Állítólag huszonnégy évvel ezelőtt rendszerváltozás történt hazánkban, van is emléknapja a kommunizmus áldozatainak. Csakhogy mindaz, amit a vörös világforradalmárok 1919-ben 133 napon át hazánkban velünk műveltek, valahogy mégsem tananyag, mint például a százharmincnyolc éve, 1875-ben született Váry Albert koronaügyész-helyettes eredetileg 1922-ben megjelent könyve, 'A vörös uralom áldozatai Magyarországon'. Amiből kiderül például, hogy a Lenin-fiúk előszeretettel kérdezték kiszemelt áldozataiktól, mi a kommunizmus, majd elvitték és Kun (Kohn) Béla parancsára a Dunába lőtték őket, végül holmijukat magukhoz vették s egymás között felosztották.
Szolgai-Hunhír
Váry Albert 1875. december 8-án született Makón. Középiskolai tanulmányait a halasi református főgimnáziumban, az egyetemit Budapesten végezte. 1913-ban ügyvédi vizsgát tett. Rövid ügyvédkedés után 1904-ben nagyváradi törvényszéki jegyző, egy év múlva aradi albíró, majd nagyváradi alügyész, 1908-ban pedig budapesti királyi ügyész, az első világháború kitörésétől pedig a Budapesti Királyi Ügyészség (BKI) Sajtóosztályának vezetője, háborús sajtócenzor, 1917-től főügyész-helyettes, a sajtóbizottság elnökhelyettese, 1918-tól a BKI vezetője lett. Ebbeli minőségében 1918. október 31-én élete veszélyeztetésével megakadályozta, hogy a tömeg a Budapesti Törvényszéki Fogház rabjait kiszabadítsa. A patkánylázadás alatt bujdosni kényszerült, utána ő irányította a 133 napon át vérfürdőt rendezők bűnvádi felelősségre vonását. 1919 szeptemberétől királyi főügyész. 1920 októberében már az Igazságügyi Minisztériumban szolgált, majd 1921 novemberében koronaügyész-helyettessé nevezték ki. 1926-ban és 1931-ben a szabadszállási választókerület egységes párti programjával országgyűlési képviselő, 'a törvényhozásnak egyik kimagasló, általános köztiszteletben álló tagja' (Rátky Zoltán és Strazimir Oszkár: A magyar legújabb kor lexikona, 1932). 1939-ben visszavonult a közélettől. Önéletrajzát kiegészítő unokái szerint
'Budapest ostromát fővárosi lakásában élte át. A szovjet csapatok bevonulása után újból figyelmeztették, hogy jobb lenne menekülnie, de ő helyben maradt. Ettől kezdve az államvédelmi hatóság folyamatos zaklatásának volt kitéve, rendszeresen kihallgatták és a fehérterrorra vonatkozó adatainak átadására kényszerítették. A megfáradt embert az Andrássy út 60-ban kényszerítő eszközök hatására végrehajtott cselekedete élete végéig gyötörte, miután megtudta, hogy huszonöt év után az ő adatai alapján vonnak felelősségre és végeznek ki olyan embereket, akik nem is értelmi szerzői, hanem egyszerű sorkatonái voltak azoknak az atrocitásoknak, amelyekhez hasonlókért ő számos 'vörös' terroristát sikerrel terjesztett fel kegyelemre. Rákosiék hatalomra jutása után őt is kitelepítették: a Békés megyei Hunyán, egy pajtában kényszerült lakni, embertelen körülmények között. A kitelepítések feloldásakor sem térhetett vissza Budapestre, ezért Csengődre költözött, ott is hunyt el hetvennyolc éves korában, 1953. október 1-én. A csengődi családi kriptában temettük el, szeretett első felesége mellé.'
Ezután lássuk említett művét! Az eredetileg 1922-ben a Váci Fegyintézet Nyomdájában saját kiadásában hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján megjelent, rövidesen kétszer is után nyomott könyve, A vörös uralom áldozatai Magyarországon, igazi magyar mártírkrónika: közli a 133 nap során meggyilkoltak községek szerinti és ábécérendes, a Forradalmi Kormányzótanács tagjainak és a népbiztosoknak névsorát, továbbá az áldozatok életkorát, foglalkozását, a gyilkosság helyét, idejét, módját, elkövetésének ürügyét, elrendelőjét, végrehajtóját, a gyilkosok vörös uralom utáni sorsát, ítéletük perrendtartási számát. is. Most pedig lapozzunk bele, s lássuk néhány szemelvény erejéig, kikkel kik, miért s hogyan végeztek!
