A kétszeresére, de inkább a háromszorosára kell emelni a takarékszövetkezetek piaci részesedését - mondta már 2010 őszén Orbán Viktor. A bankszektornak pedig legalább felerészben magyar kézben kell lennie - tette hozzá később. Eladtak több kisebb bankot a külföldiek az utóbbi években, megkezdődött a takarékszövetkezeti szektor átalakítása, és szóba került most már legalább két nagybank tulajdonosának a kivonulása is. Hogy állunk ezek után a miniszterelnök kívánságának teljesülésével? - ezt nézzük meg az alábbiakban 7 kérdés és 7 válasz formájában. A magyar bankszektor nagy átalakulása valószínűleg még csak most kezdődik, és a szemünk láttára fog lezajlani.
1. Mit akar Orbán Viktor?
A miniszterelnök szerint a következő tíz évben a többszörösére kellene növelni a takarékszövetkezetek jelenlegi, 5-6 százalék körüli piaci részesedését. Orbán Viktor minimális célkitűzésnek nevezte a részesedés megduplázását a következő tíz évben, de háromszorosára kell emelni a részesedést szerinte, "ha teljesíteni akarnánk azokat a makrogazdasági célokat, amelyeket a növekedés beindításához fűzünk". Ez hangzott el 2010. október 14-én, majd más szavakkal ugyan, de azóta többször is.
A kormány új gazdasági modelljének része az is, hogy a bankrendszer ötven százaléka magyar kézben legyen - mondta a miniszterelnök a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnökségével való 2012. július 17-ei budapesti tárgyaláson. Ha ezt sikerül végigvinni, az unikális lesz egész Közép-Európában - fogalmazott. Hasonló kijelentést ezt követően is számos alkalommal tett.
2. Mi jobb: a magyar vagy a külföldi?
Természetesen nem vegytisztán magyar vagy vegytisztán külföldi bankrendszert kell elképzelnünk, létezik egészséges mix is. Egy ország pénzügyi stabilitása és pénzügyi közvetítőrendszerének hatékony működése szempontjából általában sokadlagos kérdés, hazai vagy külföldi tulajdon dominálja a bankszektort, hiszen a tulajdonosi motivációk általában hasonlóak: stabil működés mellett minél magasabb adózás utáni eredményt elérni. Állami tulajdonú bankok esetén ezt a célt részben felválthatja a piaci kudarcok leküzdésének vagy állami célok finanszírozásának a szándéka, de jellemzően nem ezek a hitelintézetek uralják piacgazdaságokban a szektort. Ettől függetlenül is vannak azonban helyzetek, amikor határozottan megmutatkoznak a külföldi és a hazai tulajdon egymástól eltérő előnyei és hátrányai, az alábbi táblázatban ezeket gyűjtöttük össze az elmúlt tíz év hazai tanulságai alapján. Összefoglalva: hazai tulajdon esetén kisebb, külföldi tulajdon mellett viszont nagyobb lehet (nem feltétlenül, de valószínűleg) a bankszektor prociklikussága, vagyis a gazdasági (és benne a hitelpiaci) ciklust erősítő jellege akár negatív, akár pozitív irányban.
3. Mi valósult meg eddig Orbán kívánságából?
Ami a takarékszövetkezetekre vonatkozó kívánságot illeti, mérsékelten emelkedett csak a részesedésük az elmúlt három évben. A nettó hitelállomány alapján a 2009 végi 3,6%-ról 4,7%-ra, a betétállomány alapján 9,5%-ról 10,2%-ra, a mérlegfőösszeg alapján pedig 5,4%-ról 6,0%-ra emelkedett a részesedésük. Mivel azonban a szektor átalakítása még csak a közelmúltban kezdődött el, a következő évek jelentősebb változást hozhatnak. Vojnits Tamás, a Takarékbank elnöke legutóbb a Portfolio.hu Magazin októberi számában azt mondta: "A kkv-szektorban, ahol most is viszonylag erősek a szövetkezeti hitelintézetek pozíciói, 5-10 éves távlatban megduplázhatjuk a piaci részesedésünket. A szektornak a hitelezésben a jelenlegi 4-5 százalékról néhány éven belül két számjegű tartományba kell kerülnie, amivel az integráció már a legnagyobb magyarországi bankok versenytársa lehet."
