Bálint József írása:
Van Németországban egy közpénzekből és magánadományokból támogatott alapítvány, amely évente díjaz elegáns és újszerű környezetvédelmi projekteket, találmányokat. A díj neve: GreenTec-Awards. A díjakat óriási médiafelhajtás mellett adják át egy TV-gálaműsor keretében. A szabályok úgy rendelkeznek, hogy két díjazottról a zsűri, egyről pedig a közönségszavazatok döntenek. A szervezők komoly dilemma elé kerültek, amikor ez év június 7-én szembesültek a közönség akaratával. Eszerint a díjazottak közé került a Berlini Szilárdtest-Magfizika Intézet szabadalmaztatott találmánya, a Dual-fluid Reaktor (DFR). A feltalálók szerint evvel a szabadalommal évmilliókra megoldódna nemcsak Németország, hanem az egész világ olcsó atomenergia-előállítása. Ennél a reaktortípusnál nincsenek radioaktív fűtőelemek. A nukleáris energiát megolvasztott plutóniumklorid és uránklorid sók adják, így eleve ki van zárva egy Csernobil vagy Fukushima típusú nukleáris katasztrófa lehetősége. A reaktornál az eddigi reaktortípusokkal ellentétben el van különítve a hűtés, és energiatermelés. Ez többszörösére emeli a reaktor hatásfokát, 1 eurocent/kWh alatti áramtermelést tesz lehetővé. A szabadalom további előnyei:
- Fel tudja használni energiatermelésre az eddigi atomerőművek hulladékát.
- Nem termel évezredeken keresztül sugárzó hulladékot. A reaktor végtermékei 300 év múlva veszélytelenné válnak, nincs szükség szuperbiztos végleges lerakókra.
- Urán mellett tóriumot is tud használni.
- Mellékesen lehetővé teszi benzint helyettesítő mesterséges folyékony üzemanyagok gazdaságos gyártását.
- És mindezt plusz széndioxid-termelés nélkül teszi.
Természetesen egy ilyen szabadalomnak nemcsak egyszerűen gazdaságossági, hanem nemzetbiztonsági jelentősége is van. A projekt katonapolitikai vonzata: az eddigi reaktortípusok melléktermékként olyan uránt és plutóniumot termelnek, amelyek felhasználhatók atombomba gyártásához. Ez a reaktortípus ilyen mellékterméket nem termel. Elképzelhető, hogy az Atlanti-óceán túlsó partján bizonyos körök aggódva figyelik a németek újabb húzását, amely veszélyezteti a dollár-olaj monopóliumra felépített hegemóniájukat, megnehezíti továbbá újabb atombombák építését. Magától értetődő, hogy nem tilthatják meg nyíltan legnagyobb és leghűségesebb európai szövetségesüknek, hogy evvel a projekttel foglalkozzanak. A színfalak mögött azonban nyilván lázasan keresik annak lehetőségét, hogy azt elgáncsolják.
Itt egy kis kitérő következik. Aki kételkedik abban, hogy Amerika féltékenyen figyeli bárkinek, még szövetségeseinek is energiapolitikai lépéseit, és ha érdekei úgy diktálják, burkoltan beavatkozik, az emlékezzen a németországi hecckampányra az elmúlt század nyolcvanas éveiből. A nyugatnémet politika egy új típusú atomreaktort, az ún. "gyors szaporítót" kívánt energiatermelésre üzembe állítani, amely nemcsak U235 izotópot, hanem a jóval gyakoribb előfordulású U238-at is fel tudja használni energiatermelésre. Az erőmű 1985-re készült el Kalkarban, a holland határ közelében és óriási mértékben függetlenítette volna Németországot a külföldi energiaimporttól. Ekkorra azonban a Zöldek, és a nézeteiknek készségesen teret adó sajtó már olyan mértékben ellenséges hangulatot teremtettek a reaktortípus ellen, hogy a politika több éves habozás után 1991-ben véglegesen döntött, hogy az elkészült atomerőművet nem helyezik üzembe. Kalkarban a nyolcvanas években napirenden voltak a tüntetések a civilek, Zöldek, alternatív szervezetek (a "hasznos idióták"
részéről, a rendőrségnek óriási erőket kellett összevonnia az objektum védelmére. A beruházás a német történelem legnagyobb gazdasági fiaskója volt. Hétmilliárd márkát emésztett fel, éves fenntartási költsége ezután is 100 millió DM-et tett ki.
