Svédország híresen semleges volt a második világháborúban, és biztonságos menedékhelyül szolgált sok zsidónak, kivált a Dániából érkezőknek, akik csaknem mindegyikének sikerült megmenekülnie. A zsidó vallású emberek svéd földön mindig biztonságban érezhették magukat.

Csakhogy mostanában egyre gyakrabban érkeznek aggasztó hírek a svéd jóléti államból is: hiába a sokszor és sokaknak példaként emlegetett svéd tolerancia, hiába a nagy politikai korrektség, az országban jó ideje szaporodnak az antiszemita incidensek. Az amerikai Tablet magazin szerint a harmadik legnagyobb svéd városban, Malmöben oly’ gyakoriak a zsidóellenes megnyilvánulások, hogy sokan jobbnak látják kivándorolni. A zsinagógák felgyújtása, a zsidó temetők megszentségtelenítése és a „Heil Hitler!”-féle ordibálások arra késztetik a svédországi zsidók egyre nagyobb táborát, hogy Izraelbe költözzenek.

A probléma korántsem új keletű. A Forward magazin már 2010-ben részletes tudósításban hívta fel a figyelmet arra, hogy Malmö Rosengard nevű negyedében – ahol a város muszlim vallású polgárainak többsége él – igencsak gyakoriak a zsidó- és Izrael-ellenes megnyilvánulások. Ennek okát egyesek a közel-keleti helyzetben vélték és vélik megtalálni, mások viszont arra figyelmeztetnek, hogy Rosengardban nyolcvan százalékos a munkanélküliség. Malmö korábbi, baloldali polgármesterét kritizálták is: nem védi eléggé a város egyébként sem nagy (alig hétszáz lelket számláló), de folyamatosan apadó lélekszámú zsidó közösségét. Ilmar Reepalu, a polgármester azzal replikázott, hogy az, amit antiszemitizmusként érzékelnek, nem más, mint a szomorú, de érthető következménye az izraeli politikának a Közel-Keleten. Az új, szociáldemokrata polgármester, a 39 éves Katrin Stjernfeldt Jammeh viszont azt ígéri: keményen fellép a gyűlöletbeszéd, illetve a gyűlölet-bűncselekmények ellen.

Csakhogy Svédországban nem csupán Malmőben vannak gondok. A Los Angeles-i Jewish Journal idézi például a svéd írót és politikai tanácsadót, Annika Hernroth-Rothsteint, aki arról ír, hogy az ő közösségében, amely Stockholm tradicionális, hagyománytisztelő közössége, állandóan az Izraelbe történő kivándorlás lehetőségeiről és következményeiről beszélgetnek, s a legfőbb ok, amiért sokan mégis maradnak a szülőföldjükön, Svédországban mindössze az, hogy a költözködés hosszú távon sokba kerülne. S nyilván nem csak anyagi értelemben. Hiszen – így Annika Hernroth-Rothstein – fejlett országból kellene elköltözni, és sokan aggódnak, hogy így csökkenne az életszínvonaluk, és rosszabbodnának a munkakörülményeik is.

Az írónő egyébként rossznak tartja a svédországi zsidóság helyzetét. „Svédországban tilos a kóservágás… Az antiszemita támadások állandóak, de többségüket nem veszik nyilvántartásba, nem folytatnak eljárást… Csöndes terrorban élünk” – fogalmaz a Jewish Journal hasábjain is idézett levelében az írónő. Aki szerint a helyzet cselekvést követel, legalább azt, hogy a svédországi zsidóság nyilatkozatot tegyen közzé, amelyben visszautasítja, hogy választania kelljen félelem és asszimiláció között.

És Magyarországon?

Közben a Jewish Telegraphic Agency globális hírportál Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és igazságügyi miniszter fotójával illusztrált cikkben arról tudósít: a magyar kormány arra készül, hogy szembeszálljon azzal a szerinte pontatlan imázzsal, miszerint az ország lanyhán száll szembe a szélsőségekkel. A JTA munkatársa, Ron Kampeas beszámol arról is, hogy Kumin Ferenc – akit Orbán Viktor kormányfő nemzetközi tájékoztatásért felelős tanácsadójának nevez – a napokban felvette a kapcsolatot a JTA-vel is. „Az amerikai közbeszédben sok szó esik az antiszemitizmusról és a rasszizmusról Magyarországon, s az ezzel kapcsolatos aggodalmakról. Mi megpróbálunk realista képet kialakítani. Nem azt mondjuk, hogy ilyesmi nincs, de bizonyos elbeszélésekben ez eltúlzott” – idézi Ron Kampeas Kumin egyik interjúját.

