„Hét közül kettő tér haza - ez a norma. Sokkal rosszabb a helyzet a férfitáborokban. Ketschendorfban minden második vérhasban, tuberkulózisban és végelgyengülésben hal meg. ...”

Efi Hartenstein

Sok millió fogolyra embertelen sors és halál várt. Ez sokak számára már a táborba való szállításkor megkezdődött. A hosszú halálmenetekben ezrek vesztették életüket éhezés, szomjúság, megfagyás, kimerültség vagy az őrök brutalitása következtében. A heteken át tartó utazás marhavagonokban, élelem nélkül, jeges hidegben, szintén több tízezer áldozatot követelt. A fogolytáborokban uralkodó feltételek számos esetben hasonlóak voltak. Az alultápláltság, betegségek, kényszermunka és kínzás sok fogoly életébe került.

De nem csak Európa keleti és délkeleti részén szenvedtek a foglyok. Százezrek haltak meg a nyugati szövetségesek oltalma alatt a Rajna menti táborokban. Esőben és hidegben sárban és piszokban pusztultak el hajlék, ennivaló vagy orvosi ellátás hiányában.

A fogolytáborok száma bel- és külföldön:

Szovjetunió = 2022,

Nagy-Britannia = 396,

USA = 155 főtábor, 760 melléktábor,

Németország = 382,

Franciaország = 207,

Olaszország = 111,

Norvégia = 75,

Afrika = 72,

Belgium = 45,

Hollandia = 20,

Dánia = 19,

Ausztria = 19,

Görögország = 11,

Luxemburg = 11 és Ciprus,

Gibraltár, Jamaica, Málta = 5

 Ezekben összesen: 2 000 000 halott!

Belgiumi táborok

Belgium nem tartott hadifoglyokat saját őrizetben. Az ország újjáépítésére kezdetben 16 000 foglyot vettek át a brit haderőtől. Ezeket a foglyokat főként Limburg tartomány bányáiban dolgoztatták. Később további 30 700 foglyot hoztak amerikai hadifogolytáborokból. Őket a bányászat, erdészet, mezőgazdaság területén és aknafelszedésre használták. Limburg, Lüttich, Charleroi, La Louviẻre és Borinage szénmedencéiben koncentrálódtak. Az erdei munkások táborai Ardennen bei Couvin, Ardenne, Poix-St.-Hubert, Laroche, Vielsalm és Elsenborn térségében voltak találhatók. Az aknafelszedők Wenduyne és Kalmhout táboraiban laktak.

Brit és kanadai táborok

 A háború kezdeti szakaszában néhány lelőtt pilótán kívül alig kerültek német katonák angol fogságba. A német légi offenzíva kezdetével ez a szám 1940 végéig körülbelül 4000 főre emelkedett. 1941 kezdetétől a britek német hadifoglyaikat az egész Nemzetközösség területén szétterítették. Nagy-Britannián kívül a legnagyobb gyűjtőtáborok mindenek előtt Kanadában, Ausztráliában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában létesültek. Miközben a brit anyaországban 1944. márciusáig csupán 2000 német foglyot őriztek, az 1944. júniusi normandiai invázióval a helyzet egy csapásra megváltozott. 1944. végén már 140 000 fogoly volt a brit szigeteken, 390 nagy táborban és 1500 kapcsolt kisebb táborban, melyek az egész országban elszórtan helyezkedtek el.

Az afrikai hadtest foglyait közbenső állomást követően a Kairó melletti heluani táborban valamint a Szuez és Izmailia között fekvő Keserű-tavaknál létesített táborban őrizték. Ezek szögesdróttal bekerített óriási homokos területek voltak, kisebb körletekre osztva. A foglyok a nagy hőségben, szűkös ellátás mellett, sátrakban laktak, ahol a rovarok, egerek és patkányok gyakori vendégek voltak. Ezekből a sivatagi táborokból aztán a foglyokat a világ minden részére szétszórták. Ebben Kanada 1942-ben több mint 12 ezres fogolykontingenssel főszerepet kapott. A foglyokat a Sziklás-hegység lábánál létrehozott Ozada nevű hatalmas sátortáborban koncentrálták.

