A Kúria döntött. Szétfoszlottak az illúziók. Talán jól is van ez így. Hátha még többen érzik honnan fúj a szél.

Nem annyira a "verdikt" aljassága meglepő, mint leplezetlen brutalitása. Ennyire magabiztosak, vagy ennyire fejvesztettek a halál kúfárai? Lássuk csak.

A miniszterelnök választ követelt taláros ellenségeitől a devizahitelek jogi természe tére nézve. Megkapta...

Most köszön vissza hangosan a Fidesz jogalkotási dilettantizmusa. Kezdettől fogva azon mesterkednek, hogy a bíróságokat is begyö möszöljék államukba. Nem sikerült, mert rosszul csinálták. Ennek bizonyítéka a méltán világhírü fidesz alkotmány, amelynek alábbi passzusait idézem.

26. cikk (1) A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak.
28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

Ezt támasztja alá, hogy a meghibbant orbáni törvénygyár hetente változtatgatja a jogszabályokat, ideértve az alaptörvényt is?

További bizonyíték bírák jogállásáról és javadalmazásáról 2011. évi CLXII. törvény. Ez a fércmű "A bírói szolgálati viszony létrejötte" c. fejezet elején "Alapelvek" alcímek alatt egy mondatban intézi el a bírák dolgát: 1.§. (1) A bíró ítélkező tevékenységében független.

Ha csak ennyi jutott eszükbe a bírákkal kapcsolatban, most milyen jogon pofáznak Orbán és Kövér, hogy a Kúria bírái gyávák, meg hogy a bankok mellé álltak, megazisten?

Kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, minthogy a bírákat - a társa dalom védelme érdekében - a legkeményebb törvényeknek vessék alá.
Lehet, most furcsákat mondok, de szabályozni kellett volna a bírák viszonyát az

az elemi emberi tisztességhez,-
az empátia normáihoz,-
a jómodorhoz (legalább tánc és illemtani szinten),-
a logikai gondolkodás alapvető szabályaihoz,-
a társadalom nem bíró tagjaihoz,- stb., stb.
A bírák társadalmi viszonyrendszere így szabályozatlan, azaz parttalan. Ezért van az, hogy a bírák egyáltalán nem tudják, hova tartoznak, hol tartanak. Így válhattak öncélokat követő testületté, a "leggonoszabb kaszttá", ahogy ezt korábban bátorkodtam kifejteni épp a deviza ügyek erkölcsi vonatkozá sai kapcsán.

A jelzett cikkben megírtam (még 2011.11.03-án), hogy egyetlen "archimedesi pont" lenne, amelyre támaszkodni lehetne: a Polgári Törvénykönyvnek a "jóerkölcsre" vonatkozó szabálya. Megjósoltam azt is, hogy a bíróságok ezt a szabályt nem fogják alkalmazni.

Miról is beszélünk? "Ptk.200. § (1) A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. (2) Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a 'jóerkölcsbe' ütközik."

De mi fán terem ez a "jóerkölcs"? Ezt a szőrszálhasogató, kákán is csomót találó, szószátyár, fekete és kék talárban pulpituson pöffeszkedő bíráknak nem volt gondjuk és idejük megfogalmazni. Ez nem véletlen, nem kell miatta rosszallóan csodálkozni. [Azaz az Alkotmánybíróság a 801/B/2002 AB. határozatban kifejti "A magánjogi szabályozás számos ... a jóerkölcsbe ütközés tilalmához hasonló jogelvet, normát tartalmaz. Ilyenek például a joggal való visszaélés tilalma, a más 'visszaélésekkel' szembeni pozícióerősítő szabályok, a kisebbségi érdekek, a gyengébb fél, a fogyasztó védelmét szolgáló rendelkezések, továbbá az érdek- és értékegyensúly felbom lásának megakadályozását szolgáló szabályok. A jóerkölcsbe ütközés tilalma is felfogható úgy, mint a 'szerződéses szabadsággal való visszaélés tilalma. A jóerkölccsel ellentétes viselkedés tartalma tekintetében az Emberi Jogok Európai Bírósága (is) respektálja az állami bíróság által hozott ítélet meghatározását, amely szerint a jóerkölccsel ellentétes viselkedés olyan magatartásként határozható meg, amelynek jellegzetessége, hogy azt az érintett személy kortárs honfitársainak nagy többsége inkább rossznak, mint jónak tartja." De ki nem szarja le az Alkotmánybíróság nézeteit. A Kúria biztos le...