A takarékszövetkezeti szektor fokozatos átalakításánál is nagyobb kihívásnak ígérkezik a kormány számára az 50%-os magyar tulajdonosi arány kialakítása a teljes bankszektorban. A részvénytársasági hitelintézetek ma még döntő többségben külföldi tulajdonban állnak. A legfrissebb, szeptember végi adatok szerint jegyzett tőke alapján mindössze 9,9%-uk volt közvetlen belföldi tulajdonban, szemben a 2009 végi 12,6%-kal. Mellettük vannak a teljesen magyar tulajdonban álló szövetkezetek és a teljesen külföldi fióktelepek, amelyekkel együtt is inkább távolodott a szektor tulajdonosi szerkezete a kormány céljától, minthogy közeledett volna.
4. Mely bankok vonultak ki eddig?
A nagybankok közül még egy sem vonult ki Magyarországról, és a kisebbek között sem akadt még olyan, amely Magyarországról mint fontos piacáról ("home" vagy "core" market ) egyedi döntés alapján vonult volna ki. A középbankok közül a Volksbank osztrák, illetve a Takarékbank német tulajdonosa vált meg Magyarországtól, de egyik sem tartozik ebbe a kategóriába. A bankpiacról kivonult az Allianz is, biztosítóként viszont folytatta magyarországi működését. A vevői oldal vegyes összetételű volt a legnagyobb tranzakciók során: a Volksbankot más külföldi leánybankokkal egy "csomagban" az orosz Sberbank, a Takarékbank kisebbségi részesedését az állami MFB, az Allianz Bankot pedig az FHB vásárolta meg. Nagyobb számú kivonulás a kevésbé jelentős magyar jelenléttel bíró bankok között történt: a német WestLB, a brit HSBC, a francia Credit Agricole és az olasz Banco Popolare hagyta el itteni piacát.
5. Mely bankok vannak magyar, illetve állami tulajdonban?
Az OTP-t a legnagyobb magyar bankként szoktuk emlegetni. Joggal, hiszen a menedzsmentjogok Magyarországon vannak, a menedzsment magyar. Pusztán a tulajdonosi szerkezetét vizsgálva azt látjuk,hogy a tőzsdei jelenlét miatt szórt, összességében külföldi többségi tulajdonban lévő bankról van szó, szemben a szintén tőzsdei FHB közvetlen tulajdonosi szerkezetével.
Ha viszont a fentiek miatt az OTP-t is egy az egyben magyar banknak tekintjük, amely (a leánybankjaival együtt) 2012 végén a magyar részvénytársasági hitelintézetek saját tőkéjének közel 40%-át adta, a magyar bankok részaránya valójában már most 50% körüli a bankrendszerben.
A legnagyobb, többségi magyar tulajdonban lévő társaság a Magyar Fejlesztési Bank (MFB), amely mérlegfőösszege alapján a 8. legnagyobb hazai banknak tekinthető, és teljesen állami tulajdonban van. Rajta kívül csak az FHB, a Takarékbank, illetve a szintén állami tulajdonban lévő Eximbank rendelkezik 100 milliárd forint feletti mérlegfőösszeggel a többségi magyar tulajdonban álló bankok közül (az OTP leánybankjait az anyabank többségi külföldi tulajdona, az FHB Kereskedelmi Bankot pedig a jelzálogbank szerepeltetése miatt nem tüntettük fel az alábbi ábrán).