Majd hozzáteszi, hogy Kumin kezdeményezése része annak az elmúlt hónapban tapasztalt intenzív erőfeszítésnek, melynek célja, hogy visszaszorítsa azon percepciókat, miszerint Magyarországnak nem sikerült szembenéznie az antiszemitizmus erősödésével, különösen a Jobbik felemelkedésével. A JTA ezzel összefüggésben idézi Navracsics Tibor felszólalását a zsidó életről és az antiszemitizmusról Budapesten rendezett minapi konferencián, ahol a miniszterelnök-helyettes azt mondta: eljött az ideje, hogy a magyarok elfogadják felelősségüket a holokausztért.

A JTA megszólaltatja Andrew Baker rabbit, az Amerikai Zsidó Bizottságok nemzetközi ügyekért felelős direktorát, aki szerint észben kell tartani Navracsics mondatait, ám a kérdés az, hogy ezek pusztán szavak maradnak-e, avagy cselekvésben is megnyilvánulnak. Baker rabbi szerint Orbán Fidesze nem nyíltan antiszemita, de a szavazókért folyó küzdelemben flörtöl olyan témákkal, amelyek aggasztják Magyarország százezres zsidó közösségét; például azzal, hogy felélesztenek és megtisztelnek Horthy Miklóshoz köthető antiszemita figurákat.

Michael Salberg, a Rágalmazás-ellenes Liga nemzetközi ügykért felelős igazgatója úgy gondolja, hogy Navracsics beszéde egyértelmű volt az antiszemitizmus elleni küzdelem iránti elköteleződésben, de „az igazi kemény munka ennek az elkötelezettségnek a társadalmi megvalósítása, az, hogy a civil társadalom is elkötelezett legyen a demokrácia javításában”. Salberg szerint a magyarországi roma kisebbség továbbra is megkülönböztetéstől és erőszakos támadásoktól szenved.

Ron Kampeas idézi Csáki Juditot, akit „a magyar kormány zsidó kritikusaként” aposztrofál, s a színikritikus szerinte úgy vélekedik, hogy az antiszemitizmus elítélése a kormány részéről csupán színház, melynek célja, hogy elvonja a világ figyelmét azokról a törvényekről, amelyekkel Orbán gyöngíti az alkotmánybíróságot, és korlátozza a magyar nemzet „méltóságát” (idézőjel a JTA megfogalmazásában – a szerk.) fenyegető kijelentéseket. „Az a taktikájuk, hogy amíg mi a Jobbik antiszemita kommentárjain háborgunk, legalább addig sem panaszkodunk az ellenzék kriminalizálásának kísérletei miatt” – mondja Csáki Judit a Jewish Telegraphic Agency szerint.

Végül megszólal Kovács András, a Közép-európai Egyetem zsidó tanulmányokkal és nacionalizmussal foglalkozó programjának vezetője is. Kovács szerint a magyar kormánynak hitelt kell adni, mert legalább szembenéz az antiszemitizmussal. „Az antiszemitizmus Magyarországon nagyobb, mint más országokban, Európában. A deklarációk már megvannak. Most lássuk, mi történik” – mondja Kovács András.
(HV)

Bal-Rad komm : “…A zsinagógák felgyújtása…a zsidó- és Izrael-ellenes megnyilvánulások…Svédországban tilos a kóservágás…-és hasonló svédországi történések.
Ezzel szemben Magyarországon?
Itt is gyújtogatnak zsinagógákát? Tény, hogy verbálisan Magyarországon is néha-néha “bántják” a zsidókat. Néha-néha “gondozott” zsidótemetőkben ledönt néhány részeg gyerek egy-egy követ. Az is előfordult már, hogy Szegeden szappant raktak a zsinagóga keritésére.
Ugyanakkor-tudomásunk szerint-Svédországban nincs zsidó televiziós és rádiócsatorna. Magyarországon van!
Tudomásunk szerint Svédországban-pl. Malmöben-nem lepik el a város főterét hanukaidőben a zsidók. Budapesten igen.

Ugyanakkor mégis a következő állitással kell szembesülnünk: “Az antiszemitizmus Magyarországon nagyobb, mint más országokban, Európában.”

Honnan is igyekeznek kivándorolni a zsidók?
Svédországból!
Honnan NEM akarnak kivándorolni a zsidók?
Magyarországról!

Akkor hát hogy is van ez? Ahonnan menekülnek-ott kisebb az antiszemitizmus mint ott-ahonnan nem akarnak menekülni?!
Akkor hát hogy is van ez?