A kádári múlt ügynök emberei rendszerváltóként tündököltek az 1990 utáni politikai életben. S ami ebből következik, soha nem a nemzet érdekében döntöttek, hanem, a megbízójuk utasításai szerint. Érthető hát, hogy a rendszerváltás fából vaskarika lett. Rendszerváltás nekik, „rendszerváltás” nekünk.
Lakatos Pál
Részlet következik a 2003-ban megjelent „Rendszerváltó” miniszterelnökök pórázon című könyvemből.
Lakatos Pál (a továbbiakban L. P.): Antall József, mint miniszterelnök a politikai ellenfeleit olyan borítékokkal fenyegette, amelyekben az illetők beszervezési dokumentációja volt.
Kőrösi Imre (a továbbiakban K. I.): Igen, ez szörnyűséges zsarolás. Ezt megélte egyébként az általam nem nagyon tisztelt Torgyán József is. Amit Antall csinált, az államtitoksértés volt. Fel is hívtam a figyelmét arra, hogy neki sincs joga arra, hogy bárkinek a dossziéját egyszerűen csak elővegye, mert vagy generálisan rendezzük ezt a kérdést, mint ahogy Magyarországon kívül valamennyi környező ország megtette, nemcsak a magánosítás formájában, hanem az ügynökkérdés kezelésében is, vagy hagyjuk az egészet a fenébe. De ahhoz sincs joga, hogy például Csurka Istvánnak azt mondja, az alakuló MIÉP-ben – akkor még Magyar Igazság Pártban –, nagyon sok ügynök van a harminc tagból. Mondtam neki, hogy ez a módszer – ha tiszteli a polgári demokráciát – nem megengedett. Ez minden esetben kétélű fegyver, akár belső, akár külső politikai ellenfeleinkről van szó. Tudniillik, ugyanezt a zsarolást követte el velük szemben, de még alattomosabban a Horn-csapat, amikor Kósa Ferenc Kossuth-díjas művészt, filmrendezőt, MSZP-s országgyűlési képviselőt átküldték, és közölték, hogy hagyja abba az MDF a privatizáció felülvizsgálatát, mert ha nem, akkor kiteregetik az MDF-es képviselők ügynökmúltját. A szocialisták akkor ezt nem tették meg, látszólag abbahagyták ezt a piszkos politikai zsarolást, és akkor mi folytatjuk ezt 1991-ben. Antall József, szocialista kérésre eltávolítja Torgyánt a kisgazda frakcióból, de nem sikerül teljes egészében a terv, mert a kisgazda 36-ok ott maradtak a húsos fazék mellett. Vagy éppenséggel az MDF-ből kiváló MIÉP-ből sem lehetett nagy pártot csinálni, mert az ügynökök – Antall korábban idézett megjegyzése után – haladéktalanul eltávoztak Csurka mellől. A harminc fős alakuló csapatból alig maradtak a Magyar Igazság és Élet Pártjában. (Ez lett aztán a Csurka-féle párt végleges neve.)
L. P.: Antall József, beszervezése után jelentett?
K. I.: Ugyanúgy, mint Csurka István vagy Bilecz Endre, vagy sorolhatnám a volt képviselőket, akik félig meggyónták az igazságot, és azt állították, hogy nem működtek együtt a tartótisztjükkel. Ilyen nincs, ez gyakorlatilag lehetetlen! A titkosszolgálatoknak nem lehetett butaságokat beszélni, vagy dezinformálni őket, csak az hiszi el, aki nem ismeri a szolgálatok működését. Magyarországon a titkosszolgálatok után teljes egészében átvették az ÁVH politikai rendőrségének szerepkörét, személyi állományában is szinte teljes egészében megegyeztek.
L. P.: Mint ahogy 1990-et követően a Nemzetbiztonsági Hivatal is – feltételezem – átvette a III-as főcsoport-főnökség embereit.
K. I.: Nagyon kevés kivétellel, igen, öt-hat főtiszt eltávolítása volt csak napirenden. Ez utóbbiak menesztésének az volt az oka, hogy nagyon magas beosztásba kerültek az általuk korábban beszervezett személyek, akik aztán, lelkiismeret furdalásuk miatt, eltávolították beszervezőiket a hatalomból. Néhány emberről van csak szó, ők az újsütetű képviselők és politikai vezetők személyes bosszújának áldozatai. Egyébként, aki személyes bosszút állt, az a saját rendszerén állt bosszút, nem pedig a szolgálatból kitaszítottakon. Gyakorlatilag a politikai rendőrség, amelyik az ávóból alakul, személyi állományában és módszereiben is azonos az elődjével, és közel másfél millió embert foglalkoztatott ügynökként, hálózati személyként, gazdasági besúgóként. Innen nem lehetett szabadulni, a titkosszolgálatoknak szigorú elemzéses rendszereik vannak, írásos nyoma van a jelentéseknek, és a jelentéseket olyan tisztek elemzik – akiket az ügynökök természetesen nem ismernek –, hogy a harmadik hazugság után, vagy ha éppen nem jelentettek, azonnal megkeresték, és az összes előnyt megvonták tőlük. Tudniillik az ügynököknek hatalmas előnyöket biztosítottak. Nemcsak Pokorni volt fideszes pártelnök édesapjára volt ez jellemző. A céggel együttműködő emberek családja minden esetben előnyösebb helyzetbe került. Nemcsak az MSZMP KB-nek voltak előnyt élvező emberei! Akik együttműködtek a politikai rendőrséggel, azok sokszor a civil emberek szempontjából érthetetlen módon gazdagodtak, vagy jutottak más lehetőségekhez. A „rendszerváltozásunk”egyik legsúlyosabb problémája ez, hogy az ügynökök valóban végig szerepet játszottak az átalakításban, majd utána a politikai vezetésben is, minden kontroll nélkül, és annak előnyeitől sem lettek megfosztva. Sem a politikai, sem pedig a gazdasági vezetők, utóbbiak jelentős része egyébként ügynökként együttműködött a múlt rendszerrel, ha nem volt párttag. Tehát a mai milliárdosok is jelentős részben ügynökök voltak, mint ahogy a sztárbűnözők és sztárügyvédek is. Hivatalosan is együttműködő személyek voltak, miután az ügyvédi kamarák kialakítását is az MSZMP KB társadalmi kapcsolatokat felügyelő osztálya ellenőrizte. Erre külön funkciót hoztak létre minden megyei és városi pártbizottságban.
L. P.: Antall József beszervezése kapcsán említette a viharkabátos embereket, és azt mondta, hogy közülük nagyon soknak a fényképe megtalálható a Terror Háza Múzeumban, és bizony a mai politikai utódokkal rokoni kapcsolatba hozhatók. Mondjunk neveket!
