Morajlik a modern világ válsága. Bár a bálványimádat felerősödött, a pénzközpontú világ önnön katasztrófája elkerülhetetlenné vált. Végvonaglásában csillapíthatatlan romboló szándéka még inkább extremizálódik és még több emberi lelket fog megmérgezni gonoszságával. Az ilyen szélsőséges természetű dolgokkal szembeni legnaivabb és legkényelmesebb hozzáállás és magatartás - sajnos sokunk szerint - a passzivitás, a figyelem legcsekélyebb jelének a mellőzése, valamint a tétova várakozás. Meg sem próbáljuk embertársaink figyelmét felhívni a veszélyekre, csapdákra. Közönyünkkel (esetenként megátalkodottságunkkal és kárörvendésünkkel) cinkosságot vállalunk a hamissá épített, lezüllesztett erkölcsű világ erőivel vagy képmutatásunkkal legalizáljuk a bűnt a fiatal generációk számára. A modern világ krízise nem jelent mást, mint azt, hogy ez a világ elért a krízis-pontig. Innentől fogva pedig természetszerűleg be fog következni a változás. Ez a változás nagy valószínűséggel katasztrófával fog járni, mivel a modern világ létrehozói, működtetői, kegyeltjei, pribékjei és cinkosai ragaszkodni fognak ehhez a világhoz köthető pozíciójukhoz, hatalmukhoz. Kétségtelen, hogy válságidőszakot élnek meg, de az egyik forgatókönyvük bizonyára a katasztrófa előidézése lesz hegemón-uralmuk átörökítésére, átmentésére, ez általi megőrzésére. Nevezhetjük ezt utolsó ítéletnek vagy egyszerűen a világ végének. Az ember felett álló ciklikus törvények manifesztálódó formáinak kibontakozása a szemünk előtt zajlik és már most kirajzolódik a kiválasztottak és kárhozatra ítéltek csoportjai. Mi az, amit nekünk tennünk lehet (és kell)?

A korai tradíciókban útmutatás volt a parancs tiszta hatalma, a Vezető minősége és funkciója. Az Ő irányítása alatt működő berendezkedés lényege a Rend, az Erő és a Becsület volt. Akkor a világ anti-hedonisztikus és heroikus volt, de mára az elsatnyulás (külső, de belső hatás miatt is) csak kevés értékes vezéregyéniséget tudott megalkotni. Kis közösségek organizálódnak, formálódnak és rendezkednek be a túlélésre. Ők a tiszta tradíció egyedüli és kizárólagos örökösei, a mi szemszögünkből a kiválasztottak. Ők lesznek, akik majd új birodalmakat építenek a régiek romjain. Megalkotva és megőrizve a Rendet, kiterjesztve az Erőt és pártfogolva a Becsületet. A mai mentalitás korrekcióra szorul, meggyógyításra vár.  Nincs más dolgunk tehát, mint emberszeretetünkkel, élni akarásunkkal és alkotókészségünkkel hozzájárulni a eljövendő változások felszabadulásához, kibomlásához. Hozzájárulni az új életminőséghez, amely most csak kevesek számára világos. Felsőbbrendűség, a nemzeteken túlmutató embertípus. A kis közösségek alávetik magukat a Vezető utasításainak, parancsainak és semmit sem kérdeznek. Ez az irányt mutató hierarchia, a tekintély rendszere. Ha ezeket a kis közösségeket nézzük, akkor láthatjuk, hogy a korrekció jelei örvendetesek. Láthatjuk az új emberminőséget. Ez a világ azoknak zárt, akik magukat zárták be a kárhozat börtönébe. Mert a pozitív kis közösségek a ciklikus világváltozásban születtek meg! Olyan magasrendű erkölcsiséget képviselnek, ami túlmutat a legjobbakon is. A nagy többségnek a modern világ megsemmisülése a világ végét, az utolsó ítéletet fogja jelenteni. De lesznek stabil struktúrák, magasabb rendű organizmusok, amik a közösségeket igazi célok felé irányítják, olyan célok felé, amik túlmutatnak a puszta fizikai léten. Ők a kiválasztottak!        

"És eljegyezlek magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el." (Hóseás könyve 2,18)