1919. június 19. Budapest. Az ukrán tisztek Magyarországon fegyveres erőt akartak szervezni orosz hadifoglyokból az orosz tanácsköztársaság céljára. Az a gyanú merült föl, hogy Kun Béla és a magyar tanácsköztársaság ellen dolgoznak. Erre Kun Béla megparancsolta a terroristáknak, hogy tegyék el őket láb alól. Kun Béla azt parancsolta: 'Dobjátok őket a Dunába!' Szamuelly Tibor hozzátette: 'Nehogy lőjetek, kössetek követ a nyakukra s úgy dobjátok a Dunába!' A terroristák levitték őket a Dunára, levetkőztették, kezeiket hátrakötötték, nyakukba köveket akasztottak, majd puskatussal fejbe verték s belelökték a Dunába. Másnap az ukrán tisztek különvonatát kirabolták.
1919. április 20. Budapest. Húsvétvasárnap. Dobsa Miklós apjával a Duna-korzón sétált, mikor igazolás céljából Schön Goldberger elé állították, akinek nem tetszett a nyalka úri fiú, átkísértette a terroristáknak a Batthyány Palotában levő laktanyájába Cserny Józsefhez azzal, hogy 'küldjék gajdeszbe'. Cserny terrorparancsnok átadta őt Groó Géza és Nyakas Nagy János terroristáknak, kik levitték a pincébe, ott összevissza verték, kínozták, majd agyonlőtték, kifosztották s holttestét még aznap este bedobták a Dunába.
1919. június 3. Dunamócs. Bandl Ferenc vörösőr-parancsnok elrendelte, hogy Trubinyi János plébánost végezzék ki. Erre kivitték a Duna-partra és egy akácfára felakasztották.
1919. június 23. Harta. Seidl János parasztlegényt Szamuelly Tibor akasztatta fel. Ezt a parasztlegényt Kohn Kerekes Árpád fogta el az utcán s gúnyolódva kérdezte, 'melyiken akarsz lógni?' Mikor kötélen lógott, Kohn Kerekes kérdezte tőle: 'Vörösödsz már büdös?!' . Többször pofonvágta és 'Rúgd el!' kiáltással az áldozattal kirúgatta maga alól a széket. Egy vöröskatona szembeköpte a hullát.
1919. június 25. Kalocsa. Bernáth Mihályt két fiával állították a törvényszéki palotában ítélkező Szamuelly elé s míg őt vallatták, egyik fiát közben felakasztották a Fő utcán a jezsuita templom előtt a fára. Akiket Szamuelly elé állítottak, azokat a terroristák ütötték-verték. Szamuelly egy-két kérdés után 'Szeget neki!' kijelentéssel átadta őket a terroristáknak, kik nyomban felakasztották. Rigó Mihály szemeláttára vitték be a fiát, mert 'fehér' volt s két perc múlva már agyonlőtték. Egész éjjel lógtak az áldozatok s áztak az esőben. - Kohn Kerekes az egyik áldozatnak, ki a fán lógott, kolbászt dugott a szájába. - Mikor a jól végzett munka után a terroristák az érseki palotában vacsorára gyűltek, Szamuelly mosolyogva érkezett oda s így szólt: 'Adjatok vizet, meg akarom mosni a kezemet, mert hullaszagú!' - Galina Zoltán leszakadt a kötélről, mire szaladni kezdett 'Ártatlan vagyok, hagyjatok!' szavakkal, de megfogták, hoztak neki egy vastagabb kötelet, azután egyik fától a másikig cipelték és gúnyolódva kérdezték: 'Te gazember, neked ez az ág gyönge, keresünk neked egy másikat!', s közben ütötték, verték és újra felakasztották. Az akasztásokat úgy végezték, hogy az áldozatot egy székre állították, a fára kötötték, aztán addig ütötték, verték, míg a széket ki nem rúgta maga alól. - Mikor Csiszár Jenőt felakasztották, a többieket feléje fordították s azt mondták nekik: 'Ti is így fogtok lógni!'
1919. június 23. Kiskőrös. Spang Józsefet , ki az ellenforradalom alatt városparancsnok volt, Mikula György vörös karhatalmi parancsnok egyik vöröskatonája akasztotta fel oly módon egy fára, hogy felülről ráugrott és mintegy lovagló helyzetben ráült a vonagló áldozat nyakára. Előbb őt teljesen összeverték, és cigarettát dugtak a szájába. Az áldozat ütőerét Petzkay felesége, Telek Ilona Márta orvosnő fogta s midőn érezte, hogy még él, kijelentette, hogy még egy ideig hagyni kell a fán.
