Gyerekkoromban anyám mindig mondta: „fiam szakmát tanulj, azt senki nem veszi ki a kezedből!” Tévedett, mert 59 éves koromban munkaadóm figyelmen kívül hagyva életkorom általi védettségemett, s azt is, hogy szakszervezeti tisztségvieslő voltam, embertelenül az utcára dobtak.

Anyám azt mondta szakszervezeti tisztségviselő koromban: „fiam ne állj oly keményen a dolgozó mellé, mert ha kirúgnak érte, egy dolgozó sem áll melléd!” Igaza lett! Kirúgtak, de a dolgozók hátat fordítottak nekem! Megkérdeztem néhányuktól: én védtem a ti érdekeiteket, ti vajon miért nem álltok ki mellettem? A válaszuk annyi volt: azért, mert akkor minket is kirúgnának! A válaszuk érthetetlen, de részben elfogadható manapság ebben az országban, ahol a dolgozók közül sokan félelemben élnek, sokakat félelemben és ezzel együtt csendben tartanak.

Anyám azt is mondta gyerekkoromban: „fiam tanulj, mert különben utcaseprő leszel” A jóslata bejött. 60 évesen az utcát söpröm, 42 éves szakmunka után! Mondják, hogy a munka nemesít, no de azért nem érzem királynak magam. A munkaügyi központtól kaptam egy levelet, melyben közölték: az Ön számára kedvező állásajánlat érkezett. Közmunkába alkalmaztak és közölték velem: ha nem fogadom el, megvonják az álláskeresési segélyemet. A közmunka járadékom havi 36 ezer forint, napi hat órában söpröm az utcákat, ismerősök jönnek-mennek mellettem, értetlenül néznek, csodálkoznak.

És felmerül az emberben a kérdés: Ez a demokrácia? Ez a jövőkép? Ez a munkahelyteremtés? Joggal kérdezhető mindez a kormánypárti képviselőktől. Ha normális munkát nem tudnak adni, akkor nem kellene átgondolni a nyugdíjazást? Szerintem tényleges nyugdíjba kell helyezni a 60 éves férfiakat és az 55 évet betöltő nőket. A közmunka ugyanis a nyugdíj előtt állók és a fiatal pályakezdők számára sem megoldás. Az ezért kapott pénzből megélni nem lehet, a szegénység a szellemi leépülés és a betegség melegágya lehet. Be kellene látni a kormánynak: ha az országot fel akarja rázni és működőképessé akarja tenni, gyors gazdasági reformot kellene végrehajtani. Nem politikai „kabarék” kellenek hanem gazdasági szakértők! A politikai csetepatékból elege van a népnek! A túlnyomó többségnek nem az a fontos, hogy melyik párt van hatalmon, hanem az, hogy a népnek van-e kenyere vagy nincs! A miniszter szó szolgálót jelent, hát tegyenek is a nép asztalára, ne csak elvegyenek!
(sonline )