K. I.: Pető Iván, Bauer Tamás... Rengeteg nevet felsorolhatnánk. Azt mondjuk, hogy az apák bűneiért a fiúk nem felelnek. Erről Antall Józseffel kétszer is beszéltem. Nagyon sántít ez az állítás. Tudniillik, ha azt mondom, hogy nem felelünk a szüleink, nagyszüleink bűneiért, a Karikás Frigyesekért, a Szamuely Tiborokért, a Kun Bélákért, a Petőkért, a Princzekért, a Bauerekért, a Péter Gáborokért (Péter Gábor unokája hatalmas vagyonnal rendelkezik, jelenleg Svájcban él), sem politikailag, sem gazdaságilag, akkor én, mint ezek fia, hogy kerültem a rendszerváltozást követően vezető szerepbe? Hatalmas előnyöket élvez a mai politikai és gazdasági vezetők jelentős része, akiknek az édesanyjuk, édesapjuk, nagyapjuk részt vett a magyar nemesség, a magyar értelmiség, a magyar érzelmű, hazai érdekeket képviselő emberek fizikai kiirtásában is. Súlyos problémákat vet ez fel. Féloldalú igazságokkal van teli az egész magyar politikai „rendszerváltozás” gondolkodásmódja. Mennyire felháborodik a sajtó vagy a politikai ha valaki szóba hozza, hogy kinek ki volt az édesapja. De elnézést kérek, az ősök nyomán lettek ők milliárdosok, politikai vezetők, bankárok, gazdasági vezetők, diplomaták. Ezért nem kerülhetett más abba a pozícióba, mert annak nem volt besúgó, nem volt ávós az édesapja, nem volt beszervezett bíró, ügyész és rendőr sem. Tehát, amikor azt mondjuk, hogy a politikusok nem felelnek a szüleik bűneiért, akkor az előnyeit miért élvezhetik? A magyar „rendszerváltozás” egyik legsúlyosabb szégyene, a gazdasági váltásokon túl, hogy voltak olyan miniszterelnökök, akik ávósok voltak, voltak olyanok, akiket beszerveztek, de voltak olyanok is, akik nem voltak hajlandók bocsánatot kérni, soha semmilyen szituációban, sőt a piszkos múltjukat még büszkén vállalták is. Nem igaz, hogy a magyar társadalomnak nem volt meg az igénye az erkölcsi megújulásra. Az viszont igaz, hogy nem volt olyan miniszterelnök, aki erre egyáltalán ösztönözte volna a magyar társadalmat. Ma az igazán jól élő emberek az ügynökök vagy a családi kapcsolatukkal a párthoz és a titkosszolgálathoz kötődő személyek közül kerülnek ki, és a szocializmus vesztesei ma is vesztesek maradtak. Gondoljuk akkor végig, hogy milyen váltást irányítottak ezek a miniszterelnökök! A tulajdonuktól korábban megfosztottak jelenleg is kisemmizettek. És itt vannak az életüktől, a szabadságuktól megfosztottak. 1956 áldozataira csak és kizárólag hivatkozik a magyar politikai elit jobbról, balról, középről, még azok is, akik 1956 leverésében tevőlegesen részt vettek. Ugyanakkor egyetlen egy komoly ítélet nem született sortűz-ügyben! Tudatosan nem született. Azért, mert a sortüzek irányítói vagy gyerekei ma is irányítanak. 2002-re eljutottunk odáig, hogy a mai kormányban ügynökök és a volt MSZMP Politikai Bizottságának tagjai szerepelnek. És mind azt mondja, hogy ők akkor a titkosszolgálati anyagokat nem vizsgálták, nem is kaptak belőle.
L. P.: Csehák Juditra gondolt az előbb?
K. I.: Igen, és Gál Zoltánra, Horn Gyulára, Medgyessy Péterre. Titkosszolgálati anyagok nélkül, az ügynökök jelentése nélkül politikai, főleg gazdaságpolitikai, társadalmi döntések nem is születhettek. De ők azt hazudják, hogy ez az egész nem is érdekelte őket, tulajdonképpen nem is voltak kapcsolatban a titkosszolgálatokkal. Holott Gál Zoltán volt a belügyminiszter, akinek közvetlen irányítása alá tartoztak a főcsoportfőnökségek. Ez az, amit a magyar társadalom oly’ nehezen ért meg, és nehezen fogja a következő évtizedekben is megérteni. Tudniillik a Gestapo, majd az ÁVO, utána a politikai rendőrség vezetésével gyakorlatilag Magyarország értelmiségét fejezték le. Vagy együttműködővé tették, vagy egyszerűen fizikálisan megsemmisítették. Jelentős részben az ún. ’56-osok emlékének kiirtása is folyamatban van, mert ma már eljutottunk odáig, Antall József és a többi miniszterelnök vezetésével, hogy ha az’56-osok kerülnek szóba, csak marakodó, civódó öreg emberekről beszélnek. Rácz Sándorról például Antall József nekem is olyanokat mondott, amiket nem szívesen mondanék el. A lehető legnegligálóbb volt a véleménye.
L. P.: Volt Antallnak egy kijelentése Rácz Sándorral kapcsolatban, hogy ő nagyon szereti Rácz Sándort, és nagyon szívesen vinne koszorút a sírjára.
K. I.: Ez például ízléstelen. Valakinek az életével játszani, vagy a halálát kívánni még viccből sem szabad. Antall Józsefnél ettől függetlenül egész élete, miniszterelnöki pályafutása alatt tapasztaltam a félelmet. Félt a személyi döntésektől, mindig halasztgatott, mint egy osztályfőnök, látni, hogy nem jó, de mit csináljak, maradjon még. Például Csurka Istvánról mondta, hogy milyen rossz a személyzeti politikája. Megkérdeztem tőle, hogy miért, amire azt válaszolta, hogy ő jelölte Gombár Csabát, Hankiss Elemért…
L. P.: A rádió- és tévéelnököt.
K. I.: Valóban igaz, hogy ő jelölte, ő is beszélt először velük, és ő győzte meg őket. Utána pedig kiderült róluk, hogy mennyire nem MDF-pártiak, és mennyire rosszak azok a személyi döntések, amelyek egyébként nemcsak a média területén történtek meg. Mert Magyarország a fizikálisan is kiirtott nemessége miatt meghasonlott állapotban éli meg a „rendszerváltozást”.Meghasonlottak a miniszterek, a miniszterelnökök, a nyolcszázezer párttag, meghasonlottak az ügynökök, akik szerették volna, ha a tettük soha nem derül ki. A párttagok átírták az életrajzukat, beépültek a civil szervezetekbe, mindenhova. De meghasonlottak olyan komoly tartású volt főnemesek is, akik hazajöttek, és egy pillanat alatt kikoptak a magyar politikai életből, a perifériára szorultak. Mondok erre egy példát: amikor az ÁVÜ éléről leváltották a kommunista ivadék Tömpét, az utódját csak nagyon nehézkesen jelölték ki. Hazahozták Teleki Pál unokáját, s kinevezték, mint gazdasági szakembert az ÁVÜ élére, de az ifjabb Teleki nem volt hajlandó ezt a privatizációs szabadrablást engedélyezni. Ezért azonnali hatállyal eltávolították úgy, hogy a lába sem érte a földet. Olyan helyzetet teremtettek, hogy ne lehessen tovább igazgató, mert ő komolyan gondolta hazája érdekeinek érvényesítését. Hoztak egy Szekeres Szabolcs nevezetű szélhámost – természetesen a miniszterelnök hozta őt, hiszen mindig a miniszterelnök dönti el, hogy ki kerüljön az ÁVÜ, később az ÁPV Rt. élére –, aki Bokros Lajos haverja volt. Tehát, ha valaki becsületes, akkor hoznak helyette egy korrupt, lecsúszott gazembert. Ő sem válik be, amikor róla is kiderül, hogy már tényleg nem közénk tartozik, akkor a negyedik megoldásra megjön Csepi Lajos. A volt KISZ KB-ből. Itt a rendszerváltozás legsúlyosabb problémája. Antall József többször kérdezte, szerintem kit lehetne kinevezni. Hisz Tömpe nem volt jó, Teleki sem, nem jó Csepi Lajos sem, mondjak neveket. A végén kiderült, hogy nevek lettek volna, lett volna itt mérnöki kollégium, lett volna itt minden, csak 1990-ben, a „rendszerváltozás” után az volt az első, hogy az értelmiségi bázist azonnal szétzúzták. Például az ezertagú mérnöki kollégiumot rögtön szétverte az MDF. Amikor győztünk, attól kezdve nem volt már szükség szakértőkre. Egyetlen igaz embert sem vettek igénybe, csak egy párat pártkatonaként, de nekik sem volt jelentős szerepük.
