Mi a globális okosazonosító?
- Egy személyazonosítási módszer, amivel az ember igazolni tudja kilétét. Van ahol távhitelesítésnek nevezik. (Ilyesmi például a Magyarországon használt Ügyfélkapu is, azzal a különbséggel, hogy az még nem része a globális rendszernek. Ennek egységesítésére hazánkban a NEK, azaz Nemzeti Egységes Kártyarendszer fokozatos bevezetésén dolgoznak, ami tartalmazni fogja az összes személyes okmány adatait, rálátást adva minden hatóságnak a többi által bevitt információkra, illetve idővel majd csak egyetlen kártyát tesz szükségessé, aminek funkciója kizárólag az adatokat tartalmazó chip hordozása lesz.)
- A biztonságtechnikai ipar „szövetségi azonosítónak” vagy „egyszeri bejelentkezésnek” (SSO – Single Sign-On) nevezi.
- A hadsereg és a megavállalatok már ezt használják.
- Első lépésként regisztrálni kell egy Személyazonosság Szolgáltatónál (Magyarországon ezek az Okmányirodák), amely onnantól kezdve az ügyfél és az online szolgáltatások közötti közvetítő szerepét tölti be. Ettől a ponttól kezdve a szolgáltató igazolja a regisztráltak korát, gépjármű vezetési jogosultságait, „megbízhatóságát”, stb.
- További nem állami felhasználási területek lehetnek még az online fizetések, jegyvásárlások, ajtók nyitása, céges adatokhoz való hozzáférés, ledolgozott munkaórák nyilvántartása, stb. amikhez különféle kütyüket és technológiákat használhatnak. Ilyen lehet például az NFC 1 vagy egy biometrikus azonosító. Természetesen chipre minden esetben szükség van, mert az tartalmazza a felhasználó azonosítóját és biometrikus adatait. Valószínűleg az eszköz hamarosan maga a telefon lesz, esetleg eleinte egy okoskártya (bár az NSTIC jelenleg gyűrűk és karkötők használatával is kísérletezik), de idővel mindenképpel bőr alá kerül a lopások elkerülése, tehát (mint mindig) a mi „biztonságunk érdekében”.
Miért nem hallunk erről a hírekben?
- Úgy gondolják, hogy a biztonságtechnikai ipar méretei miatt a nyilvánosságnak nem szükséges tudni az újításokról, addig, amíg az ténylegesen nem áll készen a bevezetésre. Amikor pedig ez a pillanat elérkezik, már nem lehet beleszólni a folyamatba.
- Úgy tűnik a legnagyobb problémát a partnerek megtalálása és bevonása jelenti. Nem a fogyasztókat kell meggyőzniük, hanem a cégeket. Ők a partnerek. Mi a „felhasználók” vagyunk, a személyazonosság szolgáltatók pedig a harmadik fél szerepét betöltő közvetítők. A partnerek fizetnek az személyazonosság szolgáltatónak a nyújtott szolgáltatásért. Amint az állam és a cégek megkövetelik a hivatalosan hitelesített azonosítók használatát, a „felhasználók” észrevétlenül, de legalábbis fokozatosan bevonódnak a rendszerbe, ahol egyre kevésbé lesz más alternatíva az érintett szolgáltatás igénybevételére.
Nem lehet egyszerűen csak nem tudomást venni az egészről?
- Egyáltalán nem. A legnagyobb partner maga az állam. Az állam pedig egyre több területen fogja használni a digitalizált e-kormányzati szolgáltatásokat. (Akit érdekel, hogy Magyarország hol tart ebben, ezen a kedves kis blogon tájékozódhat: http://hirlevel.egov.hu/az-elektronikus-kormanyzattal-kapcsolatos-dokumentumok/)
- (A rendszeren belül) nem lesz választás. A felhasználási töréspont után már nem lesz alternatíva. Nem lesz lehetőség a telefonos vagy személyes ügyintézésre. Szép fokozatosan bezárnak az ügyfélszolgálati irodák. Ki kell zárni a két ember közötti személyes kommunikációt az ügyintézésből, hogy ezzel megszűnjön az emberi tényező és létrejöhessen a digitális bürokrácia áttörhetetlen fala.
- Itt jön a képbe a felelősségre vonás. A cégeket úgy is bevonhatják a programba, ha felelősségre vonhatják őket egy ügyfél ellenőrzésének elmulasztásáért a hivatalosan elfogadott szabvány szerinti digitális azonosítón keresztül.
