2004. december 5. Ide jutottunk. A magyarság elutasította a magyarságot. Szabad-e csodálkoznunk ezen? Lehet-e erre a helyzetre azt mondani, hogy történelem és elmúlt. Egyszerű a válasz. Nem lehet. Nem lehet azt mondani, hogy ez már mögöttünk van és nem ismétlődik meg soha. A határon belüli magyarság kilenc éve olyan mértékben mutatta meg azt, hogy képes alul múlni magát, ami már a fantasztikus jelzőt nem is nélkülözheti. De mit kell látni? Nem mást, mint azt, hogy a magyarság a történelmi rothadás olyan állapotába jutott, ami nemcsak a magyar, hanem a keresztényi gondolkodást is messzemenően háttérbe szorította. A szocializmus több évtizedes nemzetrombolása, a magyarságtudat kiirtása szépen meghozta az eredményét. Gyurcsány? Ő a hibás? Nem biztos. Ő csak a cionista véleményformálók profi szócsöve. A sikertelen nemzetgyalázó népszavazás sikeres zsidó hazudozási és kommunikációs aknamunkát rejt maga mögött. A magyarokat nélkülöző média Budapest központú cionista hazudozói által megtervezett merénylet volt a magyarság ellen ez az akció. Persze a jól megvezetett és gondolkodni képtelen magyarok százezrei, milliói elintézték az ügyet. Szégyen az egyik, a magyarság oldalán, a valódi magyarok oldalán. Siker a cionista, a nemzetet összeugrasztani akarók oldalán.

És ki a magyar ezután? A valódi magyar? A határon túli magyarság a valódi magyarság. Az a magyar, aki a magyar ember modelljét adja. Úgy kell tekinteni rájuk, mint a példaképre, azokra, akik megtartották magyarságukat és a magyar értékeket bármilyen körülmények között. A határon belüli emberekről ez nem mondható el sajnos.

Mindent összefoglalva ez a népszavazás a magyarság megtagadásának, a magyarok egymással szembeni közönyének bizonyítéka volt. A kérdés az, hogy ez az egész a vég kezdete volt-e? Sajnos igen, mert a javulás és az egymás mellett való kiállás azóta is késik, lehet, hogy örökre.