Párizs – A Lutetia egyszerre fájdalmas és szomorú, máskor csillogó, mélyen francia, de egyben kozmopolita története mindig is Párizsé marad. Nem csinálnak belőle zsinagógát.
Az ingatlannet.hu kiváló írást tett közé Szajna-parti luxushotelről, a Lutetiáról, mely 1910-ben nyitotta meg kapuit, elsősorban azok előtt, akik a városon kívülről jöttek vásárolni. Hullámos homlokzata egyik első példája volt az eklekticizmusnak, vagy ahogy később hívták, az art deco irányzatnak. Kezdettől fogva a folyó bal partja anekdotáinak és intrikáinak hanyag eleganciával bíró helyszíne volt, ahol egy életet lehet eltölteni olvasgatva és kávét szürcsölgetve.
Talán épp a hotel hangulata volt az, ami miatt a nácik is szemet vetettek az épületre. A német tisztek már 1940 júniusában pezsgővel köszöntötték egymást. A Lutetia hamarosan a birodalom kémelhárításának helyi központja lett, itt fizettek jutalmat azoknak, akik árulóként információkkal szolgáltak az ellenállásról. Kihallgatások zajlottak abban a szobában, amelynek ablaka a Cherche-Midi börtönre nézett. A fegyházban híresztelések szerint a megkínzott rabokat kádba tették, majd gyakorlatilag felforralták őket.
Napjainkban a Lutetia a Saint-Germain negyed krémjének menedéke, ahol Catherine Deneuve és Isabelle Huppert ad interjúkat, Gérard Depardieu tűnik fel motorbiciklijével, és ahol néha Carla Bruni-Sarkozy is reggelizik.
Néhány hónapja Alfred Akirov izraeli ingatlanmogul csoportja vette meg 145 millió euróért, és további 140 milliót kívánnak felújításra költeni. Akirov elöljáróban annyit közölt, nem akar a Lutetiából zsinagógát csinálni, mégis az üzletet sokan a szálloda náci múltjának megváltásaként ünnepelték.
http://www.civishir.hu/kozelet/2011/05/15/153738/zsido_vette_meg_a_naci_sasfeszket.html
Az ingatlannet.hu kiváló írást tett közé Szajna-parti luxushotelről, a Lutetiáról, mely 1910-ben nyitotta meg kapuit, elsősorban azok előtt, akik a városon kívülről jöttek vásárolni. Hullámos homlokzata egyik első példája volt az eklekticizmusnak, vagy ahogy később hívták, az art deco irányzatnak. Kezdettől fogva a folyó bal partja anekdotáinak és intrikáinak hanyag eleganciával bíró helyszíne volt, ahol egy életet lehet eltölteni olvasgatva és kávét szürcsölgetve.
Talán épp a hotel hangulata volt az, ami miatt a nácik is szemet vetettek az épületre. A német tisztek már 1940 júniusában pezsgővel köszöntötték egymást. A Lutetia hamarosan a birodalom kémelhárításának helyi központja lett, itt fizettek jutalmat azoknak, akik árulóként információkkal szolgáltak az ellenállásról. Kihallgatások zajlottak abban a szobában, amelynek ablaka a Cherche-Midi börtönre nézett. A fegyházban híresztelések szerint a megkínzott rabokat kádba tették, majd gyakorlatilag felforralták őket.
Napjainkban a Lutetia a Saint-Germain negyed krémjének menedéke, ahol Catherine Deneuve és Isabelle Huppert ad interjúkat, Gérard Depardieu tűnik fel motorbiciklijével, és ahol néha Carla Bruni-Sarkozy is reggelizik.
Néhány hónapja Alfred Akirov izraeli ingatlanmogul csoportja vette meg 145 millió euróért, és további 140 milliót kívánnak felújításra költeni. Akirov elöljáróban annyit közölt, nem akar a Lutetiából zsinagógát csinálni, mégis az üzletet sokan a szálloda náci múltjának megváltásaként ünnepelték.