L. P.: Régóta szeretnék visszatérni a rózsadombi paktumra. Beszéltünk már róla, és említettünk neveket. Azokét, akik a húsz pont elfogadásánál jelen voltak. Nyers Rezsőnél és az MSZMP tagjainál hagytuk abba. De bővebb listáról kell beszélni.
K. I.: Ezek az ún. paktumokat létrehozó emberek lazán csatlakoztak egymáshoz. Rendszeresen összejártak, mint ahogy a szabadkőműves hálózatok is, mondjuk kártya- vagy sakkpartinak álcázva, szoktak összejárni. A rózsadombi csapatba bankároktól, értelmiségi személyektől kezdve a jelenlegi pénzügyi vezetőkig, többen tartoznak. Ezt a szellemiséget úgy lehetne talán megnevezni, hogy ez olyan pénzügy-kutató szellemiség, ahol a hazai érdek nem játszott szerepet. És mindegyiküket, akiket előre toltak, a média pillanatok alatt sztárolta.
L. P.: Olvastam egyes kiadványokban Antall József nevét, mint résztvevőt, Boross Péterét, Horn Gyuláét, Göncz Árpádét, Paskai Lászlóét, Zoltai Gusztávét, a Mazsihisz akkori ügyvezető igazgatójának a nevét. Olvastam az izraeli, az amerikai titkosszolgálat képviselőjéről, a KGB-ről, a magyar titkosszolgálatról. Ezek mind valós információk?
K. I.: E nélkül nem lehetett volna a „rendszerváltozást” levezényelni. A szolgálatoknak mindenre rálátásuknak kellett lenni. Elképzelhetetlen, hogy a KGB, vagy a magyar titkosszolgálatok – amelyek egészen a legalsóbb szereplőkig beépültek a legkisebb téesz hierarchiájába is –, ne szereztek volna folyamatosan információkat a „rendszerváltozás” boszorkánykonyhájának működéséről. Ez lehetetlen! A fölsorolt nevekhez tudnék még kétszáz nevet mondani, akik jelenleg a Rotary Klub, a szabadkőműves páholy tagjai. Hogy melyiké, az nem is igazán lényeges, inkább az, hogy a szabadkőművesség nemzetek fölötti csapat, a működése mindig átnyúlik – a „magasabb szellemiség” nevében – a határokon. A szabadkőművesség nem hagyja a hazai érdekeket érvényesülni, az alantas.
L. P.: Kik ma a hazai szabadkőműves páholy vezérei?
K. I.: Ha valaki megnézi a Rotary Klub tagságát, akkor minden további nélkül rájuk bukkan. A hazai politikai vezetők jelentős része tevőlegesen vagy rokoni kapcsolatok révén kapcsolódik ide. Tehát mindegyik kormány alatt – a jelenleginél is, a Fidesz-, a Horn- és az Antall-kormány ideje alatt is – mindenről informálva voltak a szabadkőműves páholyok.
L. P.: Ön azt mondja, hogy 1990 óta mindegyik magyar miniszterelnök tagja volt a szabadkőműves páholynak, vagy akik élnek, még ma is tagjai? Páholytag a többi vezető politikus is?
K. I.: Az igazi baj a magyar „rendszerváltozásnál” az, hogy alapvető kérdéseket nem tisztázott, nem beszélte ki a társadalom magából. Alapvető társadalompolitikai, történelmi kérdéseket, az egyházakkal, a hitélettel kapcsolatos kérdéseket, amelyek nélkül nem lehet egészséges módon társadalmat építeni. Nagyon vigyázok itt a szavakra, tudniillik ameddig egy szabadkőműves nem tesz beismerő vallomást – amit nem nagyon tesznek meg – addig igen esélytelenül lehet bizonyítani, hogy a páholy tagja-e vagy sem. A szabadkőművesek több százéves történetében nagyon kevés áruló élte túl a „gyónását”, amikor elmondta, hogyan működik a szabadkőműves hálózat. Teljesen biztos viszont, hogyha nem a hazai érdekek érvényesülnek, akkor az idegenek akarata szerint történik minden.
L. P.: Már pedig a mögöttünk álló esztendők azt bizonyítják, hogy nem a hazai érdekek voltak a legfontosabbak.
K. I.: Magyarországon nem a hazai érdekek szerint történt az átalakulás, sem gazdaságilag, sem társadalmilag, de ezt nem most mondom először. Elmondtam már a magyar parlamentben, 1992-ben vagy ’93-ban, mint parlamenti képviselő. Soha senki nem cáfolt, hogy ez nem így van. Tehát, ha nem a hazai érdekek érvényesülnek, akkor valamilyen más érdeknek kell érvényesülni. Én legjobban attól féltem a magyar társadalmat, amikor a privatizációs csalók és politikai vezetők kérésére ezt a gondolatsort tudatosan úgy jelenítik meg, hogy antiszemita kijelentésekre ragadtatják magukat. Magyarul: elkezdenek zsidózni. Tudni kell, hogyha valaki ma Magyarországon felveti a zsidó kérdést, és erőszakosan teszi azt, az mindenkor a baloldali és a szabadkőműves csapat megbízottja. Száz százalékosan bizonyítható, hogy ha valaki erősen zsidózik és bátran kiabálja, hogy Magyarországon cionista gondolkodásmód érvényesül, akkor az kizárólag utasításra cselekszik. Ez azért veszélyes – itt most nagyon nehezen formálom megint a szavakat –, mert nagyon sok ember tűnik föl manapság is, és mondják a zöldségeket a zsidó terjeszkedésről, egyébről, majd érdekes módon ezeknek a kijelentéseknek soha nem lesz következménye. Sem a Csurka-féle Pannon Rádióban, sem a televízióban, sehol sem. Tehát ebből látható, hogy minden egy tőről fakad, kimondatnak bizonyos féligazságokat, és ez által negatívan befolyásolják hazánk megítélését.
L. P.: Kimondhatjuk a magyarországi két legmagasabb rangú szabadkőműves nagymester nevét?
K. I.: Biztosan megsértődnének, ha kimondanánk, de azért annyit hadd mondjak, mind a kettő több ország állampolgárságával rendelkezik, nem csak magyarral. Bankári-politikai körökhöz csatlakozók. Lehet, hogy a végére kimondjuk ezeket a neveket.
1989 decemberében Romániában zajlott a „forradalom”. Lőtték a televízió székházát, majd később megtudtuk, hogy akik kint „forradalmárként” lőttek, azok az orosz reguláris hadsereg tagjai, és aki a televízió székházában, fején egy rohamsisakkal állandóan kamerák kereszttüzében volt, az pedig nem más, mint a Moszkvából hirtelen hazaküldött, hazazavart Iliescu, akiből később köztársasági elnök lett. Tehát ilyen művi volt ez a forradalom Romániában. Erre visszagondolva nekem eszembe jutnak az 1989-es hazai tavaszi napok-hónapok, amikor is az ellenzéki kerekasztal résztvevői, a korábban teljesen ismeretlen emberek, kamerák kereszttüzében, élő műsorban tárgyalnak, és a televízió jóvoltából – mint ahogy Iliescu Romániában – ismertté lesznek itthon, és máris ők kerülnek a politika élére. Tulajdonképpen ez a televíziós ismertség – a konspirációk mellett – emelte Antall Józsefet is első számú politikussá Magyarországon.
Kőrösi Imre (a továbbiakban K. I.): Erről egy pár szóval beszéltünk már korábban. Ez úgy történt, hogy Levendel László szólt Csoóri Sándornak, majd ezek után Szabad György tanácsadójaként odakerült Antall József, és valóban, szinte a semmiből jőve, nagyon komoly hozzászólásokat hallottunk tőle. Ő akkor már a bennfentes információk alapján döntött az ellenzék oldaláról. Azt is lehetett látni, hogy ez a szerepkör milyen módon erősödik, tudniillik Antall Józsefet nemcsak az MDF-tagság és az ide szerveződött emberek, hanem az ellenfél, a szocialista párt is lehetséges miniszterelnök- jelöltként tartotta számon.