Az erkölcs (jóerkölcs) - mióta világ a világ - a többséget a kisebbséggel szemben, a gyengét az erőssel szemben, a szegényt a gazdaggal szemben, az együgyüt a ravasszal szemben igyekezett oltalmazni. Ezt az oltalmat az állam, jelesül a bíróság volt hivatva biztosítani, a hátrányokat saját bölcses ségével, hatalmával kiegyenlíteni - ellensúlyozni.

Csakhogy a kapitalizmus farkastörvényei az örök erkölcsi törvények ellentettjei. Hogyan lenne elvárható a kapitalizmus szolga-bíráitól, hogy ellentétes elveket fogalmazzanak meg és kenyéradóiktól védjék azokat a milliókat, akiknek nem ér a nevük.

Most szemelgessünk kissé a Kúria kőtábláján.

A Kúria szerint "devizában adósodott el" aki a bankokkal szerződött. Miért? A bankok mennyi devizát halmoztak fel, ill. kötöttek le a hitelezéshez? Egyetlen "rappent" (fillért) sem, nemhogy frankot. Nem tudom, a Kúria bölcsei hány deviza hitel szerződést olvastak el. Ezekben ugyanis expressis verbis nem szerepel olyan kikötés, hogy a hiteligénylőnek devizaszámlát nyitnak, részére devizakölcsönt nyújtanak. A szerződések "csupán" arról szólnak, hogy a szerződéskötés időpontjában kedvező(nek látszó) kamatlábal nyujtott kölcsön havi törlesztéseinek összegét svájci frankban is ki kell számítani és amennyiban a frank árfolyama (netán) változna, a forint törlesztés összegét a frank árfolyama alapján kell meghatározni. Ez tehát nem devizakölcsönzés, hanem árfolyam számítási müvelet, egyszerü szorzás, ill. százalékszámítás. Mögötte nincs semmiféle banki többletszolgáltatás, többletköltség, többletkockázat - csak haszon...

Fenti cikkemben bőven fejtegettem és grafikonokkal is szemléltettem, hogy a svájci frank a hitelkihelyezések időpontjában nem az legstabilabb, hanem az egyetlen stabil valutának látszott.

A csaló bankok elsősorban erre apelláltak, persze nem a szerződések szövegében, hanem a "piározás" keretében. Állitólag olyan "kedvcsináló" plakátok is díszelegtek a bankok falán, amelyek a frank iránti dőre bizalmat voltak hivatva kiváltani az árfolyam stabilitás szöveges és grafikus bemutatásával.

A bírák szerint a hitelszerződések nem tekinthetők "uzsorás" szerződéseknek sem. Belefoghatnék most az uzsorakamat fogalmának boncolgatásába, de nem teszem, mert ostobaság lenne az "uzsoracivilizáció" szolgabíráin számonkérni, hogy nem ismerik az uzsora fogalmát. Mindazonáltal, pusztán a hecc kedvéért, ideiktatnék egy passzust az uzsora kamatszedés (zsidó) erkölcsi - jóerkölcsi (...) normáiból.