Francia és afrikai táborok

Az afrikai hadjárat során 1944 végéig közel 25 000 német katona került francia fogságba. Először a geryvillei táborba kerültek, később 30 táborba szórták szét őket Algéria, Tunézia és Marokkó területén. 1947 közepéig szinte minden foglyot átszállítottak a francia anyaországba, hogy az újjáépítésnél hasznosítsák őket. Ezzel párhuzamosan 1945-től nagy fogolykontingenseket vettek át a britektől, de mindenek előtt az amerikaiaktól. A várakozásokkal ellentétben az átvett foglyok nagy része teljesen munkaképtelen volt. A Dietersheim körül található három tábor 103 000 foglya közül, akiket az amerikaiak teljes egészében átadtak a francia 7. századnak, 32 000 idős ember, nő és kisgyermek, beteg és nyomorék volt. E leromlott fizikumú emberek részére, akiket a franciák "déchets" (hulladék) jelzővel illettek, az átadott táborokban egy szem élelmiszer sem állt rendelkezésre!

Az amerikai rheinwieseni tábor foglyainak, akik a francia táboroktól helyzetük javulását remélték, nagyon hamar csalódniuk kellett. A kezdeti időkben a francia táborokban is éhség, erőszak és kizsákmányolás uralkodott. Sok ezren vesztették emiatt életüket. Összesen 1 065 000 német fogoly került francia őrizetbe. A táborok az egész országot behálózták. A legkülönfélébb munkákat kellett elvégezniük. Ezek közül a 10 százalékos halálozási aránnyal bíró aknafelszedés volt a legveszélyesebb munka.

Hollandiai táborok

A Németország északnyugati részén lévő német haderők von Friedenburg vezértengernagy általi feltétel nélküli kapitulációja időpontjában még megközelítőleg 150 000 katona állomásozott Hollandia nyugati részén - főképpen a 25. hadsereg tagjai -, a Maas, Ijsselmeer és az Északi-tenger közötti "Hollandia Erőd"-ben. Lefegyverzésüket követően Kelet-Frízföldre internálták őket. Nem számítottak hadifoglyoknak, hanem "lefegyverzett ellenséges haderőnek". Csupán a túlnyomórészt holland állampolgárokból álló 34. SS-hadosztályt gyűjtötték össze egy arnheimi táborba. Továbbá körülbelül 7 000 pionírból és haditengerészből álló három egységet tartottak vissza aknafelszedéshez.

Szövetséges hadifogolytáborok az alábbi helységekben voltak találhatók: Bergen op Zoom, Bierick, Geertruidenberg, Groede, Haamstede, Hellevoetsluis, Hoek van Holland, Hoog, Midelburg, Mook, Nistelrode, Oranjezon, Oss, Ouddorp, Roermond, Tilburg, Udenhout, Utrecht, Vlissingen és Ymuiden.

Jugoszláviai táborok

Jugoszláviában az elfogott katonáknak és a német népcsoport tagjainak ugyanaz a rettenetes sors jutott osztályrészül. Gyakran ugyanabba a táborba vitték őket. Ott éhezés, hideg, iszonyú megerőltetés, robot, kínzás és mészárlás várta őket. A Jugoszláviában foglyul ejtett német katonák száma nehezen állapítható meg, számuk feltehetően 200 000 és 240 000 fő közé tehető. A fogságba esést követően becslések szerint mintegy 80 000 fogoly vesztette életét. A "Prinz Eugen" hadosztály legtöbb tagját, akik túlnyomórészt bánáti népi németek közül kerültek ki, már az elfogásukkor meggyilkolták. 1945. május 8-án, a kapituláció napján, még közel 150 000 német katona állt a határ előtt szlovén területen. A britek megtagadták ezen csapatok Karintiába való átvételét.

Német hadifoglyok Szerbiában

Lefegyverzésüket követően 1945. május 16-ánkezdődött meg fogságba való menetelésük Cilli, St. Veith bei Laibach, Esseg, Belgrád és Pancevo irányába. A napi 30 - 40 kilométeres erőltetett menet során a foglyok nem kaptak élelmet. Sokan nem érték el a célt. Az elgyengült, menetelni nem képes foglyokat az őrök agyonlőtték. Az úgynevezett "büntetőmeneteken" elpusztult foglyok száma megközelítőleg 10 000 főre tehető. A menetek végén munkatáborok várták őket. A legnagyobb, 4000 - 5000 főt befogadó, táborok Belgrádban voltak, az 5. sz. tábor Szarajevóban 4000 főt számlált és a werschetzi tiszti tábor 3500 főt. A foglyokat a mező- és erdőgazdaságban, bányákban, út- és vasútépítésben valamint az iparban dolgoztatták. A körülmények rendkívül mostohák voltak. Különösen veszélyes volt a rézbányákban végzett munka és az aknafelszedés. Azonban az alultápláltság és testi kimerültség számtalan további áldozatot szedett.

