Munkáról (ezen belül, főleg fizikai jellegűről) beszélni manapság nem éppen divatos dolog. A fiatalok sem a fizikai munka megbecsülését kapták útravalóul, persze hiszen szüleik is belebetegedtek a kizsákmányoló cion-kapitalizmusba.

Mit jelent a munka? A cselekvés egyik formája. Fizikai és szellemi fajtái léteznek. Léteznek olyanok, akik munkájukat örömmel végzik és vannak, akik kényszerből. De még az utóbbi esetben is hasznot termelnek. Vannak, akik féltik az állásukat, még akkor is ha a munkakörülmények nem megfelelőek és elfogadható bérezéssel sem jutalmazza őket a munkaadójuk. A kevesek privilégiuma a normális munkakörülményekkel és elfogadható bérezéssel, járulékokkal járó állás.

Fizikai munkát végezni pedig egyenesen alantasnak minősül a cion-klientúra haszonélvezői körében, megvetendő, rangon aluli. A jövő Magyarországában a spekulatív módon, nem munkával szerzett vagyonok államosítva lesznek. Egyszer s mindenkorra meg lesz fékezve a panama és börze! A vagyonosodás módjai szigorúan korlátozva lesznek, országunkat nem engedjük a cion-feudalizmus prédájául! A munka megbecsülése mindenek felett áll. A magyar élettérben minden munkaképes embernek dolgoznia kell, értéket teremteni. Ők alkotják meg az új, munkán alapuló államot. Vannak,akik egyáltalán nem szeretnek és nem is szándékoznak dolgozni. Ők egyszerűen ingyen, eltartottként képzelik el az életüket. Parazitaként tapadnak a dolgozó népréteg adóforintjaiból finanszírozott, szociális emlőkre. Pedig az elkövetkező, értékalapú világban nekik is dolgozniuk kell! Nekik maradnak az átnevelő és munkatáborok, mint a könyörületesség gesztusai.

Dunai István