Ukrajna Európai Unióba történő belépésének híre megrázóan érintette az orosz közvéleményt. A vélemények nagyon megoszlanak, és a végletek között csaponganak. Való igaz, hogy a harcos, egyenes vélemények, politikai állásfoglalások, melyeket Putyintól megszoktak az emberek, valahogy most elmaradtak. A kormány közeli lapok is tehetetlenségről írnak: "Putyin és Medvegyev nem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel". Más lapok arról írnak, hogy a Szíria megmentésével elfoglalt Kreml elfeledkezett Ukrajnáról, és emiatt a Nyugat kijátszotta az éberséget, és rátette kezét Kijevre. Másrészről az is tény, hogy jelentkezők ugyan vannak, de a három országon kívül egyelőre újabb országot nem sikerült a vámunióba beléptetni. Örményország esete nem egyértelmű, mert kacérkodik az EU-val is, India szándéka nagy politikai veszélyeket rejt, mivel erre a területre Kína szállít nagy mennyiségű árut, amely így hátrányba kerül. Moszkvának fontos Peking barátsága és nem veszélyezteti a kínai kapcsolatokat. Törökország is jelezte belépési szándékát, de ez szintén nagy veszélyforrás Törökország katonai helyzete miatt. Moszkva nem fog szívélyesen bánni azzal az országgal, amely az egyik fő kiképzője a Szíriában harcoló terroristáknak és ellensége az Asszad rendszernek.

Sokan a tanácstalanság mellett felróják, hogy amikor lett volna lehetőség, Moszkva nem használta ki kellőképpen. A gazdasági együttműködésért Moszkva soha nem követelt meg nagyfokú katonai együttműködést, a Nyugat ezzel szemben az agresszív katonai expanziója miatt mindennemű gazdasági segítségért cserébe azonnal katonai terjeszkedést valósított meg. Így a keleti gazdasági terjeszkedés soha nem olyan agresszív és látványos, mint a nyugati. Szíria Moszkva számára egy hatékony iskola volt. Látható már, hogy semmiféle gazdasági segítség nem adható katonai együttműködés nélkül. Emiatt Moszkvának az elejétől a végéig át kell írnia etikai kódexét és átformálnia hozzáállását.

Moszkva sokszor tapasztalta, hogy a Nyugat minden megállapodást felrúg. Putyinnak most újabb nehéz kihívásra kell választ adnia. Arról is érkezett hír, hogy az orosz határőrség megkezdte Ukrajna műszaki határzárral való elválasztását (lásd Luhansk), és Ukrajna mélységesen felháborodott a történteken. A következő intézkedés pedig nem lesz más, Moszkva az energia fegyverhez fog nyúlni. Komoly áremelés és mennyiség csökkentés várható, melyet Kijev nem tud pótolni sehonnan, ez már bebizonyosodott. Ha a németek az Északi Áramlaton keresztül orosz gázzal próbálnák meg ellátni Kijevet, akkor annak a német gazdaság fogja kárát látni, mert Berlin is számíthat egy komoly áremelésre. A Nyugat nemsokára könyörögni fog, hogy Ukrajna távozzon az Európai Unióból - talán ebben reménykednek Moszkvában?

Ráadásul Szaúd-Arábia is felülbírálhatja eddigi Amerika-barát gyakorlatát, amelynek következtében katonai oltalmat egyedül Moszkvától remélhet. Ha a szíriai háború véget ér, akkor a következő válság góc a nyugati támogatás csökkenés miatt Szaúd-Arábia lehet. Lesznek olyan országok a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, amelyek nem feledkeznek meg Szaúd-Arábia korábbi ellenséges, terrorizmust és káoszt támogató műveleteiről. A történetbe bekapcsolódhat Egyiptom, amely a Nyugat Ukrajnája. Washington láthatóan éppúgy nem tud mit kezdeni az ott kialakult helyzettel, mint Moszkva Kijevvel. Talán véletlen lenne, hogy Ankara is Moszkva felé tart? Ne higgyük, hogy mindennek csak annyi oka van, hogy kedvezőbb gazdasági kapcsolatokat keresnek a törökök. A történet éppen arról szól, amiről Moszkva nem akarta, hogy szóljon. A gazdasági és katonai kérdések összekapcsolódásáról. Ankara tisztában van vele, hogy a szíriai háború befejezésének következő állomása egy kurd háború lehet, melyet megfékezni csak Moszkva képes. A Szíriát körülvevő országok ezért mennek egymás után Moszkvába, hogy kijárjanak maguknak egy kis nyugalmat azért a sok aljasságért cserébe, amelyet Szíriával szemben elkövettek.

Mindazonáltal Ukrajna elvesztésével párhuzamosan egy jelentős fegyvertény elkönyvelhető Moszkva javára, mivel Szíria kifejezte belépési szándékát az orosz vámunióba. Ezzel az orosz gazdaság számára megnyílik az út a Közel-Keletre. Szíria, Libanon, a kurd autonómia (majd kurd önálló állam) egy összefüggő gazdasági térség lehet. A kérdés annyi: Ukrajna, vagy Szíria a fontosabb gazdasági és katonai kapcsolat?

Az orosz sajtó szerint a legmegfelelőbb álláspontot Lukasenko fehérorosz elnök képviseli. Harciasan állt a kérdéshez. Miközben felajánlotta a Szaakashvili garázdálkodását végérvényesen leváltó új grúz rendszernek a belépést a vámunióba, emellett kifejezte harcos hozzáállását a szláv államok elleni nyugati törekvések ellen. A napokban Minszkben lezajlott találkozón, mikor fölmerült Ukrajna kérdése, Putyin láthatóan elérzékenyült, és könnyekkel küszködve mondott véleményt. Vajon a 8 milliónál több Ukrajnában rekedt orosz sajnálta? Vagy várhatóan azt a háborút, amelyet végül a nyugati agresszív politika fog okozni? Nem abból a fából faragták, aki szó nélkül hagy oroszokat nyugati erkölcstelenségbe süllyedni. Kijev árulásának lesz következménye, ebben biztosak vagyunk, még ha most pillanatnyilag Moszkva bizonytalannak is látszik, és megfelelő választ fog adni Janukovics arcátlanságára.