Kínzás, kirakatperek és tömeges kivégzések

Ezzel párhuzamosan foglyok ezreit ítélték el kirakatperekben és végezték ki tömegesen kínzásokkal kikényszerített vallomások alapján. A táborokban is erőszak, éhezés és borzalmas higiéniai viszonyok uralkodtak. Ezek a táborok az alábbi helységekben voltak találhatók: Rudolsgnad, Groß-Kikinda, Molydorf, Birndorf, Schönhausen, Kerndia, Abthausen, Altwiesen, Pancevo, Deutsch-Ellmer, Deutsch-Etschka, Ernsthausen, Eugendorf, Eugenwall, Filipsdorf, Groß Betscherek, Gutacker, Hanfhausen, Josefsdorf, Kubin, Lazarfeld, Modosch, Neudorf, Neuhatzfeld, Neusatz, Neuzerne, Pardab, Petersheim, Plankenburg, Rotweil, Ruma, Sartscha, Semlin, Schomburg, Schorfeld, Sonnhag, Stefansfeld, Tenje, Torschau, Walpach, Weidenheim, Weißkirchen és Wolfsbur.

A Wehrmacht kereken 194 000 katonájának, akik jugoszláv fogságba estek, közel a fele vesztette életét, gyakran bestiális körülmények között.

Luxemburgi táborok

1944. végéig a Nagyhercegség alig szenvedett háborús károkat. Először az 1944. decemberi ardenneki offenzíva okozott súlyos károkat, különösen az ország északi részén. Az újjáépítéshez és a mezőgazdaság megműveléséhez a kormány a szövetséges haderőket hívta segítségül. 1945. szeptemberében e kérés meghallgatásra talált és a Nagyhercegség körülbelül 5 000 főt kapott az amerikaiaktól. A mutforti főtáborból a foglyokat az ország különböző pontjain található táborokba osztották szét.

Német hadifoglyok táborai az alábbi helységekben voltak találhatók: Consdorf, Ettelbrück, Echternach, Esch sur Alzette, Hosingen, Haut Martelange, St. Esprit, Schrassing, Walferdingen és Wiltz.

Németországi táborok

1945. februárjáig a szövetségesek a foglyul ejtett német katonákat még Franciaországban, a közellátó kikötők közelében, gyűjtötték össze. A Rajna átlépését követően azonban a foglyok száma robbanásszerűen emelkedett, és a Rajna-Neckar mentén Heilbronntól Rheinbergig a szabad ég alatt ideiglenes táborokat rendeztek be.

Az alábbi helyeken voltak táborok: Rheinberg, Remagen, Bad Kreuznach, Büderich, Sinzig, Winzenheim, Biebelsheim, Dietersheim, Wickrathberg, Koblenz, Andernach, Heidesheim, Urmitz, Böhl, Ludwigshafen és Heilbronn.

Aki most már biztonságban hitte magát, rettenetesen csalódnia kellett. Az 50 000 - 100 000 főt befogadó táborok zsúfolásig megteltek. Összesen 900 000 fogoly táborozott a Rajna-menti táborokban. Az Egyesült Államok későbbi elnöke, Eisenhower tábornok az elfogott katonákat megfosztotta hadifogoly-státusuktól és mint "lefegyverzett ellenséges személyeket" internálta őket. Ezáltal a német hadifoglyok nem tartoztak az óvó Genfi Egyezmény hatálya alá.

Halál a Rajna mentén

Minden hiányzott - élelmiszer, ivóvíz, higiéniai eszközök, szállás, gyógyszerek, takarók és ruházat, habár mindez a környéken bőségesen rendelkezésre állt volna: például élelmiszer a Wehrmacht raktáraiból és szállás a még sértetlen laktanyákban. A környék lakosait, akik segíteni akartak, lőfegyverrel és súlyos büntetéssel fenyegették meg.

Puszta kézzel ástak lyukakat a földbe, hogy valamennyire megóvják magukat a széltől és az időjárástól. Az éhség miatt a kétségbeesett emberek mindent megettek: békákat, csigákat, gyökereket, füvet, és szomjúságukban a saját vizeletüket itták. Április végén tartós esőzés kezdődött, amely mindent nedves, hideg sártengerré változtatott. Nem volt vécé, fatörzsek vagy egyszerű árkok szolgáltak latrinaként. A döbbenetes higiéniai körülmények, a kétségbeejtő alultápláltság, az állandó kihűléses állapot és hiányzó gyógyszerek miatt kaszált a halál. Ezrek kaptak tüdőgyulladást, vérhast és tífuszt. Tízezrek pusztultak el nyomorultul.

