Tizenhárom év alatt, vagyis 2000 óta négy helyet csúszott vissza Somogy az egy főre jutó vásárlóerőt tekintve, s most a 17. helyen áll. Ezt a GfK Hungária ügyfélkapcsolati igazgatója, Dörnyei Otília mondta lapunk kérdésére, miután megjelent a piackutató legfrissebb tanulmánya a vásárlóerő európai és hazai összevetéséről.
Megyénk 2006-ban még a 13. volt, majd évente csúszott vissza egy helyezést, és 2009 óta foglalja el a hervasztó 17. helyet, 0,2 százalékra az újabb visszacsúszástól. Az okok vizsgálatára a kutatás nem terjed ki, tette hozzá a szakember, ám a beruházások, a közlekedésfejlesztés, illetve azok elmaradása általában befolyásolhatja adott területek lakosságának a vásárlóerejét.
Európában érthetően szélsőségesek a területi különbségek (Svájc és Moldova között 28-szoros az elkölthető jövedelmek különbsége) , s ugyanezek megvannak országos szinten is, de a megyén belüli szakadékok tágulása már nehezebben érthető és elfogadható. Somogyban Siófok a leggazdagabb járás, az országos átlag 93,9 százalékával, Kaposvár térsége a városkörnyék elmaradottabb részeivel nehezülve a megyei átlagot hozza, míg a legszegényebb barcsi járás alig teljesít jobban a sereghajtó Szabolcs (75,2 százalék) átlagánál.
Az elmaradottság hellyel-közzel ismert a hétköznapokból, mégis megrázó a számokkal szembesülni: Magyarország az európai átlag 38,9 százalékán áll a vásárlóerő-index alapján, derül ki a GfK Hungária vásárlóerő-kutatásából. Ha a magyar 38,9 százalékot tekintjük száznak, vagyis a megyék országos átlagának, akkor szűkebb pátriánkat 84,2 százalékkal találjuk a lista 17. helyén. Alulról a harmadikként, csak Szabolcs-Szatmár (75,2 százalék) és Bács-Kiskun (84,0 százalék) összlakossága költhet kevesebbet a somogyiaknál. A Dél-Dunántúl régiós összevetése is kedvezőtlen Somogynak: Tolnában 94,5, Baranyában 92,2 százalékot hoznak az átlagjövedelmek az országos átlaghoz képest. Ezek a legerősebb Balaton-parti és kaposvári városi értékeket mutatják.
Dörnyei Otília ügyfélkapcsolati igazgató elmondta: Somogy megye a 2000 és 2006 közötti időszakban a 13. helyezett volt az egy főre jutó vásárlóerőt tekintve a megyék között. Ezután relatíve romlott a pozíciója és előbb a 14., 15. majd 2009-től a 17. helyre került a 19 megye között. E relatív pozícióromlás betudható annak, hogy a többi megye – mint például Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, illetve Borsod-Abaúj-Zemplén – ez idő tájt erősödött.
A 42 európai ország közül Svájc a leggazdagabb, a 12 ezer 890 eurós európai átlag 282 százalékát költheti el, míg a sereghajtó Moldova ennél huszonnyolcszor kevesebbet, 1284 eurót. Magyarország 5009 euróval szerepel a listán, s már nem csak a balti és a visegrádi országok, de balkániak is vannak előttünk, a törökök és a horvátok közvetlenül, s Montenegró követi hazánkat. Kozák Ákos, a GfK piackutató vezetője az Indexnek nyilatkozva mondta: a 2000-es évek elején azt gondoltuk, hogy 2015-re meglesz az európai átlag 75 százaléka, 2020-30-ra pedig sikerül felzárkózni. A jóslat nem jött be, hacsak nem duplázódik meg két év alatt a magyar vásárlóerő, tette hozzá.
Pénzkérdés: csaknem száz százalékos az országos eltérés a jövedelem-különbségben
Az Európa 42 országának 670 millió lakosa összesen 8,6 ezermilliárd eurót kap kézhez fizetésekből, állami transzferekből, vagyis mindenféle juttatás jövedelemnek minősül. Egy európai évente átlagosan 12 ezer 890 euró elméletileg elkölthető jövedelemből él, ami a spanyol átlaghoz áll a legközelebb. Az összevetés nem vizsgálja a megélhetés költségeit, illetve a régión belüli jövedelemeloszlás különbségeivel sem számol. A 25 leggazdagabb járásból 19 fővárosi kerület, és a hat vidéki járásból is négy a budapesti agglomeráció része, csak Székesfehérvár és Dunaújváros került a leggazdagabbak közé.
A legmódosabb településen 57 százalékkal magasabb az elkölthető jövedelem átlaga, míg a legszegényebb lakói 67 százalékkal kevesebbet költhetnek: az olló nyílik, a megyei átlag 90 százalékos szélsőértékek között összeadódó számokból jön ki. Vagyis a legjobb sorúak csaknem a dupláját költhetik el a legelmaradottabb megyékben élők pénzénél. A magyar átlag az Index számítása szerint havi 112 ezer forint, ez alapján – immár a még szélesebb szakadékokat mutató – járási összevetésben a leggazdagabb XII. kerületieknek átlag 202 ezer, a legszegényebb baktalórántházi járásban 75 ezer jut havonta, míg az átlag Barcson 93 ezer, Siófokon 114 ezer forint.
