Tíz éve ül börtönben Mihail Hodorkovszkij, a Jukosz olajtársaság volt igazgatója és fő tulajdonosa. Annak idején, mikor Putyin hatalma megszilárdításán fáradozott, az egyik fő feladata az oligarchák megtörése volt. Tudni kell azt, hogy abban az időben az oligarcha kör eléggé elkülönült egymástól. Az egyik oldalon a nyersanyagok és gyorsan kifosztható iparterületek, a másik oldalon a megrendelésekkel és pénzügyi gondokkal küzdő ipar. Putyint az a kör juttatta hatalomra, amely nagyrészt a volt elkötelezett vezetőkből állt, és jobbára az ipart tartotta kézben. A másik oldalt a gyors pénzszerzésben, a befektetés nélküli azonnali pénz kipumpálásában utazó Jelcin cionista bandája uralta.
Mikor Putyin hozzálátott a nemzeti vagyonok megtisztításához, ez pontosan egyet jelentett politikai riválisai tönkretételével is. Így teljesen felesleges azon elmélkedni, hogy politikai okokból tette tönkre a gazdasági hátterüket, vagy gazdasági okokból a politikai pályájukat. A kettő ugyanaz volt. Politikai és gazdasági ellenségek voltak, amely harcból Putyin került ki győztesen. A nyersanyagbázis újra orosz állami tulajdon lett, az ipar pedig a nyarsanyagokból befolyó hatalmas pénzeken (amelyek onnantól kezdve nem a magán számlákon landoltak valahol külföldön) megrendeléseket kapott, és komoly fejlesztések történtek. Leporolták a régi megkezdett fejlesztéseket, új tervek készültek, a modern eszközök miatt újra belendült az export. Mára az orosz gazdaság egy rettentően erős és fejlődő gazdaság. Ennek egyik ára volt a Hodorkovszkij félék eltakarítása.
Az általános amnesztia rendelkezés okán Hodorkovszkij kérelmet írt, hogy engedjék szabadon. Hivatkozott anyja rendkívül rossz egészségi állapotára. Putyin személyesen nézte át és mérlegelte a szabadon bocsájtást. A mérlegelés valószínűleg annyit jelenthetett, hogy megvárta, amíg Hodorkovszkij elfogadja a megszabott feltételeket. A legegyszerűbb feltétel, hogy távozik az országból, és vissza sem néz. Valószínűleg ez lehetett, mert a szabadulása után Hodorkovszkij azonnal Németországba utazott, annak ellenére, hogy anyját Moszkva mellett kezelik egy klinikán. Felesége nemsokára utazik utána Németországba.
Azt, hogy Hodorkovszkij és társai kinek az érdekében politizáltak és fosztogatták az orosz állami vagyont, semmi nem mutatja jobban, mint az, hogy ki várta a szabadult rabot Berlinben: Hans-Dietrich Genscher szabadkőműves főzsidó (volt német belügyminiszter, majd külügyminiszter). Reméljük Oroszország örökre megszabadult ettől a kártékony rágcsálótól.
Hodorkovszkij és Hans-Dietrich Genscher. Az arckifejezésük mindent elárul.
http://www.hidfo.net/2013/12/21/putyin-alairt-hodorkovszkij-szabad
A Jukosz volt orosz olajkonszern egykori főnöke, Oroszország egyik legnagyobb kártevője-Mihail Hodorkovszkij- úton van Berlinbe – jelentette a RIA Novoszty
Hodorovszkijt ma reggel szabadon engedték börtönből, miután Vlagyimir Putyin elnök rendeletileg megkegyelmezett neki.
A finn határhoz közel tartották rácsok mögött, nem messze a sarkkörtől, tíz éve tartó raboskodásának utolsó éveit ott töltötte. Mint az orosz hírügynökséghez tartozó RAPSI jogi hírügynökség jól értesült forrásból megtudta, Hodorkovszkij idős édesanyja Berlinben orvosi kezelés alatt áll. Előzőleg a RIA Novosztyi az orosz bűntetés-végrehajtó hatóság sajtószolgálatától megtudta, hogy a szabadlábra helyezése során Hodorkovszkij személyesen kérte, hogy bocsássanak okmányokat rendelkezésére külföldre utazása céljából.