Szovjet táborok

 A sztálingrádi harcok 1943. február eleji befejeztével megkezdődött közel 100 000 német katona orosz fogságba vezető keresztútja. Mínusz 30 fok mellett halálmenetek indultak a beketovkai, dubovkai vagy krasznoarmeiszki gyűjtőtáborokba, élelem, víz nélkül. A betegeket, kimerülteket vagy sebesülteket, akik kiestek a sorból, egyszerűen agyonlőtték. Kezdetben gyakran a szabadban táboroztak. A foglyok sokszor 2 héten át nem kaptak enni. Reggelente a meghaltakat méteres gúlákba hordták. Az áldozatok pontos száma nem deríthető ki, a valósághoz legközelebb álló becslések alapján a 6. hadsereg 120 000 foglya közül, akiket 1942. vége és 1943. februárja között szovjet táborba vittek, az első hónapokban 60 000 - 70 000 ember nem élte túl az első hónapokat. Sztálingrádot követően 1944. nyarán újabb nagyszámú német katona került orosz fogságba. A Középső Hadseregcsoportot 1944. júniusában Mogilev térségében körbezárta a Vörös Hadsereg és 150 000 embert ejtett foglyul. Mintegy 60 000 foglyot Moszkvába szállítottak, ahol 1944. július 17-én a legyőzöttek megalázó parádéján kellett részt venniük. Végezetül munkatáborba vitték őket.

Német hadifoglyok Moszkvában

Az 1945. május 8-i kapituláció után lehetőség szerint minél több, a keleti fronton harcoló katona, próbálta meg elérni a nyugati szövetségesek területét. Hiába, mivel az amerikaiak a szovjetekkel megkötött megállapodás alapján. 150 000 foglyot adtak át az Elbánál a szovjeteknek. A kapitulációt követően további 200 000 német katona került orosz fogságba. Sokuk csak 1955 után térhetett haza.

Munkatáborok

A 6. hadsereg azon foglyait, akik túlélték a halálmeneteket és gyűjtőtáborokat, 1943. tavaszától kezdődően a "Gulag" permanens táboraiba szállították. Ennek során rendfokozatok szerint is szortíroztak: miközben a tiszteket Krasznogorszkba, Volkovóba, Elabugába vagy Szuzdalba vitték, a legénységet és az altiszteket főképpen Moszkvába, Szverdlovszkba, Molotovba, Omszkba, Vorkutára, Kazahsztánba vagy Üzbegisztánba vitték. A marhavagonokban való utazás - kocsinként 100 ember a csupasz padlón, takaró vagy szalma nélkül - gyakran 14 napnál is hosszabb ideig tartott. Enni vagy inni alig kaptak. Ezek a halálutak tovább szedték áldozataikat az amúgy is erősen megtizedelt sztálingrádi veteránok soraiból.

Néhánynak több szerencséje volt és a Sztálingrád melletti táborokban maradtak, melyeket felvevőtáborokból munkatáborokká alakítottak át. A sztálingrádi katlanban foglyuk ejtett 90 000 katonából összesen csupán 9000 jutott vissza hazájába, Németországba. Az egész Szovjetunióban meglévő munkatáborok mellett speciális táborokat rendeztek be Kelet- és Közép-Németországban, ahol kihallgatásokra és perekre került sor, számtalan halálos ítélettel és deportálással. Erre a célra részben egykori német koncentrációs táborok szolgáltak. Némely volt koncentrációs táborbeli fogoly szenvedése ezekben a speciális táborokban folytatódott.

Mühlberg - 7500 halálos áldozat, 3000 deportált

Buchenwald - 13 000 halálos áldozat, 2000 deportált

Hohenschönhausen - 3 000 halálos áldozat

Bautzen - 12 000 halálos áldozat, 4000 deportált

Ketschendorf - 6000 halálos áldozat, 2000 deportált

Jamlitz - 5000 halálos áldozat, 1000 deportált

Sachsenhausen - 20 000 halálos áldozat, 6000 deportált

Fünfeichen - 6500 halálos áldozat, 1000 deportált

Torgau-Zinna - 2000 halálos áldozat, 4000 deportált

Weesow - 1200 halálos áldozat

Graudenz - 2000 halálos áldozat

Frankfurt/Oder - 1500 halálos áldozat

Összesen legalább 68 000 halálos áldozat és 23 000 deportált német területen. A számok a legszerényebb becslés eredményei, melyet az orosz főállamügyészség elismert.

(Német sorstragédia)