Lakatos Pál (a továbbiakban L. P.): De hát az ellenfél az a baloldal! Akkor?! Vagy nem arról van-e szó éppenséggel, amiről mindig beszélünk, hogy Magyarországon, a politikai elitet tekintve, nincs bal- és jobboldal. Csak baloldal van, és vannak balról jobbra küldött emberek.
K. I.: Ha tovább folytatjuk a gondolatot, csak ide lyukadhatunk ki. Ugyanis az ellenzéki kerekasztal felállítása úgy történt, hogy az MSZMP- vel szemben volt a harmadik oldal, a szakszervezet…
L. P.:…amelyik tulajdonképpen szinte azonos a volt MSZMP- vel.
K. I.: Jelenleg is egy és ugyanaz, hisz a szakszervezet az MSZMP által szervezett csapat. Valamint ide tartoztak még az MSZMP által odahívott, nem regisztrált tagsággal rendelkező egyesületek és társadalmi szervezetek képviselői, akiket az MSZMP Politikai Bizottsága jelölt ki. Magyarul, az MSZMP-sek leültek saját magukkal tárgyalni. Ebből következően itt sem jobboldalról, sem baloldalról nem lehet beszélni. Itt gyakorlatilag az ún. rendszerváltó csapat – az ideológiák kitalálása mellett – a személyi vagyon megszerzésére törekedett. A társadalom nem ideológiák mentén osztódott meg, hiszen a jobboldaliságnak az utóbbi negyven évben nem is volt gyökere. Ezért kreálni kellett egy csinált ellenzéket, amit jobboldalnak neveztünk el MDF-estül, kisgazdástól, mindenestül.
L. P.: Hogyan „építik fel” Antall Józsefet, hogy végül 1990-ben miniszterelnöke lesz Magyarországnak?
K. I.: Amikor már látszik, hogy belátható időn belül szükség van „rendszerváltozásra”, az ellenzéki kerekasztalnál valóban kimagaslik Antall József szereplése a többi dilettáns közül. Most nem akarok senkit sem minősíteni, de nincs nagyon sem a kisgazda pártban, sem a szabad-demokratáknál olyan politikus, aki az ellenzéki kerekasztalnál egyáltalán értékelhetően hallatta volna a hangját. Kitaláltak egy legendát, hogy ellenzéki üldözöttek voltak, a sajtó is erre építette fel a szerepüket. Az SZDSZ-ben például mindenki üldözött volt, Demszkytől kezdve Kis Jánosig. Nekik az volt a szerepük, hogy lebontsák a szamizdat rendszert, és ebben a Szabad Európa Rádió, a művelt Nyugat csapata erősen segített nekik. Őket futtatta, holott tudni kell, hogy a Szabad Európa Rádióban a keleti titkosszolgálatoknak jelentős befolyásuk volt az 1950-es évek után. Tudott volt, hogy ez a szolgálat nagyon indifferens módon, operatív eszközökkel, de beépült ide, és gyakorlatilag a Szabad Európa Rádió Moszkvától kapta az utasításokat. Amikor Antall József az MSZMP KB egyik vezető politikusának instrukciói alapján jól eladta magát...
L. P.: Pozsgay Imréről beszélünk…
K. I.: …akkor gyakorlatilag az MDF-et ki kellett jelölni, hogy most már ne csak szocialisták legyenek, ne legyen mindenki baloldali. Ha az MSZMP-t és az MSZP-t baloldalnak nevezem, akkor vele szemben egy jobboldali pártot kell felállítani. Óriási versengés alakult ki, egymást licitálták túl a pártok. Az SZDSZ már a végén agyagba döngölte a kommunistákat, pedig ez a párt csak szélsőbalos csoportosulás volt, maoista vezérkarral. Ha üldözték volna őket, akkor csakis maoista múltjuk miatt tehették volna meg. Az SZDSZ részéről kifejezetten jobboldalinak tűnő jelszavak hangzottak el, annyira, hogy a végén már Antall József megfontoltsága olyan benyomást tett, hogy végre valakire rá lehet bízni az országot, mert az agyagba döngölő kommunistázással és a kivilágos-virradatig hintón járó kisgazdákkal nem lehet sokra menni. Nemhogy Európában, de még Magyarországon sem. Tehát itt volt egy jól informált, jól eladható ember, akiről ráadásul kitaláltak egy legendát a jó nyugati kapcsolatairól, mert azt senki nem tudta, főleg nem a magyar választó, hogy azok a kapcsolatok titkosszolgálati gyökerűek. Ezek után az MDF-nek gyorsan „jobbra át”-ot kellett csinálni, ami abból állt, hogy leváltják Bíró Zoltánt, Antall Józsefet megválasztják elnöknek, és ettől kezdve hivatalosan is miniszterelnök-jelöltté lép elő. Most már, hangsúlyozom, a teljesen buta MDF-tagság, Szabó Iván szavait idézve, ez a rettenetes tagság, nem is érti, hogy Bíró Zoltán elmenetele után ők már nem a szocialista párt reformáló csapata, hanem jobboldali konzervatív csapat. Hangsúlyozom, sokan még közvetlenül a vezetőségben sem értették, hogy mostantól ők az MSZMP-nek vagy utódpártjának, az MSZP-nek jobboldali ellenfelei lesznek. De Antall József ekkor már elég jól felépítette a saját klientúráját, és az MDF, mint mesterségesen létrehozott egyesület vagy mozgalom, azokból a személyekből állt, akiknek a politikai alapképzettségük egyenlő volt a nullával. Vagy, mert ügynökök voltak, vagy, mert olyan tevékenységet folytattak, amelyek nagyon távol álltak a politika legalapvetőbb kérdéseitől is. Szemmel látható volt, hogy a választási kampányban az események sodorták ezeket a mesterséges politikai kreálmányokat. Eljutottunk odáig, hogy az MDF „tavaris konyec”-et hirdetett, tavaszi nagytakarítást, hogy kirugdossák az összes kommunistát, mindenkit elszámoltatnak. Mindezt a jogállamiság kereti között fogjuk csinálni – mondta Antall József. Ez a Nyugatnak is tetszik. Antall József a Keletről Nyugatra átállt kommunista hűbéresekkel, mint szakemberekkel tárgyal. Annyira emberi kapcsolatok alakulnak ki, hogy az utolsó fél évben Antalléknak már külön irodájuk van a parlamentben, és a minisztériumok államtitkári vagy miniszteri szinten találkoznak az ellenzéki politikai vezetőkkel, köztük Antall Józseffel is, rendszeresen.
L. P.: Németh Miklós kormányáról, minisztériumairól van szó.
K. I.: Így van, Németh Miklóssal és csapatával Antall József baráti kapcsolatokat alakít ki, rendszeresen konzultál Horn Gyulával, Kovács Lászlóval, Németh Miklóssal. Tőle tudom, hogy heti rendszerességgel tájékoztatták őket az elképzeléseikről. De annyira selejtesre sikerült a politikai leváltása, hogy amikor idősebb Bush elnök Magyarországra érkezik, és bemutatják neki az ún. szakértői kormányt, az MSZMP által kreált ellenzéki politikusokat, a szó szoros értelmében – amerikai barátaimtól tudom – meg van rémülve az amerikai elnök, hogy ezeket meg honnan szalajtották. Tölgyesi Péternek és az akkor még igen alulképzett Fidesz-vezérkarnak halvány elképzelése sincs arról, hogyan néz majd ki az elkövetkezendő évek Magyarországa. Az MDF-en belül egyedül Antall József tud valamit beszélni a politikáról.
