Ha bizonyos ideológiákról beszél az ember akkor azokkal tisztában kell lennie, ismerni kell azok alapjait, hogy azokról megfelelően tudjon nyilatkozni véleményt formálni. Ha az ideológiát képviseljük akkor ezek a tényezők már nem elegek. Ebben az esetben nem elég az adott ideológia ismerete, ehhez már az egész létet átszövő a mindennapi életünket befolyásoló életvitelre van szükség. Esetünkben ez az ideológia a hungarizmus! Van olyan szervezet aki azt hangoztatja, hogy a hungarizmust tovább kell fejleszteni és újra kell fogalmazni és az ideológiák kora lejárt. Olyan ideológiai posványba süllyednek ahonnan kimászni már nem lehet. De csak süllyedjenek nem kár értük. De azokért az ideológiai zavarban szenvedő fiatalokért akik nem látnak az orruknál tovább azokért annál inkább.

Először is az ideológiák kora nem járt le! Csak az adott társadalom erkölcsi szintje oly alacsony, hogy semmilyen ideológiát nem tud magáévá tenni. Főleg nem a hungarizmust, mert ez oly magas erkölcsi szintet követel az egyéntől, hogy azt a mai multikulti társadalom megérteni sem tudja, hát még magáévá tenni. Ha az állítást nézzük, hogy lejárt akkor miért beszélnek hungarizmusról meg kommunizmusról, újonnan meg népi szocializmusról? Hiszen minden izmusnak megvan a maga ideológiája! Ha megalkotunk egy új irányvonalat, esetükben a népi szocializmus akkor annak is megvan a maga ideológiája.

Na itt kezdődnek a bajok!

Ha mi hungaristák vagyunk akkor miért kell a népiszocializmus? Hiszen nekünk mindenre megvan a magunk válasza a hungarizmus tükrében. Ha lejárt az ideológiák kora akkor miért fogalmazunk újat? Ha meg újat fogalmazunk akkor miért ragaszkodunk a hungarizmushoz? De ha már újat fogalmazunk akkor meg olyat kell alkotni ami magasan felülmúlja a régit. Hát ez nem jött össze, sőt olyan rosszul sikerült, hogy azt leírni nem lehet.

A hungarizmus az hungarizmus és nem kérünk semmi újat, mert az i-ről a pontot sem hagyjuk!

Ideológiánk alapjai sziklaszilárdak! Az tény, hogy a mai kor kihívásaira kell választ adni, de úgy, hogy saját magunk és elődeink ne köpjük képen, mert az elég visszatetsző és kellemetlen. Mártírjaink, hőseink a sírjukban forognak azért amit most a hungarizmussal művel ez a bizonyos szervezet. A földtől teljesen elrugaszkodva, az ideológiát megszégyenítve hajtogatják igazukat. Itt már mindegy, hogy ki kicsoda jöhetnek a kommunisták is. Az ellenségem ellensége a barátom elv alapján. De ki a barát és ki az ellenség? Sok barát nincs mert már mindenkit kiutáltak, hát nem marad csak a kommunista szövetség! Így festették vörösre a magyarok fehér sólymát! Megfér ott idealista és materialista, Istenhívő és ateista bárki jöhet csak vegye be ezt az ideológiai maszlagot. Maszlag, mert oly messze esik az ideológiától, mint Makó Jeruzsálemtől.

Elfelejtették azt is, hogy a múltat elfelejteni nem lehet, mert anélkül nincs jövő és a hőseink véráldozata nem volt hiábavaló.

Így lett Prohászka tanítása semmivé (kommunistákkal kapcsolatban) vagy Szálasi Ferenc egy olyan ember aki már nem férne meg a Hungarista Mozgalomban. De Mussolini is csak egy szerencsétlen Adolf Hitler meg egy megszállott fantaszta.

A kereszténységre hivatkozva mentegetik a kommunista agyhalottakat. Felvilágosítjuk őket, hogy egy igaz keresztény sem lehet kommunista. Lehet, hogy azon az oldalon ezt így gondolják, de ez teljesen lehetetlen és ezt hívják ideológiai elhajlásnak, legyen az bármely oldalon.

Azok a kommunisták akik kereszténynek vallják magukat és Sztálin képekkel masíroznak elmezavarban szenvednek és azok is akik ezeket példaképeknek tartják. Sztálin egy istentelen despota vadállat volt, aki arra sem méltó,hogy megemlítsük nem, hogy ódákat zengjünk róla.

A régi példaképeket leköpjük és aztán keresünk újakat. Így köpik le a hungarizmust is és egekig emelik a kommunizmust.

Tatár Imre vezetőtestvér ha fentről néz akkor jól tudja, hogy döntése nem volt tökéletes, mert csak egy darabig tudta betölteni a szerepét a kinevezett személy. Aztán nem tudni miért, minek a hatására lecserélte a hungarizmust a kommunizmusra a barátokat az ellenségre a jót a rosszra, mert azt gondolta, hogy ő a legokosabb és nincs nála okosabb. Tévedett olyannyira, hogy ideológiai zűrzavarából már nem tud kikavarogni és ha a kommunistákat is elveszti már nem marad más neki csak a négy fal.

Szálasi Ferenc nemzetvezetőre visszatérve pedig, az ő élete mindannyiunknak számára példaértékű és támadhatatlan. Az életét áldozta a nemzetért és a mozgalomért. Akik támadják és bírálják őt a közelében sincsenek az Ő nagyságának.