Ahogy fent látható, az OTP-ben 5,0%, az FHB-ban pedig 7,2% volt szeptember végén az állami tulajdon részaránya. Rajtuk kívül az MFB és az Eximbank 100%-os állami tulajdonban van. A Takarékbankban idén lett többségi tulajdonos az állam: az MFB 36%-os, a Magyar Posta pedig 19%-os részesedést szerzett mára benne. A fentieken túl a Gránit Bankban és a Széchenyi Bankban vált kisebbségi tulajdonossá (idén, 49%-ban) a magyar állam.
6. Megvalósul-e a cél?
A Takarékbankban, a Gránit Bankban és a Széchenyi Bankban történt állami és hazai, továbbá az Allianz Bankban, a MagNet Bank környékén és a Hanwha Banknál (ma Evobank) történt magyar tulajdonszerzés ellenére sem került közelebb mára a hazai bankszektor a többbségi magyar tulajdonhoz, mint ahol a kormányváltást megelőzően tartott.
Több olyan tényező is akad azonban, ami e helyzet gyors, néhány éven belül várható megváltozására, a hazai tulajdon gyors növekedésére enged következtetni:
1. A takarékszövetkezetek üzleti aktivitásának emelkedése organikus módon növelheti a magyar tulajdon arányát.
2. Akvizíciók révén emelkedhet a magyar tulajdonosok, köztük az állam részaránya az eladásra szánt nagybankoknál. A nyilvános kommunikáció alapján két nagybank jöhet szóba: az MKB, amelyet 2016 végéig el kell adnia a BayernLB-nek, illetve a Raiffeisen, ugyanis mint az osztrák tulajdonos jelezte, "nem zárja ki" a Magyarországról történő kivonulást.
Az OTP elnök-vezérigazgatója, Csányi Sándor épp a múlt héten jelezte: érdeklődnek minden eladó bank iránt. Bár - mint láttuk - az OTP nem áll többségi magyar tulajdonban, döntéshozatali központja és menedzsmentje alapján terjeszkedésével erősödhet a magyar befolyás a ma még külföldiek által dominált magyar bankszektorban.
7. Mikor valósul meg a cél?
A fentiek egyáltalán nem jelentik azt, hogy a miniszterelnök kívánsága néhány éven belül biztosan teljesülni fog. Az októberben a Portfolio.hu által megrendezett Budapest Economic Forum szakmai közönségének csaknem fele szerint például ez csak 2020 után következik be, vagy sohasem.
Portfolio
1. Mit akar Orbán Viktor?
A miniszterelnök szerint a következő tíz évben a többszörösére kellene növelni a takarékszövetkezetek jelenlegi, 5-6 százalék körüli piaci részesedését. Orbán Viktor minimális célkitűzésnek nevezte a részesedés megduplázását a következő tíz évben, de háromszorosára kell emelni a részesedést szerinte, "ha teljesíteni akarnánk azokat a makrogazdasági célokat, amelyeket a növekedés beindításához fűzünk". Ez hangzott el 2010. október 14-én, majd más szavakkal ugyan, de azóta többször is.
A kormány új gazdasági modelljének része az is, hogy a bankrendszer ötven százaléka magyar kézben legyen - mondta a miniszterelnök a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnökségével való 2012. július 17-ei budapesti tárgyaláson. Ha ezt sikerül végigvinni, az unikális lesz egész Közép-Európában - fogalmazott. Hasonló kijelentést ezt követően is számos alkalommal tett.
