A népnyúzó, romboló, embertelen rendelkezések és törvények közepette felmerül a címben feltett kérdés, ami egyre többekben fogalmazódik meg. A jelenlegi rablókapitalista berendezkedés támogatói több, azaz három csoportra oszthatók. Legelőször vannak az úgynevezett polgári réteg tagjai, akik magas fizetésükkel, társadalomban betöltött (vélt vagy valós) rangjukkal a jelenlegi berendezkedés kegyeltjei. Nevezhetjük őket kollaboránsoknak vagy más szóval pribékeknek. Őket követi a szent őrültek hada, akik tényleg elhiszik, hogy a kormány valóban az ország és a nép érdekeit tartja szem előtt. Őket lehet mozgósítani, demonstrációk fontos kellékei, persze a Fidesz számára csak emberanyagot jelentenek akiket ma a színpadra lehet állítani, holnap pedig el lehet dobni. A harmadik csoport az eltartottaké, akiket a rendszer kénytelen eltartani, a dolgozók és adófizetők kárára, mert a szavazótáborukat képviselik. Bár passzívnak tűnnek, négyévente, tavasszal mozgósíthatók. Ételosztással, nyugdíj kompenzációval megzsarolhatók. Sajnos ez utóbbi jelenti a többséget, ezért nem hagyható figyelmen kívül, nagyon fontos szerepük van, őket használják fegyverként a szocializmus kibontakozása ellen.

A kétharmados, terrorisztikus erőszak megosztotta az embereket, osztályharcot hirdetett, keményebbet, mint valaha. Ez az osztályharc, ami megfertőzte az életünket, mert miközben a magyar éhbérért dolgozik, robotol, a kiváltságos réteg dőzsöl és szórja a pénzt. Adott esetben pedig dönt az ország sorsa felett, pozíciójából adódóan. Nem nézik ők a többség véleményét, szociálisan teljesen érzéketlenek, esetenként pedig a háttérerők végrehajtói. A dolgozó népréteg tudatos elnyomása, az osztálykülönbségek kiélezése, mind fontos harceszközük. Jobb és baloldal problémáiról vartyognak, miközben a kondér közelében csak a magát felsőbbrendűnek képzelő kaszt van. Az elárultak meg jóllakhatnak azzal, ami lepottyan az asztalról, de össze is verekedhetnek érte, annál jobb. "Oszd meg és uralkodj!" - ez a vezérelvük, minden más csak hazug szólam, ami a valós problémák lefedésére szolgál. Ezzel szilárdították meg hatalmukat. Nem intézkedéseik, kiállásuk tette őket népszerűvé, nem az ország érdekeit szolgáló harcosságuk, mert olyan nincsen nekik. Egyedül a megosztó, osztály- és testvérháborút hirdető propagandájuk. Ebben pedig minden, jelenleg a parlamentben tartózkodó párt cinkos.

Olykor porszem kerül a gépezetbe és hiba csúszik a számításokba. A parazita hatalomnak köszönhetően létrejött egy népiszocialista erő, ami egyenes következménye volt az elárultak, kisemmizettek, becsapottak jajkiáltásának. Elfeledve a jobb és baloldali titulusokat, az egyéb megosztó hazugságokat, követelni fogja a jogait. Mert vissza kell adni a népnek az irányítást, nem önjelölt országot vezetők (valójában országveszejtők) kellenek, hanem a kollektív népuralom, ami kivezet a demokraták és kapitalisták okozta káoszból. A liberalizmus cukormáza mögött rejtőző, cionista vezetés az, ami elárulta a munkást, az embert! A népiszocialista irány az, ami kiutat jelent a degenerált, kapitalista, atlantista csapdából. Elég volt a megosztottságból! Soha többé testvérharcot! A nép a fegyver, mi vagyunk a fegyver, önmagad vagy a fegyver!

Kallós Csaba