Több mint 10 évnek kellett eltelnie, míg a német közvélemény megtudhatta, hogy Amerikából diszkréten befolyásolták nem csak a német belpolitikát, de a szólamok szintén élesen Amerika-ellenes Zöldeket is. A párt kulcsfigurája, Joschka Fischer is kapott rendszeres apanázst a tengerentúlról.
Térjünk vissza 2013-hoz és a Dual-fluid Reaktorhoz. A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy Fukushima ürügyén a Merkel-kormány célul tűzte ki az atomenergia-termelés teljes leépítését. Ez megint csak egy olyan lépés, hogy az USA, Franciaország, Nagy-Britannia, Japán, Kína röhögnek a markukba. A sajtó ehhez muníciót szolgáltatva tovább szítja az atomenergia-ellenes közhangulatot.
A GreenTec-Awards ezek után ahelyett, hogy tapsikolt volna egy ilyen környezetbarát atomenergia-termelő projekt láttán, igen furcsa lépésre szánta el magát. Utólagosan megváltoztatta a kiírási szabályokat, és arra hivatkozva, hogy végső soron mindenről a zsűri dönt, törölte a Dual-Fluid Reaktort a díjazottak közül. A projekt benevezői, a Szilárdtest-Magfizika Intézet munkatársai az alapítványnak ezt a döntését bíróságon támadták meg. Az illetékes berlini bíróság az intézetnek adott igazat, és kötelezte az alapítványt, hogy engedje a DFR-projektet az eredeti kiírásnak megfelelően az augusztus 31-i gálaműsorban szerepelni. A GreenTec-Awardsnak az utolsó pillanatban mégiscsak sikerült egy feljebbviteli bíróságon ezt a döntést megtorpedóznia. Az intézet természetesen ez ellen is fellebbezett, de a döntésre már nem kerülhetett sor augusztus 31-e előtt.
Ám mindevvel a GreenTec-Awards illetékesei, illetve a háttérből irányító erők óriási öngólt lőttek. Míg korábban szakmai berkeken kívül senki nem tudott a DFR-projektről, a furcsa bánásmód miatt egy csapásra közismertté lett. A főáramú sajtó is több esetben foglalkozott úgy a technológiával, mint a nevében környezetbarát, tetteiben evvel ellentétes módon cselekvő alapítvánnyal. Töredezni látszik továbbá a korábban egységes atomenergia-ellenes konszenzus is, főleg műszaki, gazdasági szempontok miatt kérdőjelezik meg a Merkel-kormány döntésének helyességét.
- Fel tudja használni energiatermelésre az eddigi atomerőművek hulladékát.
- Nem termel évezredeken keresztül sugárzó hulladékot. A reaktor végtermékei 300 év múlva veszélytelenné válnak, nincs szükség szuperbiztos végleges lerakókra.
- Urán mellett tóriumot is tud használni.
- Mellékesen lehetővé teszi benzint helyettesítő mesterséges folyékony üzemanyagok gazdaságos gyártását.
- És mindezt plusz széndioxid-termelés nélkül teszi.
Természetesen egy ilyen szabadalomnak nemcsak egyszerűen gazdaságossági, hanem nemzetbiztonsági jelentősége is van. A projekt katonapolitikai vonzata: az eddigi reaktortípusok melléktermékként olyan uránt és plutóniumot termelnek, amelyek felhasználhatók atombomba gyártásához. Ez a reaktortípus ilyen mellékterméket nem termel. Elképzelhető, hogy az Atlanti-óceán túlsó partján bizonyos körök aggódva figyelik a németek újabb húzását, amely veszélyezteti a dollár-olaj monopóliumra felépített hegemóniájukat, megnehezíti továbbá újabb atombombák építését. Magától értetődő, hogy nem tilthatják meg nyíltan legnagyobb és leghűségesebb európai szövetségesüknek, hogy evvel a projekttel foglalkozzanak. A színfalak mögött azonban nyilván lázasan keresik annak lehetőségét, hogy azt elgáncsolják.