2. Mi jobb: a magyar vagy a külföldi?
Természetesen nem vegytisztán magyar vagy vegytisztán külföldi bankrendszert kell elképzelnünk, létezik egészséges mix is. Egy ország pénzügyi stabilitása és pénzügyi közvetítőrendszerének hatékony működése szempontjából általában sokadlagos kérdés, hazai vagy külföldi tulajdon dominálja a bankszektort, hiszen a tulajdonosi motivációk általában hasonlóak: stabil működés mellett minél magasabb adózás utáni eredményt elérni. Állami tulajdonú bankok esetén ezt a célt részben felválthatja a piaci kudarcok leküzdésének vagy állami célok finanszírozásának a szándéka, de jellemzően nem ezek a hitelintézetek uralják piacgazdaságokban a szektort. Ettől függetlenül is vannak azonban helyzetek, amikor határozottan megmutatkoznak a külföldi és a hazai tulajdon egymástól eltérő előnyei és hátrányai, az alábbi táblázatban ezeket gyűjtöttük össze az elmúlt tíz év hazai tanulságai alapján. Összefoglalva: hazai tulajdon esetén kisebb, külföldi tulajdon mellett viszont nagyobb lehet (nem feltétlenül, de valószínűleg) a bankszektor prociklikussága, vagyis a gazdasági (és benne a hitelpiaci) ciklust erősítő jellege akár negatív, akár pozitív irányban.
3. Mi valósult meg eddig Orbán kívánságából?
Ami a takarékszövetkezetekre vonatkozó kívánságot illeti, mérsékelten emelkedett csak a részesedésük az elmúlt három évben. A nettó hitelállomány alapján a 2009 végi 3,6%-ról 4,7%-ra, a betétállomány alapján 9,5%-ról 10,2%-ra, a mérlegfőösszeg alapján pedig 5,4%-ról 6,0%-ra emelkedett a részesedésük. Mivel azonban a szektor átalakítása még csak a közelmúltban kezdődött el, a következő évek jelentősebb változást hozhatnak. Vojnits Tamás, a Takarékbank elnöke legutóbb a Portfolio.hu Magazin októberi számában azt mondta: "A kkv-szektorban, ahol most is viszonylag erősek a szövetkezeti hitelintézetek pozíciói, 5-10 éves távlatban megduplázhatjuk a piaci részesedésünket. A szektornak a hitelezésben a jelenlegi 4-5 százalékról néhány éven belül két számjegű tartományba kell kerülnie, amivel az integráció már a legnagyobb magyarországi bankok versenytársa lehet."
A takarékszövetkezeti szektor fokozatos átalakításánál is nagyobb kihívásnak ígérkezik a kormány számára az 50%-os magyar tulajdonosi arány kialakítása a teljes bankszektorban. A részvénytársasági hitelintézetek ma még döntő többségben külföldi tulajdonban állnak. A legfrissebb, szeptember végi adatok szerint jegyzett tőke alapján mindössze 9,9%-uk volt közvetlen belföldi tulajdonban, szemben a 2009 végi 12,6%-kal. Mellettük vannak a teljesen magyar tulajdonban álló szövetkezetek és a teljesen külföldi fióktelepek, amelyekkel együtt is inkább távolodott a szektor tulajdonosi szerkezete a kormány céljától, minthogy közeledett volna.
4. Mely bankok vonultak ki eddig?
A nagybankok közül még egy sem vonult ki Magyarországról, és a kisebbek között sem akadt még olyan, amely Magyarországról mint fontos piacáról ("home" vagy "core" market ) egyedi döntés alapján vonult volna ki. A középbankok közül a Volksbank osztrák, illetve a Takarékbank német tulajdonosa vált meg Magyarországtól, de egyik sem tartozik ebbe a kategóriába. A bankpiacról kivonult az Allianz is, biztosítóként viszont folytatta magyarországi működését. A vevői oldal vegyes összetételű volt a legnagyobb tranzakciók során: a Volksbankot más külföldi leánybankokkal egy "csomagban" az orosz Sberbank, a Takarékbank kisebbségi részesedését az állami MFB, az Allianz Bankot pedig az FHB vásárolta meg. Nagyobb számú kivonulás a kevésbé jelentős magyar jelenléttel bíró bankok között történt: a német WestLB, a brit HSBC, a francia Credit Agricole és az olasz Banco Popolare hagyta el itteni piacát.