"A kamatszedés annak romboló hatásai miatt volt és van tiltva. Isten az áldások Istene, de az áldásait feltételekhez köti. Izrael egy szövetségi viszonyban állt Istennel, aminek részeként a törvény pontos követése által biztosítani kívánta számukra a fizikai áldásokat, az anyagi jólétet és biztonságot, valamint egy relatív egyenlőséget társadalmi szinten. Isten elve a következő: "Aki sokat gyűjt, nem bővelkedhet, s aki keveset, az nem szűkölködhet" (II. Móz. 16:18; 2Kor. 8:15). Senkinek nem lehetett túl kevés: "Ne legyen köztetek szegény" (5Móz. 15:4) és senkinek nem lehetett aránytalanul túl sok vagyona, különösen nem a nemzettestvére kárára. A félreértések elkerülése végett tegyük hozzá gyorsan, hogy ezzel Isten nem egyféle szocializmust, vagy kommunizmust propagált, mint inkább az embertársaink iránti szeretetből fakadó gondoskodást. Adni a magunkéból illik, és a magántulajdon szentsége ugyancsak az isteni rend részét képzi (lásd A keresztény hit és a magántulajdon szentsége című írást). A szövetség népét reprezentáló egyéni izraelita nem számíthatott fel kamatot egy másik izraelitánk a kölcsön adott pénzre, sőt, az adósságokat, hiteleket heted évente kötelessége volt elengednie: (Mózes 15:1-2 1.) Minden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot. 2. Az adósság-elengedés módja pedig ez: egy hitelező se követelje felebarátjától, testvérétől azt a kölcsönt, amit embertársának kölcsönadott, mert adósság-elengedés hirdettetett JHVH-ért. (5Mózes 15:7-8 8) …. ne légy kemény szívű és szűkmarkú szegény testvéreddel szemben, 8. hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved. (v.ö. Sirák 4:1-6).Ez a törvénypont megmentet te az arra rászoruló egyént a teljes elszegényedéstől, lepusztulástól és kilátástalanságtól. Ez a rendelet tovább biztosította a társadalmi egyenlőséget, hiszen lehetetlenné tette azt, hogy egyesek egyre nagyobb vagyont halmozzanak fel, mások pedig véglegesen elveszítsék mindenüket, ami előbb utóbb véres konfliktusokat von magával. Egy olyan rendszerben, ahol hosszútávon a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek, a szegények száma addig fog növekedni, amíg az elszegényedett és kisemmizett réteg reménytelenségében fel fog lázadni.Amikor az Izraeliták betelepültek az Ígéret földjére, a nemzetségek sorsvetés által, vagyis Istentől kapták meg örökrészüket (Józsué 13-25 fejezetek). Isten pedig a törvénye által biztosította azt, hogy a Tőle kapott örökrészt nem veszítheti el senki végérvényesen. Tény azonban, hogy az izraeliták minden további nélkül szedhettek kamatot az idegenektől (5Móz. 23:20), ami első hallásra talán sokak számára igazságtalannak tűnik. De legyünk tisztában ennek az okaival. Az idegenek nem álltak szövetségben Istennel, nem éltek Isten parancsolatai szerint, nem gyakorolták az áldásokat magával hozó gazdasági rendet, így nem is állhatott jogukban azok áldásainak élvezete. Izrael el volt különítve attól a pogány világtól, amely Sátán rendszere szerint élt és funkcionált. Ugyanakkor tartsuk szem előtt azt is, hogy itt Isten nem utasította az izraelitákat arra, hogy az idegeneknek feltétlenül csak kamatra adjanak kölcsönt, erre csupán lehetőséget adott, de koránt sem volt kötelező. Egy igaz szívű izraelita élhetett azzal a lehetőséggel, sőt kívánatos is volt, hogy példázza Isten igazságos útjait az idegen nemzet tagjai előtt, felébresztve benne az Isten utáni vágyat, s hogy az azt mondhassa: "Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!" (5Móz. 4:6).

Ezért mondtam, mondom és fogom mondani: nem helyeselhető ha milliókat sújtó bűntettek ügyében olyan kapitalista törvényszolgák ítélkeznek, akik a mózesi "jóerkölcs" talaján állnak.