1919. április 29. Kiskunfélegyháza. Kiss Géza, Kiss Péter, Janovics János, Lázár Andor Endre, Engi Lajos Sándor terroristák Návay Iván földeáki földbirtokost, Návay Lajos volt képviselőházi elnököt, földbirtokost, és dr. Kiss Béla szentesi városi főjegyzőt tettlegesen bántalmazták: a két Návayval a trágyaszemetes marhakocsit tisztíttatták. Halálra ítélésük úgy történt, hogy megkérdezték tőlük, tudják-e, mi a kommunizmus, s feleletük után 'vigyétek és tanítsátok meg, mi a kommunizmus!' kijelentésre elvitték s főbe lőtték őket. Az áldozatok holmiját a terroristák magukhoz vették s egymás között felosztották.
Mindezekért Váry szerint a Forradalmi Kormányzótanács tíz személye volt döntően felelős, valójában ők kormányoztak 133 napon át: Varga Jenő, Hamburger Jenő (Általános Gazdasági Főosztály), Vántus Károly (Földmívelésügyi Osztály), Dovcsák Antal (Szociális Termelési Osztály), Székely Béla (Pénzügyi Főosztály), Kulcsár István (Közellátási Főosztály), Bodó Richárd (Közlekedési Főosztály), Lengyel Gyula (Gazdasági Szervezés Főosztálya), Garbai Sándor (Középítési Főosztály), Bajáki Ferenc (Munkásügyi Főosztály).
'Aki ezt az időt átszenvedte' - írja Váry -, 'természetesnek találja, hogy a megtorlás nem maradhatott el. Párizsban 1871-ben a kommün két hónapos uralma után 17 000 embert lőttek agyon, ötvenezret tartóztattak le. Ebből az ötvenezer emberből 14 000 embert ítéltek el, kétezret fölmentettek s harmincnégyezret bizonyítékok híján ideiglenesen szabadon bocsátottak. A megtorlás elől 1 000 000 ember szökött külföldre. Nálunk, bár a bűnvádi eljárás mintegy 70 000 ember ellen indult meg s körülbelül 15 000 ember került előzetes letartóztatásba, bíróságaink mindössze 6 000 embert ítéltek el, 2500-at fölmentettek, a többi ellen pedig, részben kegyelem folytán is, a bűnvádi eljárás megszűnt.'
Legyen elég ennyi Váry művéből annak szemléltetésére, mi minden marad ki a tananyagból ma is. Az emiatt adandó kérdésre, mégis miért, a választ olvasóink bölcs megítélésre bízzuk.
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
Szolgai-Hunhír
Váry Albert 1875. december 8-án született Makón. Középiskolai tanulmányait a halasi református főgimnáziumban, az egyetemit Budapesten végezte. 1913-ban ügyvédi vizsgát tett. Rövid ügyvédkedés után 1904-ben nagyváradi törvényszéki jegyző, egy év múlva aradi albíró, majd nagyváradi alügyész, 1908-ban pedig budapesti királyi ügyész, az első világháború kitörésétől pedig a Budapesti Királyi Ügyészség (BKI) Sajtóosztályának vezetője, háborús sajtócenzor, 1917-től főügyész-helyettes, a sajtóbizottság elnökhelyettese, 1918-tól a BKI vezetője lett. Ebbeli minőségében 1918. október 31-én élete veszélyeztetésével megakadályozta, hogy a tömeg a Budapesti Törvényszéki Fogház rabjait kiszabadítsa. A patkánylázadás alatt bujdosni kényszerült, utána ő irányította a 133 napon át vérfürdőt rendezők bűnvádi felelősségre vonását. 1919 szeptemberétől királyi főügyész. 1920 októberében már az Igazságügyi Minisztériumban szolgált, majd 1921 novemberében koronaügyész-helyettessé nevezték ki. 1926-ban és 1931-ben a szabadszállási választókerület egységes párti programjával országgyűlési képviselő, 'a törvényhozásnak egyik kimagasló, általános köztiszteletben álló tagja' (Rátky Zoltán és Strazimir Oszkár: A magyar legújabb kor lexikona, 1932). 1939-ben visszavonult a közélettől. Önéletrajzát kiegészítő unokái szerint
'Budapest ostromát fővárosi lakásában élte át. A szovjet csapatok bevonulása után újból figyelmeztették, hogy jobb lenne menekülnie, de ő helyben maradt. Ettől kezdve az államvédelmi hatóság folyamatos zaklatásának volt kitéve, rendszeresen kihallgatták és a fehérterrorra vonatkozó adatainak átadására kényszerítették. A megfáradt embert az Andrássy út 60-ban kényszerítő eszközök hatására végrehajtott cselekedete élete végéig gyötörte, miután megtudta, hogy huszonöt év után az ő adatai alapján vonnak felelősségre és végeznek ki olyan embereket, akik nem is értelmi szerzői, hanem egyszerű sorkatonái voltak azoknak az atrocitásoknak, amelyekhez hasonlókért ő számos 'vörös' terroristát sikerrel terjesztett fel kegyelemre. Rákosiék hatalomra jutása után őt is kitelepítették: a Békés megyei Hunyán, egy pajtában kényszerült lakni, embertelen körülmények között. A kitelepítések feloldásakor sem térhetett vissza Budapestre, ezért Csengődre költözött, ott is hunyt el hetvennyolc éves korában, 1953. október 1-én. A csengődi családi kriptában temettük el, szeretett első felesége mellé.'