5. Mely bankok vannak magyar, illetve állami tulajdonban?
Az OTP-t a legnagyobb magyar bankként szoktuk emlegetni. Joggal, hiszen a menedzsmentjogok Magyarországon vannak, a menedzsment magyar. Pusztán a tulajdonosi szerkezetét vizsgálva azt látjuk,hogy a tőzsdei jelenlét miatt szórt, összességében külföldi többségi tulajdonban lévő bankról van szó, szemben a szintén tőzsdei FHB közvetlen tulajdonosi szerkezetével.
Ha viszont a fentiek miatt az OTP-t is egy az egyben magyar banknak tekintjük, amely (a leánybankjaival együtt) 2012 végén a magyar részvénytársasági hitelintézetek saját tőkéjének közel 40%-át adta, a magyar bankok részaránya valójában már most 50% körüli a bankrendszerben.
A legnagyobb, többségi magyar tulajdonban lévő társaság a Magyar Fejlesztési Bank (MFB), amely mérlegfőösszege alapján a 8. legnagyobb hazai banknak tekinthető, és teljesen állami tulajdonban van. Rajta kívül csak az FHB, a Takarékbank, illetve a szintén állami tulajdonban lévő Eximbank rendelkezik 100 milliárd forint feletti mérlegfőösszeggel a többségi magyar tulajdonban álló bankok közül (az OTP leánybankjait az anyabank többségi külföldi tulajdona, az FHB Kereskedelmi Bankot pedig a jelzálogbank szerepeltetése miatt nem tüntettük fel az alábbi ábrán).
Ahogy fent látható, az OTP-ben 5,0%, az FHB-ban pedig 7,2% volt szeptember végén az állami tulajdon részaránya. Rajtuk kívül az MFB és az Eximbank 100%-os állami tulajdonban van. A Takarékbankban idén lett többségi tulajdonos az állam: az MFB 36%-os, a Magyar Posta pedig 19%-os részesedést szerzett mára benne. A fentieken túl a Gránit Bankban és a Széchenyi Bankban vált kisebbségi tulajdonossá (idén, 49%-ban) a magyar állam.
6. Megvalósul-e a cél?
A Takarékbankban, a Gránit Bankban és a Széchenyi Bankban történt állami és hazai, továbbá az Allianz Bankban, a MagNet Bank környékén és a Hanwha Banknál (ma Evobank) történt magyar tulajdonszerzés ellenére sem került közelebb mára a hazai bankszektor a többbségi magyar tulajdonhoz, mint ahol a kormányváltást megelőzően tartott.
Több olyan tényező is akad azonban, ami e helyzet gyors, néhány éven belül várható megváltozására, a hazai tulajdon gyors növekedésére enged következtetni:
1. A takarékszövetkezetek üzleti aktivitásának emelkedése organikus módon növelheti a magyar tulajdon arányát.
2. Akvizíciók révén emelkedhet a magyar tulajdonosok, köztük az állam részaránya az eladásra szánt nagybankoknál. A nyilvános kommunikáció alapján két nagybank jöhet szóba: az MKB, amelyet 2016 végéig el kell adnia a BayernLB-nek, illetve a Raiffeisen, ugyanis mint az osztrák tulajdonos jelezte, "nem zárja ki" a Magyarországról történő kivonulást.
Az OTP elnök-vezérigazgatója, Csányi Sándor épp a múlt héten jelezte: érdeklődnek minden eladó bank iránt. Bár - mint láttuk - az OTP nem áll többségi magyar tulajdonban, döntéshozatali központja és menedzsmentje alapján terjeszkedésével erősödhet a magyar befolyás a ma még külföldiek által dominált magyar bankszektorban.
7. Mikor valósul meg a cél?
A fentiek egyáltalán nem jelentik azt, hogy a miniszterelnök kívánsága néhány éven belül biztosan teljesülni fog. Az októberben a Portfolio.hu által megrendezett Budapest Economic Forum szakmai közönségének csaknem fele szerint például ez csak 2020 után következik be, vagy sohasem.
Portfolio
