - egy valamirevaló demokráciában ilyenkor már zajlania kellene a pártoskodás alapvetését jelentő lejáratási kampányoknak, botránypolitizálásnak, negatív hangulatkeltésnek. Ehhez képest a hazai politikai élet továbbra is be van ragadva a megszokott posványba.
Az egypárti ötpárt látszólag nagyon jól elvegetál a mai felállással, feltehetőleg a választások utánra is ezt akarják konzerválni: kormányban a Fidesz, a kérdés csak az, hogy a Jobbikkal koalícióban, vagy önmagában. Aki tud a sorok közt olvasni, láthatja, a külpolitikai helyzet alapján fog eldőlni a választás kimenetele. Hazánk egyelőre a nyugati tömb szerves része, előre le vannak osztva a lapok, a pártok esetében a politikai teljesítmény mára semmit nem számít.
Mára az ellenzéknek nevezett fedőszervek se nagyon próbálják ezt titokban tartani. A Fideszt leszámítva valamennyi atlantista párt láthatóan ellenzéki pozícióra készül. Részben azért, mert le vannak osztva a lapok, részben azért, mert az egyéni terveket szövögető ellenzéki szereplők is belátták, hogy ebben az országban őket senki nem fogja újra kormányra tenni. Nincs az a pénz, ami a kampányba pumpálva enyhíthetné a hosszú évek pusztításával kiépített közutálatot és megvetést. Az emberek azt a politikai tömörülést fogadják el, ami közrendet, közerkölcsöt, munkahelyeket ígér. Az emberi méltóság, szolidaritás, és hasonló jelszavak egy olyan szűk társadalmi réteget mozgatnak meg, amivel még jó néhány évtizedig nem lehet bejutni a parlamentbe. Vitatkozni ugyan lehet ezekkel az állításokkal, de tény, hogy miután tartósan 2%-on maradt a támogatottsága, Bajnai Gordon is közrendről kezdett beszélni. A megkerülhetetlen problémák mellett szándékosan elnézni politikai öngyilkosság, emiatt a mai demokratikus ellenzéknek nincsenek esélyei a kormány "leváltására".
Láthatóan erre nem is készülnek. Vannak viszont olyan történések, amik elárulják az ellenzék valós céljait. A magukat baloldalinak nevező újkapitalisták tömörülései a választási törvény módosítása óta több alkalommal is megfenyegették a kormányt; tavasszal nemzetközi megfigyelőket fognak behívni, mert kétséges a választás eredményeinek tisztasága. Ezzel a "baloldal" gyakorlatilag elismerte a vereséget. Nyilvánvalóan semmilyen gondot nem jelentene számukra egy-egy visszaélés, ha a szavazgatás végén ők kerülnének ki győztesen. Mivel azonban nagyon jól tudják, hogy semmi esélyük - sőt, talán még a parlamentből is kiszorulnak -, már előre szervezik a nemzetközi megfigyelőket a választásokra. Vagyis a "baloldalnak" ilyen mértékű elutasítottság mellett eszében sincs kampányra költeni a pénzt, ehelyett már előre megszervezik a választások utánra a kormány legitimitásának megkérdőjelezését.
Mivel minden közvélemény-kutatás többé-kevésbé ugyanarra az eredményre vezet (túlnyomó Fidesz-többség), marad ez az egy lehetőség: elveszteni a választásokat, majd azonnal támadásba lendülni és nemzetközi megfigyelőkre hivatkozva megkérdőjelezni a választások hitelességét, a kormány legitimitását. A hatóságok jobban tennék, ha már most nyomon követnék a felforgatásra készülők pénzmozgásait, ugyanis a korábbi évek gyakorlatával ellentétben a "baloldal" látványosan keveset költ az emberek megszólítására. Ki tudja, hogy azok a bizonyos pénzzel tömött aktatáskák kihez vándorolnak, akik majd "véletlenül", "nem várt meghívásra" választási megfigyelőként fognak megjelenni Magyarországon. Aztán a választási megfigyelők jelentéseire hivatkozva napokon belül ezrek szívhatják a füves cigit a Kossuth-téren, mindannyian Együtt, HaHá-sok, zöldmappások, hivatkozván a hatalom általi elnyomásra, két nap múltán rendőri brutalitásra.
Különös módja ez az érdeklődés újbóli felkorbácsolásának, de - egyelőre - demokrácia van, akinek pénze van, megteheti, és meg is fogja tenni.
Molnár István