Az OBO Bettermann nevű cégcsoport közölte, hogy Hans-Dietrich Genscher volt német külügyminiszter (liberális demokrata SPD) felkérésére Hodorkovszkij rendelkezésére bocsátották a társaság repülőgépét. (Lám-lám! A falka nem feledkezett meg egykori oszlopos tagjáról!)
Közben a RIA Novosztyi azt jelentette jól tájékozott forrásra hivatkozva, hogy Mihail Hodorkovszkij édesanyja jelenleg odahaza tartózkodik, a Moszkva közeli Odinzovo körzetben. „Marina Filippovna Hodorovszkaját -ténylegesen ugyan Berlinben kezelik orvosilag, ám jelenleg a Moszkva közeli Odinzovo körzetben odahaza tartózkodik – közölte a RIA Novosztyihoz tartozó RAPSI jogi hírügynökség informátora.
A szabadulása fölötti örömében ezek szerint Hodorkovszkij “bagózott” az otthon betegeskedő kedves mamára! Egyből repülőre ült, és meg sem állt Berlinig, ahová már kora délután meg is érkezett. Hites-társai körében klezmerre csap kóser szabadulóbulit.
Nagyon nem állhatunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk: egy ideig úgy fogja kerülni Oroszországot, mint ördög a tömjénfüstöt!
http://balrad.wordpress.com/2013/12/20/a-szabadon-bocsajtott-hodorkovszkij-berlinig-meg-sem-all/
Hodorkovszkij a zsidó, hazatalált. A cionlakáj Németország egy cégéres gazembert, a világ első számú tolvaját, a részeges, cionzsoldos Jelcin kedvencét szinte államférfiakat megillető parádéval fogadta. Genscher, volt német külügyminiszter, Horn Gyula barátja, különrepülőt küldött érte, hogy meglátogathassa Berlinben kezelt anyját, és a volt miniszter várta a repülőtéren is. Alighanem Hodorkovszkijnak két anyja lehet, mert a másik még Moszkvában tartózkodik. Merkel is kitett magáért, örömmel üdvözölte a kegyelmi kérvényt benyújtó Hodorkovszkij szabadon bocsátását.
Egy csalót, sikkasztót, adóelkerülőt még ilyen pompával soha sehol nem fogadott senki. Nyilvánvaló, hogy ez a kitüntető bánásmód Hodorkovszkij zsidó mivolta mellett a "hasonló a hasonlónak örül" elv látványos gyakorlati érvényesülése is lehetett. Egy erkölcsileg halott, csak a gyávaságáról és lakájtermészetéről ismert népség -a németek- most örülhetnek. Gazdagodtak, legalább egy évig egy olyasvalakivel, aki tökéletesen beillik közéjük és azok közé is, akiket az elmúlt évtizedekben begyűjtött a cionlakáj német állam.
Nem meglepő ez a német lelkesedés. Ilyenek, és mindig ilyenek is voltak. Egy nép, amelyik a kényelemért, a legújabb autóért, fürdőmedencéért képes arra, hogy leköpje, levizelje, és ha azt kívánják a gazdái, akkor le is szarja ősei sírjait, mocskolja azok emlékét. Übermenschek? Még egy afgán analfabéta kecskepásztor is százszor különb bármelyik németnél. Mert képes harcolni a szabadságáért és a méltóságáért. A világ legnagyobb szerencséi közé tartozik az a történelmi ítélet, melyet az oroszok mértek rájuk 1945-ben.
Ha volna a német népben egy kis kurázsi, már sehol sem lennének a nyakukba ültetett uraik. Bármelyik szegény arab országról példát vehetnének, ha volna bennük legalább egy szemernyi vágy az emberi méltóság megtartására. De nincs, és ezért talált haza Németországban Hodorkovszkij. Senki nem fog ellene és a befogadása ellen tüntetni, hallgatnak és azon törik a fejüket, hogy hová menjenek az év végén "urlaubozni". Majd egyszer, amikor egy ilyen üdülésből hazatérnek, mások lesznek a lakásaikban, a munkahelyeiken, az országukban. Akkor mehetnek ők is világgá, de egy ilyen népséget nem fog befogadni senki. Legfeljebb csak szolgának, ami nem lesz különösebben terhes egy lakájnépnek.
