Régóta vártam ezt a napot, hogy meglássam milyen világot terveztek a kisemmizetteknek. Ezért minden porcikámmal igyekeztem figyelni a pillanatra.
A semmi közepére érkeztem. Kietlen pusztaság van mindenfelé. Körbefordulok keresve, hátha meglátok valamit. Nem tudom mit vártam, talán valamit, amiből az életet érezni. De körbe-körbe a puszta semmi van.

Súlya van a levegőnek, nyomasztó súlya. Nyomja a lelkem. A csend sikolt a fülembe.
A házak negyede lehet lakott. Pont egy olyan ház előtt álltam meg, ahol pár napja költözhettek. Az udvaron dobozok, teraszon még zsákokban a hozott holmi. Karnisra nincs pénz, előző otthonból elhozott függönyöket lógatták túl 30 cm-re ajtóra, ablakokra és rázárással biztosították ottmaradását.

Kis megkönnyebbülést adva megpillantottam egy kutyust, megkötve ugyan, de ez már az élet jele! Szeretik a kutyájukat, ragaszkodtak hozzá, nem adták menhelyre, nem verték ki azt utcára.

Egy férfi, másik háznál nyitja a kaput, mögötte 3 kisgyermek. Olyan igazi kis lurkók, a kisebbik műanyag, lábbal hajtható motoron, a középső szaladgálva, nagyobbik apuka mellett. Indulnak valahova. A férfi szemében zavar, nem tudja hova nézzen. Figyeli gyermekeit ne menjenek túl messzire tőle. A kis ház előtti apró földes részen 4 virág elültetve, szépítse a természetbe beleerőszakolt lakóparkot. Ezeknek az embereknek, szülőknek egyszer a szíve meg kellett repedjen. Meghaltak. És utána újra kellett születniük. Mert ezt másképp, ép tudattal nem lehet kibírni, megélni, átélni. Másképp nem lehet újrakezdeni. Másképp nem lehet a gyermekeiknek új, boldog, tisztalappal kezdődő jövőt nyújtani. Hogy nekik is felhőtlen, boldog gyerekkoruk lehessen. Fel kellett adni mindent, odaadni a mohó karmoknak, sakáloknak, elfogadva a sorsot.

Milyen érdekes az ember és milyen jó, hogy mindannyian mások vagyunk. Én erre nem lennék képes. Nekem nem lenne ennyi erőm.

Nekem arra van erőm, hogy más úton tegyek a gyerekeinkért és a jövőnkért. Az igazságszolgáltatás rendszerétől itthon semmi jót várni nem lehet. Engem ez a látogatás feltöltött annyi erővel, amivel nekiállok tenni az új rendszerért. Mert, ha nem a bankok, akkor majd a NAV, vagy a kormány, vagy az önkormányzat, választhatsz, hisz bármelyik hivatal keresztbe tesz, ha a kormány, vagy az ő érdeke úgy kívánja. Itt nem rólad van szó! Ugyan belőled élnek, de te sehol nem vagy a számításaikban. És a gyerekeink sem.

Ideje hát magunkért tenni!

Előre köszönöm Mindenkinek a megosztásokat, a hozzászólásokat, a részvételt és az elkövetkező közös munkát!

http://kaslerarpad.hu/?p=5340#post-5340