Mottó: Eszünkbe jut egy mondás: „Földünk elég nagy ahhoz, hogy kielégítse mindenki szükségletét, de sohasem lesz akkora, hogy mindenki kapzsiságát is ki tudja elégíteni.” (Gandhi)
Lomniczi Gergely, a Pilisi Parkerdő Zrt. szóvivője az MTI a lakott területeken fellelhető vaddisznókkal kapcsolatos érdeklődésére, aláhúzta: ők csak a pilisi erdőkben élő vaddisznók kordában tartását tudják garantálni.
Hozzátette, a házaknál, illetve a kertekben megjelenő állatok nem az erdőből mennek oda, hanem hosszabb ideje a lakott területek elhanyagolt, bokros, gazos részein élnek, szaporodnak. Pest megyében főként a Dunakanyarban, vagy például Budaörsön, de az egész országban, sőt Európában is gondot jelentenek. Kifejtette, az önkormányzatok mezőőröket, vagy vállalkozókat kérhetnek fel a befogásra, kilövésre.
Nos, mi úgy gondoljuk, elsősorban az önző embereket, a felelőtlen multi cégeket kell kordában tartani. Mert a természet rendje magától is helyreáll, – már ha hagyják!
Melyik állatfaj következik?
A folyamatos terjeszkedés, mely az állatok élőhelyének elvételével, a természet kizsákmányolásával jár, magával hozza az általa okozott problémákat, melyet senki sem ismer be, és költségeket, melyet senki nem akar vállalni.
A természet rombolása szennyezése, az élővilág szisztematikus kiirtása jutott eszünkbe az „Egyre több gondot okoznak a vaddisznók a Dunakanyarban” címmel megjelent MTI hír kapcsán.
Ugyanis a nagy kép apró darabkákból áll össze, hol itt, hol ott jelenik meg valamilyen, amúgy önmagában jelentéktelennek, aprónak látszó esemény, mely megtévesztően nem tűnik nagyobb horderejűnek, sőt még akár szükségesnek is állítják be.
Gyakorta esik áldozatul, hol egy láp, hol egy ártér, hol valamely állatfajta, vagy annak élőhelye a kapzsiságnak, az ipari szennyezésnek, vagy egyszerűen az emberi ostobaságnak és felelőtlenségnek, sőt olykor a szándékosságnak.
Eszünkbe jut egy mondás: Eszünkbe jut egy mondás: „Földünk elég nagy ahhoz, hogy kielégítse mindenki szükségletét, de sohasem lesz akkora, hogy mindenki kapzsiságát is ki tudja elégíteni.” (Gandhi)
Egy vadász mondta nemrégiben, a frissen Magyarországra telepedett farkasokról,hogy a farkasok védik az erdőt!
Mert segítenek a vadállomány úgymond helyes szinten tartásában.
Ezért a farkasokat fokozottan védik már a vadászok
Feltehetőleg a természetes szelekciót is segíti jelenlétük. (a szerk.)
https://www.youtube.com/watch?v=9T1vfsHYiKY
A kakapo, egy a kihalás szélén álló új-zélandi röpképtelen papagáj fajta – melyből egy-két példány maradt fenn. Ha azóta már ki nem halt.
Ma már tudunk arról is, hogy az autóutak például a békákra milyen hatással vannak, sőt arról is, hogy ha egy-egy állatfajt megritkítunk, az a többi fajra milyen hatással van. Mert minden mindennel összefügg. Ezért nem lehet büntetlenül belepiszkálni a természet rendjébe, a bolygónk önfenntartó rendszerébe, élővilágába épp úgy nem, mint éghajlatába, vízjárásába stb. Az mindig visszaüt valahol.
A környezetvédelem sajátos értelmezése
Talán le kéne állni a Pilis hegység erdeinek és még meglévő területeinek szisztematikus irtásával, tönkretételével, parcellázásával.
Le kell állítani, az olyan nagy prioritást – pénzügyi támogatást élvező környezetkárosító, valamint a tömegek igényeit, pihenését nem szolgáló beruházásokat, és a felszabadult forrásokat a környezet megóvására, és helyre állítására kell fordítani.
Káros a multi szolgáltatók felelőtlen, csak a költségek optimalizálását szem előtt tartó működése.
Legyen az csővezeték-, vagy kábelfektetés, vagy akár ipari üzemek építése a környezetbe nem illő, azt károsító tevékenysége. De akár a rossz nyomra, az emberek egészségére vagy a környezetre károsan tervezett úthálózat bővítése.
A kábelekről szólva, mindjárt jegyezzük is meg, hogy az elektromos társaságok (feltehetőleg a kormány jóváhagyásával) mostanság a magánemberek számára már csak jóval drágább, ám kevésbé ronda és környezetrontó földkábel használatát „javasolják”, ugyanakkor azt magukra a nézve már nem tekintik kívánatos megoldásnak. Ahogyan azt sem, hogy a munkálatok befejeztével helyreállítsák vagy állíttassák a kivitelezővel az okozott károkat, a környezetrombolást.