Lakatos Pál
Részlet következik a 2003-ban megjelent „Rendszerváltó” miniszterelnökök pórázon című könyvemből.
Lakatos Pál (a továbbiakban L. P.): Antall József, mint miniszterelnök a politikai ellenfeleit olyan borítékokkal fenyegette, amelyekben az illetők beszervezési dokumentációja volt.
Kőrösi Imre (a továbbiakban K. I.): Igen, ez szörnyűséges zsarolás. Ezt megélte egyébként az általam nem nagyon tisztelt Torgyán József is. Amit Antall csinált, az államtitoksértés volt. Fel is hívtam a figyelmét arra, hogy neki sincs joga arra, hogy bárkinek a dossziéját egyszerűen csak elővegye, mert vagy generálisan rendezzük ezt a kérdést, mint ahogy Magyarországon kívül valamennyi környező ország megtette, nemcsak a magánosítás formájában, hanem az ügynökkérdés kezelésében is, vagy hagyjuk az egészet a fenébe. De ahhoz sincs joga, hogy például Csurka Istvánnak azt mondja, az alakuló MIÉP-ben – akkor még Magyar Igazság Pártban –, nagyon sok ügynök van a harminc tagból. Mondtam neki, hogy ez a módszer – ha tiszteli a polgári demokráciát – nem megengedett. Ez minden esetben kétélű fegyver, akár belső, akár külső politikai ellenfeleinkről van szó. Tudniillik, ugyanezt a zsarolást követte el velük szemben, de még alattomosabban a Horn-csapat, amikor Kósa Ferenc Kossuth-díjas művészt, filmrendezőt, MSZP-s országgyűlési képviselőt átküldték, és közölték, hogy hagyja abba az MDF a privatizáció felülvizsgálatát, mert ha nem, akkor kiteregetik az MDF-es képviselők ügynökmúltját. A szocialisták akkor ezt nem tették meg, látszólag abbahagyták ezt a piszkos politikai zsarolást, és akkor mi folytatjuk ezt 1991-ben. Antall József, szocialista kérésre eltávolítja Torgyánt a kisgazda frakcióból, de nem sikerül teljes egészében a terv, mert a kisgazda 36-ok ott maradtak a húsos fazék mellett. Vagy éppenséggel az MDF-ből kiváló MIÉP-ből sem lehetett nagy pártot csinálni, mert az ügynökök – Antall korábban idézett megjegyzése után – haladéktalanul eltávoztak Csurka mellől. A harminc fős alakuló csapatból alig maradtak a Magyar Igazság és Élet Pártjában. (Ez lett aztán a Csurka-féle párt végleges neve.)
L. P.: Antall József, beszervezése után jelentett?
K. I.: Ugyanúgy, mint Csurka István vagy Bilecz Endre, vagy sorolhatnám a volt képviselőket, akik félig meggyónták az igazságot, és azt állították, hogy nem működtek együtt a tartótisztjükkel. Ilyen nincs, ez gyakorlatilag lehetetlen! A titkosszolgálatoknak nem lehetett butaságokat beszélni, vagy dezinformálni őket, csak az hiszi el, aki nem ismeri a szolgálatok működését. Magyarországon a titkosszolgálatok után teljes egészében átvették az ÁVH politikai rendőrségének szerepkörét, személyi állományában is szinte teljes egészében megegyeztek.
L. P.: Mint ahogy 1990-et követően a Nemzetbiztonsági Hivatal is – feltételezem – átvette a III-as főcsoport-főnökség embereit.
K. I.: Nagyon kevés kivétellel, igen, öt-hat főtiszt eltávolítása volt csak napirenden. Ez utóbbiak menesztésének az volt az oka, hogy nagyon magas beosztásba kerültek az általuk korábban beszervezett személyek, akik aztán, lelkiismeret furdalásuk miatt, eltávolították beszervezőiket a hatalomból. Néhány emberről van csak szó, ők az újsütetű képviselők és politikai vezetők személyes bosszújának áldozatai. Egyébként, aki személyes bosszút állt, az a saját rendszerén állt bosszút, nem pedig a szolgálatból kitaszítottakon. Gyakorlatilag a politikai rendőrség, amelyik az ávóból alakul, személyi állományában és módszereiben is azonos az elődjével, és közel másfél millió embert foglalkoztatott ügynökként, hálózati személyként, gazdasági besúgóként. Innen nem lehetett szabadulni, a titkosszolgálatoknak szigorú elemzéses rendszereik vannak, írásos nyoma van a jelentéseknek, és a jelentéseket olyan tisztek elemzik – akiket az ügynökök természetesen nem ismernek –, hogy a harmadik hazugság után, vagy ha éppen nem jelentettek, azonnal megkeresték, és az összes előnyt megvonták tőlük. Tudniillik az ügynököknek hatalmas előnyöket biztosítottak. Nemcsak Pokorni volt fideszes pártelnök édesapjára volt ez jellemző. A céggel együttműködő emberek családja minden esetben előnyösebb helyzetbe került. Nemcsak az MSZMP KB-nek voltak előnyt élvező emberei! Akik együttműködtek a politikai rendőrséggel, azok sokszor a civil emberek szempontjából érthetetlen módon gazdagodtak, vagy jutottak más lehetőségekhez. A „rendszerváltozásunk”egyik legsúlyosabb problémája ez, hogy az ügynökök valóban végig szerepet játszottak az átalakításban, majd utána a politikai vezetésben is, minden kontroll nélkül, és annak előnyeitől sem lettek megfosztva. Sem a politikai, sem pedig a gazdasági vezetők, utóbbiak jelentős része egyébként ügynökként együttműködött a múlt rendszerrel, ha nem volt párttag. Tehát a mai milliárdosok is jelentős részben ügynökök voltak, mint ahogy a sztárbűnözők és sztárügyvédek is. Hivatalosan is együttműködő személyek voltak, miután az ügyvédi kamarák kialakítását is az MSZMP KB társadalmi kapcsolatokat felügyelő osztálya ellenőrizte. Erre külön funkciót hoztak létre minden megyei és városi pártbizottságban.
L. P.: Antall József beszervezése kapcsán említette a viharkabátos embereket, és azt mondta, hogy közülük nagyon soknak a fényképe megtalálható a Terror Háza Múzeumban, és bizony a mai politikai utódokkal rokoni kapcsolatba hozhatók. Mondjunk neveket!