Van aztán olyasmi az ítélkezésben, hogy "vélelem", meg "fikció". Mindkettő veszélyes, de nem egyformán veszélyes fegyver a paragrafus bűnözők kezében. A "vélelem" olyan feltevés, ami igaz is lehet. Két fajtája van, a megdönthető és megdönthetetlen vélelem.

A "fikció" ezzel szemben valótlan, ill. nem létező tény valónak elfogadása valemely törvényi tényállás vagy ítélet megfogalmazása, alkalmazása érdekében. A "jogtábla" III. passzusa ilyen fikciót alkalmaz, amikor tényként leszögezi, hogy az ügyfelek tájékoztatásának 'ki kellett terjednie' az árfolyam változás lehetőségére és arra, hogy ennek milyen hatása van (lesz) a törlesztő részletekre.

Középkorú ügyvéd fiam is "devizafogoly". Kérdeztem, tudta e milyen szerződést köt? [6 milliót vett fel, öt éven keresztül havi 45.000 forintonként mintegy 2,7 milliót törlesztett addig, amikor a részlet havi 120.000 forintra emelkedett. Ezt árfolyamrögzítéssel sikerült havi 85.000 forintra letornáznia. Így fennálló tartozása jelenleg mindössze 12 millió forint. A futamidő vége 71-éves koráig ér. Úgy tűnik feltaláltuk a "többgenerációs" hitelt...] Kérdésemre azt vála szolta, Erről - így nem tájékoztatták. Elhigyjem neki, vagy a kúriásoknak higyjek?

Igazán "aranyos" a IV. passzus is. Ezt azt tartalmazza, hogy ha a bíróság érvénytelenséget észlel "a szerződés érvényessé nyilvánítására kell töreked nie" ezt - a Kúria szellemiségével összhangban - csak úgy lehet értelmezni, hogy ha és amennyiben az uzsorás szerződés - valami jogi műhiba miatt - érvénytelen lenne, érvényessé kell tenni.

A Kúria döntnökeinél hiányzik egy kerék. A VI. passzus szerint be méltóztatnak várni az Európai Unió Bíróságának a döntését abban a kérdésben, hogy az uzsorás szerződések "egyoldalú (!) szerződés módosítást lehetővé tevő kikötés mikor felel meg az 'átláthatóság' (?) követelményének." Itt állt meg az eszem. [Az újraindításhoz igénybe venném olvasóim szíves segítségét...]

Ha jól értem, az EU Biróság abban akar dönteni, hogy egy magyar (!) nyelven íródott szöveg egy magyar (!) balek számára érthető e? Kiváncsi vagyok, mit tartalmaz majd a megrendelt "műfordítás" és azt hogy nyomja le majd az adósok torkán a tisztelt Kúria?

Dehát nincs benne világosan a Ptk. 201 §-ában, hogy a felek a szerződéskre vonatkozó rendelkezésektől csak egyező akarattal térhetnek el? Ez az egyező akaratnyilvánítás nem vonatkozna a szerződések tartalmára, különösen a hiteladósok jogaira? Dedhát ez agyrém!

Amúgy a szerződések kötésére és teljesítésére egy ősi jogelv tartalmaz megszívlelendő szempontokat, abból kiindulva, hogy egy szerződés, és annak minden kikötése kétoldalu! "A 'pacta sunt servanda' antik római jogelv. Lényege, hogy a szerződésben foglaltakat teljesíteni kell. Ezt erősíti a hatályos Ptk-ban megfogalmazott szabály, mely szerint a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és 'tisztesség' követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. Lám, megint oda lyukadok ki, hogy "tisztesség", de mit jelenthet ez a gój fogalom a bíráknak? Tán' az olvasóknak mond valamit, ezért benne hagyom ezt a passzust a szövegben.

