Az MNB statisztikái szerint mélypontra zuhant a rögzített törlesztési árfolyamú devizahitel-szerződéskötések száma. Hiába az árfolyamgát és a devizahitelesek kimentését hirdető hazug propaganda, az emberek bankokkal és a kormánnyal szembeni bizalma is mélyponton van.

Idén február óta már minden hónapban tízezer alatt volt az újonnan megkötött szerződések száma, ami októberre már 209-re csökkent. A felkínált kétféle árfolyamgát konstrukció ellenére az emberek szerencsére egyre kevésbé hajlandók eladósodni, devizában pedig végképp nem.

Nem is olyan régen Magyarországon még egy olyan rendszer volt, amiben - igaz, hosszú évek munkájából,- de munkabérből otthonhoz lehetett jutni. Dologtalanság esetenként volt, de munkanélküliség nem. Volt létbiztonság, volt törvény, rend és tisztes, kiszámítható jövő. Ezt a rendszert módszeresen szétzúzta egy törtető demokrata kisebbség, akinek nyugaton diplomát hamisítottak, öltönyt varrattak, majd kapitalistának felkenve olcsón megvették tőlük a szándékosan e célból kezükre játszott állami vagyont.

Ma nincs munkabérből saját otthon, csak egy kivételezett kisebbség számára. Az emberek nem saját otthonaikban, hanem hitelek árnyékában laknak. Mára egy olyan rendszerben élünk, ahol lelki-szellemi prostitúció nélkül nincs se otthon, se biztos megélhetés. Otthon helyett hitelszerződések vannak, soha véget nem érő törlesztéssel, és amikor az ügyfél már nem bírja tovább, - akkor kilakoltatással.

Szerencsére egyre több jel mutatkozik arra, hogy az emberek papírok és azonnali, olcsó kölcsönök helyett újra otthont, biztos megélhetést akarnak. Zárul a kör, a hitelintézetek számára megszűnik a piac, - és bár egyelőre még nem tudják, hogyan alkalmazkodjanak mindehhez, majd szép lassan rájönnek, hogy ehhez már sehogy nem fognak alkalmazkodni.

Az emberek lassan ugyan, de megtanulták a kapitalizmus leckéjét.