Ezután lássuk említett művét! Az eredetileg 1922-ben a Váci Fegyintézet Nyomdájában saját kiadásában hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján megjelent, rövidesen kétszer is után nyomott könyve, A vörös uralom áldozatai Magyarországon, igazi magyar mártírkrónika: közli a 133 nap során meggyilkoltak községek szerinti és ábécérendes, a Forradalmi Kormányzótanács tagjainak és a népbiztosoknak névsorát, továbbá az áldozatok életkorát, foglalkozását, a gyilkosság helyét, idejét, módját, elkövetésének ürügyét, elrendelőjét, végrehajtóját, a gyilkosok vörös uralom utáni sorsát, ítéletük perrendtartási számát. is. Most pedig lapozzunk bele, s lássuk néhány szemelvény erejéig, kikkel kik, miért s hogyan végeztek!
1919. június 19. Budapest. Az ukrán tisztek Magyarországon fegyveres erőt akartak szervezni orosz hadifoglyokból az orosz tanácsköztársaság céljára. Az a gyanú merült föl, hogy Kun Béla és a magyar tanácsköztársaság ellen dolgoznak. Erre Kun Béla megparancsolta a terroristáknak, hogy tegyék el őket láb alól. Kun Béla azt parancsolta: 'Dobjátok őket a Dunába!' Szamuelly Tibor hozzátette: 'Nehogy lőjetek, kössetek követ a nyakukra s úgy dobjátok a Dunába!' A terroristák levitték őket a Dunára, levetkőztették, kezeiket hátrakötötték, nyakukba köveket akasztottak, majd puskatussal fejbe verték s belelökték a Dunába. Másnap az ukrán tisztek különvonatát kirabolták.
1919. április 20. Budapest. Húsvétvasárnap. Dobsa Miklós apjával a Duna-korzón sétált, mikor igazolás céljából Schön Goldberger elé állították, akinek nem tetszett a nyalka úri fiú, átkísértette a terroristáknak a Batthyány Palotában levő laktanyájába Cserny Józsefhez azzal, hogy 'küldjék gajdeszbe'. Cserny terrorparancsnok átadta őt Groó Géza és Nyakas Nagy János terroristáknak, kik levitték a pincébe, ott összevissza verték, kínozták, majd agyonlőtték, kifosztották s holttestét még aznap este bedobták a Dunába.
1919. június 3. Dunamócs. Bandl Ferenc vörösőr-parancsnok elrendelte, hogy Trubinyi János plébánost végezzék ki. Erre kivitték a Duna-partra és egy akácfára felakasztották.
1919. június 23. Harta. Seidl János parasztlegényt Szamuelly Tibor akasztatta fel. Ezt a parasztlegényt Kohn Kerekes Árpád fogta el az utcán s gúnyolódva kérdezte, 'melyiken akarsz lógni?' Mikor kötélen lógott, Kohn Kerekes kérdezte tőle: 'Vörösödsz már büdös?!' . Többször pofonvágta és 'Rúgd el!' kiáltással az áldozattal kirúgatta maga alól a széket. Egy vöröskatona szembeköpte a hullát.