A banki partner jóhiszeműségét/rosszhiszemüségét könnyü lenne vizsgálni. Csakhogy Pintér rendőr ségnek kéne' vizsgálni pl. az Orbán barát Csányi ótépéje által készített, vagy felhasznált hosszú távú kockázat elemzést a frank árfolyammal kapcsolatban,- az ugyancsak Orbán barát Járai Zsigmond szemhunyását és hallgatását a svájci (!) vészjelzések kapcsán,- és az ugyancsak Orbán barát Orbán atyai jóindulatát (Csányi mentegetését) az egész disznhósággal kapcsolatban. Ez momentán nem túl reális lehetőség...

A tudatos emberi tevékenység egyik ága a logisztika, a másik a kockázatelemzés. Az utóbbi tudo mány, sőt művészet, amit a bankok űznek a legmagasabb fokon.

A bankok a "rendszerváltás" óta különös szorgalommal helyeznek ki rossz hiteleket, de figyelemmel vannak arra, hogy az állam időnként százmilliárdokkal "konszolidálja" őket, ezért a gazdasági és a személyes kockázat gyakorlatilag nulla.

A csalárd (galád) hitelezés bevett formája szélhámosoknak hitelezni,- tőlük a hitel egy részét visszakapni,- a bankot csődbevinni,- szanálni,- majd újra feltőkésítteteni. Sok bank eljátszotta ezt.

Ezúttal azonban egészen másról volt - van szó. Többszázezer gyanútlan embert kellett és lehetett kamatcsapdába csalogatni. Ebben az esetben tulajdonképp szintén nem volt banki kockázat, mert a svájci frank árfolyam manipulációt egy nemzetközi bankár bűnbanda tervelte ki és hajtotta végre. A valuta árfolyam spekuláció amúgy legismertebb tőzsdei manipulációk egyike. Kivitelezői az u.n. hedge fundok.

Ennél a módszernél az állampolgár nem mint adózó fizet a bankok miatt, hanem személyesen fizet extraprofitot a bankoknak mint léprecsalt hiteladós.

Az egyik legismertebb árfolyam spekuláns épp, Orbán atyai barátja, Soros György "született Schwartz György (Budapest, 1930. augusztus 12.) magyar zsidó származású amerikai befektető, pénzügyi spekuláns, közgazdász. Társadalmi szervezeteket támogató nemzetközi alapítványáról is ismert. Soros azzal vált híressé, hogy 1992-ben az úgynevezett „fekete szerdán” masszív spekulációval ütötte ki az angol fontot az akkori európai átváltási mecha nizmusból."

Nem a jelen cikk témája annak elemzése, hogyan hitegeti az Orbán kormány a nyomorult hiteladósokat. Azzal sem foglalkozom - most - hogy kapzsi ügyvédek és politikai pecsenyesütők milyen módszerekkel folytatják az adósok bankok által elkezdett átverését.

A helyzet paradox. Orbán felhorgad a bírák elle. Ugyan miért? Hisz amit most a Kúria bírái művelnek csak betetőzése - hitelesítése annak a disznó ságnak, amelynek maga Orbán is részese. Miért hőzöng hát? A közelgő választások miatt. Semmi másért. Ez is egy szerepjátszás a sok közül amiben Orbán jeleskedik. A hitelkárosultak érdekében kiállni, helyesebben szólva pofázni, kifizetődőnek látszik. A sok hülye fut a pénze után és annak reményében, hogy amit elvesztett a bankok vámján, visszanyeri a választások révén, Orbánra szavaz megint. Hajrá magyarok!

Ami mármost engem illet, oda akarnék kilyukadni, hogy a frankhitel válságnak nincs pénzügyi, ill. jogi megoldása. Nincs kapitalista - a kapitalista rendszeren belüli - megoldása. Ami történt, teljes összhangban van a kapitalista joggal és erkölccsel. Ebben a kérdésben a kapitalista osztálybíróság letette a garast. Nem adhatott mást mint mi lényege. Az üzenet teljesen világos.

A "jogtáblát" kell a kapzsi bankárok, a maffiózó politikusok és a lelkiismeretlen bírák fején széttörni, de ez már egy új rend feladat

forrás : www.szeszak.hu