Kassai Ferenc
Súlyos háttéralkukat írhatott alá Hodorkovszkij a bebörtönzött oroszországi zsidó milliárdos a szabadságért cserébe. Berlinbe érkezése után sajtótájékoztatót tartott. Ezen a következő fő pontokat szegezte le.
Végérvényesen visszavonul a politikától, ahogy mondta: "A hatalomért folytatott harc nem nekem való". Azt is leszögezte, hogy nem fogja finanszírozni az orosz vagy ukrán ellenzéket, mert ahogy mondta nincsenek hozzá megfelelő forrásai. Téves lenne, ha bárki most abban bízna, hogy ő majd anyagi hozzájárulást fog adni ezeknek a szervezeteknek.
Visszavonul az üzleti élettől is, erre eddig azt mondta, mindent elért amit elérhetett, nincsenek új üzleti céljai.
Végül a szocsi olimpiával kapcsolatosan kijelentette, hogy az több millió ember ünnepe, nem szabad elpolitizálni. Timosenkóval kapcsolatosan azt nyilatkozta, reméli, hogy Putyinhoz hasonlóan kegyelmet gyakorol Janulkovics elnök. Ehhez azonban pár dolog hozzá tartozik. Hodorkovszkij kiengedése már nem jelent veszélyt. Tíz év börtön után a birtokában lévő információk semmit sem érnek, a kapcsolati hálója felszámolásra került. Timosenko egyelőre még veszélyt jelenthet, így kiengedésére semmi esély sincs. Majd talán később.
Azok alapján amiket nyilatkozott egészen bizonyos, hogy azok a háttéralkuk, melyekről írtunk valóságosak. Hodorkovszkij visszavonul mindentől. Valamennyi pénz megtarthat, a többit pedig maradéktalanul visszajuttatja. Ez lehetett az alku utolsó része. Továbbiakban mint kis vagy közepes üzletember, vagy egy vállalkozás tulajdonosaként fog élni, kivéve, ha hitsorstársai visszaemelik, vagy megpróbálják visszaemelni a felső körökbe. Moszkva nem egyezett volna bele abba, hogy rablott orosz vagyonából milliárdosként éljen. Ezt Putyin fejére is olvasnák, így nem tartjuk valószínűnek hogy ezt megengedné magának. Támadási felület lenne. Ezt támasztja alá az a kijelentés is, hogy nincsenek forrásai az ellenzék támogatásához. A malmok lassan, de biztosan őrölnek.
Kemény Gábor
Oroszország egyik legnagyobb zsidó tolvaja Mihail Boriszovics Hodorkovszkij kiszabadult a börtönéből. A szibériai tartózkodás sajnos nem törte meg azt, aki zsidóként egyenesen Oroszországot akarta, persze csak addig, amíg Putyin közbe nem lépett. Az orosz nemzet létét fenyegető, a gazdasági irányítást a zsidóknak átjátszani akaró tolvaj azonban most amnesztia miatt kiszabadult. Hodorkovszkij karrierjét a Komszomolban kezdte. 1992–1993 között energetikai és üzemanyagügyi miniszter, majd a Jukosz olajipari vállalat főrészvényese volt 1993-tól 2005-ig. Oroszország leggazdagabb, a világ 16. leggazdagabb embere volt. 2003 októberében letartóztatták, majd 2005 májusában nyolc év szabadságveszésre ítélték pénzmosásért, sikkasztásért és csalásért. Ez egy zsidónál nem csoda ez, a csoda az volt, hogy ki merték mondani a bűneit. De Oroszország megtette, ennyiben különböznek mondjuk tőlünk. Oroszország egykori leggazdagabb emberét több millió tonnányi kőolaj ellopásában és 23,5 milliárd dollár tisztára mosásában találták bűnösnek. Elképzelheti mindenki, hogy mi történt volna az oroszokkal abban az esetben, ha ez a hiéna szerzi meg az országot. Most a gazdasági fejlődés helyett egy mélyen szegénységben élő Oroszországot látnánk. Az biztos, hogy ha mi is elbánnánk hasonló módon a minket szipolyozókkal, akkor másképp állnánk a világban. A példa követendő, csak annyiban csinálnánk másként, hogy nálunk az ilyen már biztosan nem szabadulna ki, legfőképpen nem élve.