K. I.: Pető Iván, Bauer Tamás... Rengeteg nevet felsorolhatnánk. Azt mondjuk, hogy az apák bűneiért a fiúk nem felelnek. Erről Antall Józseffel kétszer is beszéltem. Nagyon sántít ez az állítás. Tudniillik, ha azt mondom, hogy nem felelünk a szüleink, nagyszüleink bűneiért, a Karikás Frigyesekért, a Szamuely Tiborokért, a Kun Bélákért, a Petőkért, a Princzekért, a Bauerekért, a Péter Gáborokért (Péter Gábor unokája hatalmas vagyonnal rendelkezik, jelenleg Svájcban él), sem politikailag, sem gazdaságilag, akkor én, mint ezek fia, hogy kerültem a rendszerváltozást követően vezető szerepbe? Hatalmas előnyöket élvez a mai politikai és gazdasági vezetők jelentős része, akiknek az édesanyjuk, édesapjuk, nagyapjuk részt vett a magyar nemesség, a magyar értelmiség, a magyar érzelmű, hazai érdekeket képviselő emberek fizikai kiirtásában is. Súlyos problémákat vet ez fel. Féloldalú igazságokkal van teli az egész magyar politikai „rendszerváltozás” gondolkodásmódja. Mennyire felháborodik a sajtó vagy a politikai ha valaki szóba hozza, hogy kinek ki volt az édesapja. De elnézést kérek, az ősök nyomán lettek ők milliárdosok, politikai vezetők, bankárok, gazdasági vezetők, diplomaták. Ezért nem kerülhetett más abba a pozícióba, mert annak nem volt besúgó, nem volt ávós az édesapja, nem volt beszervezett bíró, ügyész és rendőr sem. Tehát, amikor azt mondjuk, hogy a politikusok nem felelnek a szüleik bűneiért, akkor az előnyeit miért élvezhetik? A magyar „rendszerváltozás” egyik legsúlyosabb szégyene, a gazdasági váltásokon túl, hogy voltak olyan miniszterelnökök, akik ávósok voltak, voltak olyanok, akiket beszerveztek, de voltak olyanok is, akik nem voltak hajlandók bocsánatot kérni, soha semmilyen szituációban, sőt a piszkos múltjukat még büszkén vállalták is. Nem igaz, hogy a magyar társadalomnak nem volt meg az igénye az erkölcsi megújulásra. Az viszont igaz, hogy nem volt olyan miniszterelnök, aki erre egyáltalán ösztönözte volna a magyar társadalmat. Ma az igazán jól élő emberek az ügynökök vagy a családi kapcsolatukkal a párthoz és a titkosszolgálathoz kötődő személyek közül kerülnek ki, és a szocializmus vesztesei ma is vesztesek maradtak. Gondoljuk akkor végig, hogy milyen váltást irányítottak ezek a miniszterelnökök! A tulajdonuktól korábban megfosztottak jelenleg is kisemmizettek. És itt vannak az életüktől, a szabadságuktól megfosztottak. 1956 áldozataira csak és kizárólag hivatkozik a magyar politikai elit jobbról, balról, középről, még azok is, akik 1956 leverésében tevőlegesen részt vettek. Ugyanakkor egyetlen egy komoly ítélet nem született sortűz-ügyben! Tudatosan nem született. Azért, mert a sortüzek irányítói vagy gyerekei ma is irányítanak. 2002-re eljutottunk odáig, hogy a mai kormányban ügynökök és a volt MSZMP Politikai Bizottságának tagjai szerepelnek. És mind azt mondja, hogy ők akkor a titkosszolgálati anyagokat nem vizsgálták, nem is kaptak belőle.
L. P.: Csehák Juditra gondolt az előbb?
K. I.: Igen, és Gál Zoltánra, Horn Gyulára, Medgyessy Péterre. Titkosszolgálati anyagok nélkül, az ügynökök jelentése nélkül politikai, főleg gazdaságpolitikai, társadalmi döntések nem is születhettek. De ők azt hazudják, hogy ez az egész nem is érdekelte őket, tulajdonképpen nem is voltak kapcsolatban a titkosszolgálatokkal. Holott Gál Zoltán volt a belügyminiszter, akinek közvetlen irányítása alá tartoztak a főcsoportfőnökségek. Ez az, amit a magyar társadalom oly’ nehezen ért meg, és nehezen fogja a következő évtizedekben is megérteni. Tudniillik a Gestapo, majd az ÁVO, utána a politikai rendőrség vezetésével gyakorlatilag Magyarország értelmiségét fejezték le. Vagy együttműködővé tették, vagy egyszerűen fizikálisan megsemmisítették. Jelentős részben az ún. ’56-osok emlékének kiirtása is folyamatban van, mert ma már eljutottunk odáig, Antall József és a többi miniszterelnök vezetésével, hogy ha az’56-osok kerülnek szóba, csak marakodó, civódó öreg emberekről beszélnek. Rácz Sándorról például Antall József nekem is olyanokat mondott, amiket nem szívesen mondanék el. A lehető legnegligálóbb volt a véleménye.
L. P.: Volt Antallnak egy kijelentése Rácz Sándorral kapcsolatban, hogy ő nagyon szereti Rácz Sándort, és nagyon szívesen vinne koszorút a sírjára.
K. I.: Ez például ízléstelen. Valakinek az életével játszani, vagy a halálát kívánni még viccből sem szabad. Antall Józsefnél ettől függetlenül egész élete, miniszterelnöki pályafutása alatt tapasztaltam a félelmet. Félt a személyi döntésektől, mindig halasztgatott, mint egy osztályfőnök, látni, hogy nem jó, de mit csináljak, maradjon még. Például Csurka Istvánról mondta, hogy milyen rossz a személyzeti politikája. Megkérdeztem tőle, hogy miért, amire azt válaszolta, hogy ő jelölte Gombár Csabát, Hankiss Elemért…
L. P.: A rádió- és tévéelnököt.
K. I.: Valóban igaz, hogy ő jelölte, ő is beszélt először velük, és ő győzte meg őket. Utána pedig kiderült róluk, hogy mennyire nem MDF-pártiak, és mennyire rosszak azok a személyi döntések, amelyek egyébként nemcsak a média területén történtek meg. Mert Magyarország a fizikálisan is kiirtott nemessége miatt meghasonlott állapotban éli meg a „rendszerváltozást”.Meghasonlottak a miniszterek, a miniszterelnökök, a nyolcszázezer párttag, meghasonlottak az ügynökök, akik szerették volna, ha a tettük soha nem derül ki. A párttagok átírták az életrajzukat, beépültek a civil szervezetekbe, mindenhova. De meghasonlottak olyan komoly tartású volt főnemesek is, akik hazajöttek, és egy pillanat alatt kikoptak a magyar politikai életből, a perifériára szorultak. Mondok erre egy példát: amikor az ÁVÜ éléről leváltották a kommunista ivadék Tömpét, az utódját csak nagyon nehézkesen jelölték ki. Hazahozták Teleki Pál unokáját, s kinevezték, mint gazdasági szakembert az ÁVÜ élére, de az ifjabb Teleki nem volt hajlandó ezt a privatizációs szabadrablást engedélyezni. Ezért azonnali hatállyal eltávolították úgy, hogy a lába sem érte a földet. Olyan helyzetet teremtettek, hogy ne lehessen tovább igazgató, mert ő komolyan gondolta hazája érdekeinek érvényesítését. Hoztak egy Szekeres Szabolcs nevezetű szélhámost – természetesen a miniszterelnök hozta őt, hiszen mindig a miniszterelnök dönti el, hogy ki kerüljön az ÁVÜ, később az ÁPV Rt. élére –, aki Bokros Lajos haverja volt. Tehát, ha valaki becsületes, akkor hoznak helyette egy korrupt, lecsúszott gazembert. Ő sem válik be, amikor róla is kiderül, hogy már tényleg nem közénk tartozik, akkor a negyedik megoldásra megjön Csepi Lajos. A volt KISZ KB-ből. Itt a rendszerváltozás legsúlyosabb problémája. Antall József többször kérdezte, szerintem kit lehetne kinevezni. Hisz Tömpe nem volt jó, Teleki sem, nem jó Csepi Lajos sem, mondjak neveket. A végén kiderült, hogy nevek lettek volna, lett volna itt mérnöki kollégium, lett volna itt minden, csak 1990-ben, a „rendszerváltozás” után az volt az első, hogy az értelmiségi bázist azonnal szétzúzták. Például az ezertagú mérnöki kollégiumot rögtön szétverte az MDF. Amikor győztünk, attól kezdve nem volt már szükség szakértőkre. Egyetlen igaz embert sem vettek igénybe, csak egy párat pártkatonaként, de nekik sem volt jelentős szerepük.
L. P.: Régóta szeretnék visszatérni a rózsadombi paktumra. Beszéltünk már róla, és említettünk neveket. Azokét, akik a húsz pont elfogadásánál jelen voltak. Nyers Rezsőnél és az MSZMP tagjainál hagytuk abba. De bővebb listáról kell beszélni.
