Nagy médiaérdeklődést vert fel a phenjani vezetésben zajló változások képe. Letartóztatások, nyilvános kivégzések, majd újabb letartóztatások. Ezek közül több személy az észak-koreai vezető rokonsága és közvetlen köréhez tartozik. Vagyis kijelenthető, hogy nagyon radikális és komoly átalakulások zajlanak jelenleg. A háttér több szálon fut.
Egyrészt Észak-Korea valószínűleg felmérte, hogy az elért nagy eredményei ellenére egy ország nem maradhat örökké kiszakítva a föld körforgásából, az általános folyamatokból. Az atlantista Nyugat a csendes-óceáni térségben bajban van, ennek ellenére aktív katonai tevékenységet folytat. A keleti tömbbel szemben egy olyan védelmi sávot akar felépíteni, mint amilyet Európa felől Oroszország ellenében. Ezt az aktív védelmi zónát pedig Pekingnek és Moszkvának fel kell törnie. Ebben számítanak Phenjanra is. Ehhez azonban Phenjant újra szalonképessé kell változtatni a világ közvéleménye előtt, hogy a megfelelő világpolitikai manővereket végre tudják hajtani.
Eddig Korea elzárkózása teljesen érthető volt, mert Japán és Dél-Korea felől egy hatalmas nyomás alatt állt. Ez a nyomás mára drasztikusan meggyengült. Ahhoz, hogy a hatalom, a rend és az erkölcsi normák fenntarthatóak legyenek, már nincs szükség arra kemény katonai rendszerre, illetve nem abban a formában, amilyen eddig volt. A keleti lelkület lassan a nyugati téboly fölé fog kerekedni katonai erő alkalmazása nélkül is.
Moszkva Észak-Koreával szemben korlátozásokat vezetett be. Éppen úgy, ahogy Iránnal szemben is (miközben a háttérben nem publikus csatornákon keresztül pedig nagyon komoly segítséget adott Teheránnak, például Irán csak Oroszországon keresztül tudta intézni pénz ügyeit a SWIFT zár miatt). A világ közvéleménye számára nagy meglepetést okozott, hogy Moszkva nyomást gyakorol. Eredmény? Irán felszámolta az atomfegyverre irányuló elképzeléseit. Cserébe Moszkva nagyszabású katonai együttműködési szerződést írt alá Teheránnal. A recept ugyan az lesz most is. A Kreml el fogja érni, hogy Észak-Korea is lejjebb adjon magas röptű elképzeléseiből. Mára az atom fegyverek jelentősége csökkent. Nincs akkora befolyásuk, mint volt 50 éve. Nem tagadjuk, még mindig megkerülhetetlen tényezők, főleg egy háború esetén, de a szövetségi rendszerek megváltozása miatt már nem ez az elsődleges nyomásgyakorlási. Észak-Korea esetében az atomfegyver arra jó, hogy emiatt a világ közvéleménye előtt "jogosan" blokád alatt tartsák őket. Pár héttel ezelőtt írtuk le, hogy várható lesz Korea részéről is valamilyen fajta nyitási folyamat. Megtörtént. Első a tisztogatás, az olyan vezetők és funkcionáriusok eltávolítása, akik "kötik az ebet a karóhoz". Valószínűnek tartjuk, hogy pár hónapon belül bejelentik ott is az atomprogram felülvizsgálatát. Az Egyesült Államoknak nem marad egyetlen publikusan vállalható oka az embargó fenntartására.
Moszkva és Peking ezután sok milliárdos üzletekkel fogja ellátni Phenjant,kiemelt beruházás lesz a Dél-Korea irányába tervezett gáz és olaj vezeték megépítése. Dél-Korea szintén nyitni fog észak felé, mert a jól képzett de olcsóbb munkaerő neki is jól fog jönni, gyártási kapacitása sokszorosára ugrana. Így jelentősen olcsóbban tudna dolgoztatni, amivel a nagy befektetések száma nőne. Ez pedig tőkét, valutát jelentene Észak-Koreának. Az ország védelmi stratégiájának átalakítására is lehet számítani. Ehhez azonban első sorban a Dél-Korea és Kína közé szorgos cionista kezekkel emelkedő falakat kell lebontani. Az általánosan hangoztatott nézetekkel szemben egy ilyen nyitásra Dél Korea majdnem biztos, hogy hajlandó lenne.
http://www.hidfo.net/2013/12/11/furcsa-atalakulasok-eszak-koreaban