Az erdőkben élő állatokat nem kipusztítani, hanem gondozni és óvni, illetve élőhelyüket nem elvenni, felparcellázni, hanem rendben tartani kell. A vadállományt pedig szakavatott vadászok, erdészek közreműködésével kell megóvni és javítani.
Káros az a profit mindenek felett típusú szemlélet is, hogy flóra és fauna megőrzése, gondozása helyett haszonszerzés céljából magánvállalkozások számára adják el (netán átjátszák) ezen földeket, a jobb esetben csak felesleges (pl. a magyar lakosság által jellemzően nem használt kaszinók, stb.) rosszabb esetben a környezetkárosító tevékenységet űző nagyvállalkozók számára.
Épp így felesleges és káros a természet kárára kialakított területek eladása a szintén nem a magyar lakosság pénztárcájához szabott, gyakran félig üresen álló lakóparkok, irodaépületek céljára.
Szemét helyzet
A pilisben lévő településeken, illetve környékükön szinte mindenütt megszüntették egyebek között – a közkutakhoz hasonlóan – a nyilvános szemétgyűjtő konténereket is, ahová egy-egy zacskónyi szemet is be lehetett rakni, ahelyett, hogy ezeket rendszeresen karbantartották és ürítették volna. Bár ez országos trend, nem korlátozódik a Pilis-hegység vagy a Dunakanyar környékére.
Ennek elsődleges oka a felelősség lerázása mellett a haszonszerzés, és az, hogy az állandó lakosokon kívül, a nyaraló tulajdonosokat is bekényszerítsék a magántulajdonú szemetesek szolgáltatása alá.
Nem mellékesen a jobb érzésű kirándulókat arra kényszerítik, hogy kilométereken át hurcolják magukkal a szemet.
Ugyanis az önkormányzatok ezt a tevékenységet, felelősséget is lerázták magukról, privatizálták a szemétszállítást. Ráadásul erőszakosan kötelezővé téve, épp úgy, mint a kötelező bankszámla használatot anno – már a „rendszerváltás” előtt.
Munkahelyteremtés és környezetvédelem
Talán, ha az önkormányzatok környezettudatosan gazdálkodnának, a hulladék gyűjtését és hasznosítását tervszerűen folytatnák, (esetenként rokoni, baráti kapcsolatú felelőtlen magánvállalkozókra bízás helyett) maguk végeznék a saját feladataikat, akár civil lakosság önkéntes alapú tevékenységbe vonásával. Ismeretterjesztéssel. No meg a szennyezők szigorú büntetésével, ami lehetne pénz helyett munka is.
Jelenleg azonban olyan példákat látunk, hogy míg a lakosságot válogatás nélkül büntetik, – segítségadás helyett – ha gazos a kertje ürügyén, a közterületeket nem gondozzák, nem ellenőrzik. Bár mára már nem vagyok biztos a parlagfű ártalmasságában, de erre hivatkozással büntetnek boldog-boldogtalant, miközben az önkormányzatok és települések kezében lévő területek parlagfű-, gaz- és szemétmentesítését elhanyagolják éveken át.
Az önkormányzatoknak foglalkoztatni kéne az embereket, akiknek nincs munkája, de dolgozni akarnak, a veszélyben lévő erdők mezők, lápok és termőföldek ökológiájának fenntartásában. Mondjuk a település-fejlesztésre, a kommunális szolgáltatásokra beszedett, sőt behajtott – és ki tudja mire fordított – pénzekből.
A parlagon lévő földeken kivágott gyümölcsfák, szőlősök helyébe újakat kell telepíteni, vagy mesterségesen kivégzett mezőgazdaságot újraindítani. Mindezt nem magánvállalkozók kezébe átjátszva, hanem állami tulajdonban és felügyelet alatt.
Az erdőket pedig nem szabad károsítani, ipari tevékenységeknek feláldozva, tarvágással és betonnal, vassal, villamos kábelekkel teli tömni, hanem az ott honos fák újra telepítésével kell megóvni.
Van megoldás
Visszatérve eredeti témánkhoz, a vaddisznók lakott területre tévedésére vagy annak közelébe költözésére, úgy gondoljuk ennek több oka is lehet.
Egyfelől a könnyen megszerezhető táplálék (szemét) másrészt egyre kisebb területre történő visszaszorításuk, élőhelyük elvétele, tönkretétele által.
Erre gyors megoldás lehet a Molnár Ildikó, Szentendre címzetes főjegyzője által javasolt megfelelő kerítések építése a belterületeken.
Hosszútávon azonban csak a természettel való együttélés, az ott élő állatok territóriumának visszaadása és gondozása lehet.
Ismételjük hát meg Gandhi mondását: „Földünk elég nagy ahhoz, hogy kielégítse mindenki szükségletét, de sohasem lesz akkora, hogy mindenki kapzsiságát is ki tudja elégíteni.”
A természet megóvása közös érdekünk, túlélésünk, sőt létünk alapfeltétele.
Mindezt a haszonszerzés, a profit miatt feláldozni, bűnös és megbocsájthatatlan felelőtlenség.