Itt egy kis kitérő következik. Aki kételkedik abban, hogy Amerika féltékenyen figyeli bárkinek, még szövetségeseinek is energiapolitikai lépéseit, és ha érdekei úgy diktálják, burkoltan beavatkozik, az emlékezzen a németországi hecckampányra az elmúlt század nyolcvanas éveiből. A nyugatnémet politika egy új típusú atomreaktort, az ún. "gyors szaporítót" kívánt energiatermelésre üzembe állítani, amely nemcsak U235 izotópot, hanem a jóval gyakoribb előfordulású U238-at is fel tudja használni energiatermelésre. Az erőmű 1985-re készült el Kalkarban, a holland határ közelében és óriási mértékben függetlenítette volna Németországot a külföldi energiaimporttól. Ekkorra azonban a Zöldek, és a nézeteiknek készségesen teret adó sajtó már olyan mértékben ellenséges hangulatot teremtettek a reaktortípus ellen, hogy a politika több éves habozás után 1991-ben véglegesen döntött, hogy az elkészült atomerőművet nem helyezik üzembe. Kalkarban a nyolcvanas években napirenden voltak a tüntetések a civilek, Zöldek, alternatív szervezetek (a "hasznos idióták"
részéről, a rendőrségnek óriási erőket kellett összevonnia az objektum védelmére. A beruházás a német történelem legnagyobb gazdasági fiaskója volt. Hétmilliárd márkát emésztett fel, éves fenntartási költsége ezután is 100 millió DM-et tett ki.Több mint 10 évnek kellett eltelnie, míg a német közvélemény megtudhatta, hogy Amerikából diszkréten befolyásolták nem csak a német belpolitikát, de a szólamok szintén élesen Amerika-ellenes Zöldeket is. A párt kulcsfigurája, Joschka Fischer is kapott rendszeres apanázst a tengerentúlról.
Térjünk vissza 2013-hoz és a Dual-fluid Reaktorhoz. A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy Fukushima ürügyén a Merkel-kormány célul tűzte ki az atomenergia-termelés teljes leépítését. Ez megint csak egy olyan lépés, hogy az USA, Franciaország, Nagy-Britannia, Japán, Kína röhögnek a markukba. A sajtó ehhez muníciót szolgáltatva tovább szítja az atomenergia-ellenes közhangulatot.
A GreenTec-Awards ezek után ahelyett, hogy tapsikolt volna egy ilyen környezetbarát atomenergia-termelő projekt láttán, igen furcsa lépésre szánta el magát. Utólagosan megváltoztatta a kiírási szabályokat, és arra hivatkozva, hogy végső soron mindenről a zsűri dönt, törölte a Dual-Fluid Reaktort a díjazottak közül. A projekt benevezői, a Szilárdtest-Magfizika Intézet munkatársai az alapítványnak ezt a döntését bíróságon támadták meg. Az illetékes berlini bíróság az intézetnek adott igazat, és kötelezte az alapítványt, hogy engedje a DFR-projektet az eredeti kiírásnak megfelelően az augusztus 31-i gálaműsorban szerepelni. A GreenTec-Awardsnak az utolsó pillanatban mégiscsak sikerült egy feljebbviteli bíróságon ezt a döntést megtorpedóznia. Az intézet természetesen ez ellen is fellebbezett, de a döntésre már nem kerülhetett sor augusztus 31-e előtt.
Ám mindevvel a GreenTec-Awards illetékesei, illetve a háttérből irányító erők óriási öngólt lőttek. Míg korábban szakmai berkeken kívül senki nem tudott a DFR-projektről, a furcsa bánásmód miatt egy csapásra közismertté lett. A főáramú sajtó is több esetben foglalkozott úgy a technológiával, mint a nevében környezetbarát, tetteiben evvel ellentétes módon cselekvő alapítvánnyal. Töredezni látszik továbbá a korábban egységes atomenergia-ellenes konszenzus is, főleg műszaki, gazdasági szempontok miatt kérdőjelezik meg a Merkel-kormány döntésének helyességét.