K. I.: Ezek az ún. paktumokat létrehozó emberek lazán csatlakoztak egymáshoz. Rendszeresen összejártak, mint ahogy a szabadkőműves hálózatok is, mondjuk kártya- vagy sakkpartinak álcázva, szoktak összejárni. A rózsadombi csapatba bankároktól, értelmiségi személyektől kezdve a jelenlegi pénzügyi vezetőkig, többen tartoznak. Ezt a szellemiséget úgy lehetne talán megnevezni, hogy ez olyan pénzügy-kutató szellemiség, ahol a hazai érdek nem játszott szerepet. És mindegyiküket, akiket előre toltak, a média pillanatok alatt sztárolta.
L. P.: Olvastam egyes kiadványokban Antall József nevét, mint résztvevőt, Boross Péterét, Horn Gyuláét, Göncz Árpádét, Paskai Lászlóét, Zoltai Gusztávét, a Mazsihisz akkori ügyvezető igazgatójának a nevét. Olvastam az izraeli, az amerikai titkosszolgálat képviselőjéről, a KGB-ről, a magyar titkosszolgálatról. Ezek mind valós információk?
K. I.: E nélkül nem lehetett volna a „rendszerváltozást” levezényelni. A szolgálatoknak mindenre rálátásuknak kellett lenni. Elképzelhetetlen, hogy a KGB, vagy a magyar titkosszolgálatok – amelyek egészen a legalsóbb szereplőkig beépültek a legkisebb téesz hierarchiájába is –, ne szereztek volna folyamatosan információkat a „rendszerváltozás” boszorkánykonyhájának működéséről. Ez lehetetlen! A fölsorolt nevekhez tudnék még kétszáz nevet mondani, akik jelenleg a Rotary Klub, a szabadkőműves páholy tagjai. Hogy melyiké, az nem is igazán lényeges, inkább az, hogy a szabadkőművesség nemzetek fölötti csapat, a működése mindig átnyúlik – a „magasabb szellemiség” nevében – a határokon. A szabadkőművesség nem hagyja a hazai érdekeket érvényesülni, az alantas.
L. P.: Kik ma a hazai szabadkőműves páholy vezérei?
K. I.: Ha valaki megnézi a Rotary Klub tagságát, akkor minden további nélkül rájuk bukkan. A hazai politikai vezetők jelentős része tevőlegesen vagy rokoni kapcsolatok révén kapcsolódik ide. Tehát mindegyik kormány alatt – a jelenleginél is, a Fidesz-, a Horn- és az Antall-kormány ideje alatt is – mindenről informálva voltak a szabadkőműves páholyok.
L. P.: Ön azt mondja, hogy 1990 óta mindegyik magyar miniszterelnök tagja volt a szabadkőműves páholynak, vagy akik élnek, még ma is tagjai? Páholytag a többi vezető politikus is?
K. I.: Az igazi baj a magyar „rendszerváltozásnál” az, hogy alapvető kérdéseket nem tisztázott, nem beszélte ki a társadalom magából. Alapvető társadalompolitikai, történelmi kérdéseket, az egyházakkal, a hitélettel kapcsolatos kérdéseket, amelyek nélkül nem lehet egészséges módon társadalmat építeni. Nagyon vigyázok itt a szavakra, tudniillik ameddig egy szabadkőműves nem tesz beismerő vallomást – amit nem nagyon tesznek meg – addig igen esélytelenül lehet bizonyítani, hogy a páholy tagja-e vagy sem. A szabadkőművesek több százéves történetében nagyon kevés áruló élte túl a „gyónását”, amikor elmondta, hogyan működik a szabadkőműves hálózat. Teljesen biztos viszont, hogyha nem a hazai érdekek érvényesülnek, akkor az idegenek akarata szerint történik minden.
L. P.: Már pedig a mögöttünk álló esztendők azt bizonyítják, hogy nem a hazai érdekek voltak a legfontosabbak.
K. I.: Magyarországon nem a hazai érdekek szerint történt az átalakulás, sem gazdaságilag, sem társadalmilag, de ezt nem most mondom először. Elmondtam már a magyar parlamentben, 1992-ben vagy ’93-ban, mint parlamenti képviselő. Soha senki nem cáfolt, hogy ez nem így van. Tehát, ha nem a hazai érdekek érvényesülnek, akkor valamilyen más érdeknek kell érvényesülni. Én legjobban attól féltem a magyar társadalmat, amikor a privatizációs csalók és politikai vezetők kérésére ezt a gondolatsort tudatosan úgy jelenítik meg, hogy antiszemita kijelentésekre ragadtatják magukat. Magyarul: elkezdenek zsidózni. Tudni kell, hogyha valaki ma Magyarországon felveti a zsidó kérdést, és erőszakosan teszi azt, az mindenkor a baloldali és a szabadkőműves csapat megbízottja. Száz százalékosan bizonyítható, hogy ha valaki erősen zsidózik és bátran kiabálja, hogy Magyarországon cionista gondolkodásmód érvényesül, akkor az kizárólag utasításra cselekszik. Ez azért veszélyes – itt most nagyon nehezen formálom megint a szavakat –, mert nagyon sok ember tűnik föl manapság is, és mondják a zöldségeket a zsidó terjeszkedésről, egyébről, majd érdekes módon ezeknek a kijelentéseknek soha nem lesz következménye. Sem a Csurka-féle Pannon Rádióban, sem a televízióban, sehol sem. Tehát ebből látható, hogy minden egy tőről fakad, kimondatnak bizonyos féligazságokat, és ez által negatívan befolyásolják hazánk megítélését.
L. P.: Kimondhatjuk a magyarországi két legmagasabb rangú szabadkőműves nagymester nevét?
K. I.: Biztosan megsértődnének, ha kimondanánk, de azért annyit hadd mondjak, mind a kettő több ország állampolgárságával rendelkezik, nem csak magyarral. Bankári-politikai körökhöz csatlakozók. Lehet, hogy a végére kimondjuk ezeket a neveket.
1989 decemberében Romániában zajlott a „forradalom”. Lőtték a televízió székházát, majd később megtudtuk, hogy akik kint „forradalmárként” lőttek, azok az orosz reguláris hadsereg tagjai, és aki a televízió székházában, fején egy rohamsisakkal állandóan kamerák kereszttüzében volt, az pedig nem más, mint a Moszkvából hirtelen hazaküldött, hazazavart Iliescu, akiből később köztársasági elnök lett. Tehát ilyen művi volt ez a forradalom Romániában. Erre visszagondolva nekem eszembe jutnak az 1989-es hazai tavaszi napok-hónapok, amikor is az ellenzéki kerekasztal résztvevői, a korábban teljesen ismeretlen emberek, kamerák kereszttüzében, élő műsorban tárgyalnak, és a televízió jóvoltából – mint ahogy Iliescu Romániában – ismertté lesznek itthon, és máris ők kerülnek a politika élére. Tulajdonképpen ez a televíziós ismertség – a konspirációk mellett – emelte Antall Józsefet is első számú politikussá Magyarországon.
Kőrösi Imre (a továbbiakban K. I.): Erről egy pár szóval beszéltünk már korábban. Ez úgy történt, hogy Levendel László szólt Csoóri Sándornak, majd ezek után Szabad György tanácsadójaként odakerült Antall József, és valóban, szinte a semmiből jőve, nagyon komoly hozzászólásokat hallottunk tőle. Ő akkor már a bennfentes információk alapján döntött az ellenzék oldaláról. Azt is lehetett látni, hogy ez a szerepkör milyen módon erősödik, tudniillik Antall Józsefet nemcsak az MDF-tagság és az ide szerveződött emberek, hanem az ellenfél, a szocialista párt is lehetséges miniszterelnök- jelöltként tartotta számon.