- Egy másik fontos dolog, hogy szinte egyetlen szó sem esik arról, hogy mi történik, amikor az online azonosítás nem sikerül. Elvileg lesz majd egy (globális) visszavonási hatóság, aminek az lesz a feladata, hogy az ilyen problémákat „megoldja”, de ennek felállításával nem nagyon sietnek.
És miért törődjünk ezzel az egésszel?
- Mert ez egy egész életünk során érvényben maradó, egységes globális azonosító, ami hihetetlen kincset jelent például az adathalászoknak, az állami és pénzhatalom kezébe adva egyebek között a világháló kulcsát is. Lehetővé teszi a személyazonosság szolgáltatóknak és az adatokhoz hozzáférőknek, hogy betekintést szerezzenek életünk és személyes adataink legapróbb részleteibe. Tudni fogják hová járunk, kikkel találkozunk és mik a szokásaink. (Ez nyilván sok tekintetben most is így van, de az új azonosítással ez szinte automatikus és kikerülhetetlen lesz.) És természetesen a személyazonosság adatvédelmi biztosítékai nem vonatkoznak a nemzetbiztonsági vagy egészségügyi érdekek miatti felhasználásra.
- A nemzetbiztonság már most is a metaadatok alapján próbálja megakadályozni a tervezett „bűntetteket”. Az új rendszer lényegesen leegyszerűsítheti a dolgukat.
- Az állami login segítségével nagyon sok részlet megtudható egy emberről. A rendszer egy pillanat alatt átfutja a felhasználó Twitter és egyéb közösségi oldalait, online tevékenységét, hivatalos ügyeit, utazási információit, stb. és automatikusan egy digitális profilt hoz létre mindenkiről. A hivatalos (egyelőre amerikai) oldalakon egyre inkább bátorítják a közösségi oldalak azonosítóival való logint, majd később, amikor egy adott ügyhöz vagy fizetéshez komolyabb hitelesítésre van szükség, kérik a személyazonosság szolgáltató igénybevételét.
- A módszerrel tulajdonképpen mindent egy lóra teszünk fel, ami mellesleg számtalan visszaélésre ad lehetőséget a hatalom számára. Emellett a hekkerek, rendszerleállások és esetleges természeti katasztrófák miatt is sebezhetőbbé válunk. Az összetettebb rendszer egyúttal a társadalmi összeomlás valószínűségét is növeli.
Nincs már sok idő. Még a Bitcoin is csatlakozik az személyazonosítási ökoszisztémához. Az év elején bejelentették, hogy „a miiCard nevű online személyazonosító szolgáltatás… együttműködési megállapodást kötött a Tradehill amerikai Bitcoin-tőzsdével”. A miiCard az NSTIC által indított nyílt személyazonosító rendszer tagja, és egyre inkább az állami személyazonosítók preferált rendszerévé válik. A miiCard arra ösztönzi felhasználóit, hogy fiókjukat kapcsolják össze közösségi oldalaikon lévő profiljaikkal.
Kanadában már vannak olyan bankjegykiadó automaták, ahol a készpénzt Bitcoinra lehet váltani, azonban ehhez QR kódjukat és tenyerüket is le kell olvasnia a gépnek. Biometrikus azonosítás a Bitcoinhoz. Hmmm.
Húsz évvel ezelőtt is látható volt Nagytestvér térnyerése és harcoltunk ellene. Mára Kistestvérek lepték el a világot, akik fokozatosan válnak eggyé Nagytestvérrel. Látjuk miként működnek és mi a céljuk. Ne segítsük ezt az egyesülést és mindenekelőtt ne féljünk olyasmitől, aminek nincs lelke és nincs hatalma a miénk felett.
„És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat.” Jelenések 13:16-18
- NFC (Near field communication), rövid hatótávú kommunikációs szabványgyűjtemény okostelefonok és hasonló (általában mobil) eszközök között, egymáshoz érintéssel vagy egymáshoz nagyon közel helyezéssel (maximum pár centiméter) létrejövő rádiós kommunikációra. Alkalmazási területe a kommunikációs kapcsolatok létrehozásához szükséges adatcsere (például bonyolultabb, magasabb szintű kapcsolatok, WiFi, Bluetooth, beállítási adatai) gyorsítása, valamint az eszközök közötti azonosítási folyamat (pl. mobiltelefon – headset) gyorsítása, elvégzése. [↩]
Forrás: activistpost.com