Kertész Rezső: Mi lesz itt 10-20 év múlva? – Fizessék meg a dolgozókat!
– Irreálisan alacsonyak a somogyi munkabérek, s a költségvetési-pénzintézeti szektort leszámítva átlag nettó 70-110 ezres jövedelmek jelentős részét a megélhetés viszi el, piaci kereslet nemigen lesz belőle. – Ezt mondta a GfK adatsorát értékelve Kertész Rezső, a vendéglátósokat és kiskereskedőket tömörítő Kisosz megyei társelnöke. – De mi lesz itt 10-20 év múlva? Ilyen bérszínvonalon mindenki elmegy a jól fizetőbb hazai városokba vagy külföldre? Ez nem megoldás. A megoldás a magasabb bérfizetés volna, akár differenciált minimálbérrel is. De nem feltétlenül szabályozással lehet ezt orvosolni. Egyenlő munkáért egyenlő munkabért kellene fizetni. Egyes munkáltatók, multinacionális vállalatok 20-30 százalékkal fizetnek kevesebbet Kaposváron is annál, amint amit hasonló nyereségráta mellett gazdagabb régiókban fizetnek. Ez nem tartható.
Kertész Rezső a 2700 körüli vendéglátó- és 5000 fölötti kiskereskedelmi egységet képviselő Kisosz-tagok hangulatát ismerve gyors beavatkozást szorgalmaz. Az egységek harmada billeg a megszűnés peremén, szinte csak családtagokat foglalkoztatva.
– Gazdasági-pénzügyi kerekasztal mellett kellene gyakrabban találkoznia egymással a munkaadók, a munkavállalók, az önkormányzati és a költségvetési szervek képviselőinek, hogy a kiútról beszéljenek – mondta.
Keresztes Péter: Vizsgázik az uniós felzárkóztatás – Magasabb hozzáadott értékű termelést!
Keresztes Péter, a Somogyi Megyei Vállalkozói Központ főigazgatója elmondta: szembeötlő, hogy évekre visszamenően erősen statikus képet mutat e vásárlóerő-lista. Ez az uniós felzárkóztatási alapok hatékonyságának elmélyültebb vizsgálatát is igényli. Szerinte a vidék lakosságmegtartó erejének a növelése kulcskérdés, az oktatás, a kultúra, a közbiztonság fejlesztése alapvető. A mezőgazdasági termelés gépesítése, a szántóföldi gazdálkodás mellett a több élőmunkát kívánó és magasabb hozzáadott értéket eredményező tevékenységekre érdemes összpontosítani. Az elsődleges élelmiszerfeldolgozás, a méhészet, a kertészet említhető a megoldások között. Kitörési pont a vidéki értékekre alapozó foglalkoztatás, közte a turizmus.
– A vidéki vállalkozásoknak nehezebb piaci körülmények között kell helyt állniuk, és ez sosem fog menni támogatások nélkül – mondta Keresztes Péter. – Olyan tevékenységeket kell segítenünk, melyek adott térségekben nagyobb vásárlóerőt eredményeznek. Ehhez a vállalkozói központ folyamatosan igyekszik javaslatokkal támogatni a döntéshozást.
Az SMVKK főigazgatója az adatsorról elmondta: érdemes lenne a torzító tényezőktől megtisztított képet is megrajzolni, mert például a tolnai vásárlóerőt a paksi erőmű, míg a baranyai térséget az ormánsági adottság befolyásolja, míg Somogyot felfelé húzza a Balaton és Kaposvár.
Idejutni együtt lehetett, s a kimászni sem mehet másként – a szerző kommentárja
Az lenne a gond a mindenható állammal, ha lenne ilyen, hogy nem tudna szembe nézni a kedvezőtlen tényekkel. Magyarázkodna, mutogatna, előre és hátra. Hiszen ha elhitette, mindenre tudja a megoldást, akkor felelősséget kellene vállalnia a mélypontokért is. Ki taszította oda Somogyot, ahol van? A kérdésre hamis a válasz, amely megnevezi az elkövetőt. Ilyet nem lehet elkövetni se egyedül, se négy, se nyolc év alatt. Lehetőségeket lehet kihagyni. A közelmúlt-történet igazolta, sok kormánytag sem elég a változáshoz, és a nulla miniszter, sok beszéd is elégtelen.
A kérdés adott, hová csúsztunk volna, ha nincs a felzárkóztatás?
A követelés is adott: lobbi-független azonnali és hathatós döntések kellenek, különben a jövedelemkülönbségek ollója kiegyenesedik. Az meg nem jó semmire, és látványnak is csúnya.
(sonline)