Lakatos Pál (a továbbiakban L. P.): De hát az ellenfél az a baloldal! Akkor?! Vagy nem arról van-e szó éppenséggel, amiről mindig beszélünk, hogy Magyarországon, a politikai elitet tekintve, nincs bal- és jobboldal. Csak baloldal van, és vannak balról jobbra küldött emberek.
K. I.: Ha tovább folytatjuk a gondolatot, csak ide lyukadhatunk ki. Ugyanis az ellenzéki kerekasztal felállítása úgy történt, hogy az MSZMP- vel szemben volt a harmadik oldal, a szakszervezet…
L. P.:…amelyik tulajdonképpen szinte azonos a volt MSZMP- vel.
K. I.: Jelenleg is egy és ugyanaz, hisz a szakszervezet az MSZMP által szervezett csapat. Valamint ide tartoztak még az MSZMP által odahívott, nem regisztrált tagsággal rendelkező egyesületek és társadalmi szervezetek képviselői, akiket az MSZMP Politikai Bizottsága jelölt ki. Magyarul, az MSZMP-sek leültek saját magukkal tárgyalni. Ebből következően itt sem jobboldalról, sem baloldalról nem lehet beszélni. Itt gyakorlatilag az ún. rendszerváltó csapat – az ideológiák kitalálása mellett – a személyi vagyon megszerzésére törekedett. A társadalom nem ideológiák mentén osztódott meg, hiszen a jobboldaliságnak az utóbbi negyven évben nem is volt gyökere. Ezért kreálni kellett egy csinált ellenzéket, amit jobboldalnak neveztünk el MDF-estül, kisgazdástól, mindenestül.
L. P.: Hogyan „építik fel” Antall Józsefet, hogy végül 1990-ben miniszterelnöke lesz Magyarországnak?
K. I.: Amikor már látszik, hogy belátható időn belül szükség van „rendszerváltozásra”, az ellenzéki kerekasztalnál valóban kimagaslik Antall József szereplése a többi dilettáns közül. Most nem akarok senkit sem minősíteni, de nincs nagyon sem a kisgazda pártban, sem a szabad-demokratáknál olyan politikus, aki az ellenzéki kerekasztalnál egyáltalán értékelhetően hallatta volna a hangját. Kitaláltak egy legendát, hogy ellenzéki üldözöttek voltak, a sajtó is erre építette fel a szerepüket. Az SZDSZ-ben például mindenki üldözött volt, Demszkytől kezdve Kis Jánosig. Nekik az volt a szerepük, hogy lebontsák a szamizdat rendszert, és ebben a Szabad Európa Rádió, a művelt Nyugat csapata erősen segített nekik. Őket futtatta, holott tudni kell, hogy a Szabad Európa Rádióban a keleti titkosszolgálatoknak jelentős befolyásuk volt az 1950-es évek után. Tudott volt, hogy ez a szolgálat nagyon indifferens módon, operatív eszközökkel, de beépült ide, és gyakorlatilag a Szabad Európa Rádió Moszkvától kapta az utasításokat. Amikor Antall József az MSZMP KB egyik vezető politikusának instrukciói alapján jól eladta magát...
L. P.: Pozsgay Imréről beszélünk…
K. I.: …akkor gyakorlatilag az MDF-et ki kellett jelölni, hogy most már ne csak szocialisták legyenek, ne legyen mindenki baloldali. Ha az MSZMP-t és az MSZP-t baloldalnak nevezem, akkor vele szemben egy jobboldali pártot kell felállítani. Óriási versengés alakult ki, egymást licitálták túl a pártok. Az SZDSZ már a végén agyagba döngölte a kommunistákat, pedig ez a párt csak szélsőbalos csoportosulás volt, maoista vezérkarral. Ha üldözték volna őket, akkor csakis maoista múltjuk miatt tehették volna meg. Az SZDSZ részéről kifejezetten jobboldalinak tűnő jelszavak hangzottak el, annyira, hogy a végén már Antall József megfontoltsága olyan benyomást tett, hogy végre valakire rá lehet bízni az országot, mert az agyagba döngölő kommunistázással és a kivilágos-virradatig hintón járó kisgazdákkal nem lehet sokra menni. Nemhogy Európában, de még Magyarországon sem. Tehát itt volt egy jól informált, jól eladható ember, akiről ráadásul kitaláltak egy legendát a jó nyugati kapcsolatairól, mert azt senki nem tudta, főleg nem a magyar választó, hogy azok a kapcsolatok titkosszolgálati gyökerűek. Ezek után az MDF-nek gyorsan „jobbra át”-ot kellett csinálni, ami abból állt, hogy leváltják Bíró Zoltánt, Antall Józsefet megválasztják elnöknek, és ettől kezdve hivatalosan is miniszterelnök-jelöltté lép elő. Most már, hangsúlyozom, a teljesen buta MDF-tagság, Szabó Iván szavait idézve, ez a rettenetes tagság, nem is érti, hogy Bíró Zoltán elmenetele után ők már nem a szocialista párt reformáló csapata, hanem jobboldali konzervatív csapat. Hangsúlyozom, sokan még közvetlenül a vezetőségben sem értették, hogy mostantól ők az MSZMP-nek vagy utódpártjának, az MSZP-nek jobboldali ellenfelei lesznek. De Antall József ekkor már elég jól felépítette a saját klientúráját, és az MDF, mint mesterségesen létrehozott egyesület vagy mozgalom, azokból a személyekből állt, akiknek a politikai alapképzettségük egyenlő volt a nullával. Vagy, mert ügynökök voltak, vagy, mert olyan tevékenységet folytattak, amelyek nagyon távol álltak a politika legalapvetőbb kérdéseitől is. Szemmel látható volt, hogy a választási kampányban az események sodorták ezeket a mesterséges politikai kreálmányokat. Eljutottunk odáig, hogy az MDF „tavaris konyec”-et hirdetett, tavaszi nagytakarítást, hogy kirugdossák az összes kommunistát, mindenkit elszámoltatnak. Mindezt a jogállamiság kereti között fogjuk csinálni – mondta Antall József. Ez a Nyugatnak is tetszik. Antall József a Keletről Nyugatra átállt kommunista hűbéresekkel, mint szakemberekkel tárgyal. Annyira emberi kapcsolatok alakulnak ki, hogy az utolsó fél évben Antalléknak már külön irodájuk van a parlamentben, és a minisztériumok államtitkári vagy miniszteri szinten találkoznak az ellenzéki politikai vezetőkkel, köztük Antall Józseffel is, rendszeresen.
L. P.: Németh Miklós kormányáról, minisztériumairól van szó.
K. I.: Így van, Németh Miklóssal és csapatával Antall József baráti kapcsolatokat alakít ki, rendszeresen konzultál Horn Gyulával, Kovács Lászlóval, Németh Miklóssal. Tőle tudom, hogy heti rendszerességgel tájékoztatták őket az elképzeléseikről. De annyira selejtesre sikerült a politikai leváltása, hogy amikor idősebb Bush elnök Magyarországra érkezik, és bemutatják neki az ún. szakértői kormányt, az MSZMP által kreált ellenzéki politikusokat, a szó szoros értelmében – amerikai barátaimtól tudom – meg van rémülve az amerikai elnök, hogy ezeket meg honnan szalajtották. Tölgyesi Péternek és az akkor még igen alulképzett Fidesz-vezérkarnak halvány elképzelése sincs arról, hogyan néz majd ki az elkövetkezendő évek Magyarországa. Az MDF-en belül egyedül Antall József tud valamit beszélni a politikáról.
Világ Magyarsága, 2013,november 7.