1919. június 25. Kalocsa. Bernáth Mihályt két fiával állították a törvényszéki palotában ítélkező Szamuelly elé s míg őt vallatták, egyik fiát közben felakasztották a Fő utcán a jezsuita templom előtt a fára. Akiket Szamuelly elé állítottak, azokat a terroristák ütötték-verték. Szamuelly egy-két kérdés után 'Szeget neki!' kijelentéssel átadta őket a terroristáknak, kik nyomban felakasztották. Rigó Mihály szemeláttára vitték be a fiát, mert 'fehér' volt s két perc múlva már agyonlőtték. Egész éjjel lógtak az áldozatok s áztak az esőben. - Kohn Kerekes az egyik áldozatnak, ki a fán lógott, kolbászt dugott a szájába. - Mikor a jól végzett munka után a terroristák az érseki palotában vacsorára gyűltek, Szamuelly mosolyogva érkezett oda s így szólt: 'Adjatok vizet, meg akarom mosni a kezemet, mert hullaszagú!' - Galina Zoltán leszakadt a kötélről, mire szaladni kezdett 'Ártatlan vagyok, hagyjatok!' szavakkal, de megfogták, hoztak neki egy vastagabb kötelet, azután egyik fától a másikig cipelték és gúnyolódva kérdezték: 'Te gazember, neked ez az ág gyönge, keresünk neked egy másikat!', s közben ütötték, verték és újra felakasztották. Az akasztásokat úgy végezték, hogy az áldozatot egy székre állították, a fára kötötték, aztán addig ütötték, verték, míg a széket ki nem rúgta maga alól. - Mikor Csiszár Jenőt felakasztották, a többieket feléje fordították s azt mondták nekik: 'Ti is így fogtok lógni!'
1919. június 23. Kiskőrös. Spang Józsefet , ki az ellenforradalom alatt városparancsnok volt, Mikula György vörös karhatalmi parancsnok egyik vöröskatonája akasztotta fel oly módon egy fára, hogy felülről ráugrott és mintegy lovagló helyzetben ráült a vonagló áldozat nyakára. Előbb őt teljesen összeverték, és cigarettát dugtak a szájába. Az áldozat ütőerét Petzkay felesége, Telek Ilona Márta orvosnő fogta s midőn érezte, hogy még él, kijelentette, hogy még egy ideig hagyni kell a fán.
1919. április 29. Kiskunfélegyháza. Kiss Géza, Kiss Péter, Janovics János, Lázár Andor Endre, Engi Lajos Sándor terroristák Návay Iván földeáki földbirtokost, Návay Lajos volt képviselőházi elnököt, földbirtokost, és dr. Kiss Béla szentesi városi főjegyzőt tettlegesen bántalmazták: a két Návayval a trágyaszemetes marhakocsit tisztíttatták. Halálra ítélésük úgy történt, hogy megkérdezték tőlük, tudják-e, mi a kommunizmus, s feleletük után 'vigyétek és tanítsátok meg, mi a kommunizmus!' kijelentésre elvitték s főbe lőtték őket. Az áldozatok holmiját a terroristák magukhoz vették s egymás között felosztották.
Mindezekért Váry szerint a Forradalmi Kormányzótanács tíz személye volt döntően felelős, valójában ők kormányoztak 133 napon át: Varga Jenő, Hamburger Jenő (Általános Gazdasági Főosztály), Vántus Károly (Földmívelésügyi Osztály), Dovcsák Antal (Szociális Termelési Osztály), Székely Béla (Pénzügyi Főosztály), Kulcsár István (Közellátási Főosztály), Bodó Richárd (Közlekedési Főosztály), Lengyel Gyula (Gazdasági Szervezés Főosztálya), Garbai Sándor (Középítési Főosztály), Bajáki Ferenc (Munkásügyi Főosztály).
'Aki ezt az időt átszenvedte' - írja Váry -, 'természetesnek találja, hogy a megtorlás nem maradhatott el. Párizsban 1871-ben a kommün két hónapos uralma után 17 000 embert lőttek agyon, ötvenezret tartóztattak le. Ebből az ötvenezer emberből 14 000 embert ítéltek el, kétezret fölmentettek s harmincnégyezret bizonyítékok híján ideiglenesen szabadon bocsátottak. A megtorlás elől 1 000 000 ember szökött külföldre. Nálunk, bár a bűnvádi eljárás mintegy 70 000 ember ellen indult meg s körülbelül 15 000 ember került előzetes letartóztatásba, bíróságaink mindössze 6 000 embert ítéltek el, 2500-at fölmentettek, a többi ellen pedig, részben kegyelem folytán is, a bűnvádi eljárás megszűnt.'
Legyen elég ennyi Váry művéből annak szemléltetésére, mi minden marad ki a tananyagból ma is. Az emiatt adandó kérdésre, mégis miért, a választ olvasóink bölcs megítélésre bízzuk.
