1757. október 16-án érkezett meg Berlin falai alá Hadik András gróf, Mária Terézia magyar királynő (ur. 1740-1780) egyik legtehetségesebb tábornoka, aki ezen a napon rövid küzdelemben elfoglalta, majd később megsarcolta a porosz fővárost. Hadik Berlin megtámadásával a hétéves háború legmerészebb manőverét hajtotta végre, mely komoly szégyent jelentett a porosz hadsereg, de maga Nagy Frigyes király (ur. 1740-1786) számára is.
Mária Terézia képtelen volt beletörődni Szilézia 1748-as elvesztésébe, ezért nyolc esztendővel az aacheni béke megkötése hadat üzent Poroszországnak, hogy revánsot vegyen az osztrák örökösödési háborúban elszenvedett kudarcért. A Habsburg esélyek jónak mutatkoztak, ugyanis a királynő oldalán hamarosan Oroszország, Svédország és Franciaország is hadba lépett; ennek ellenére kezdetben Frigyes irányította a harctéri eseményeket, aki 1756 őszén elfoglalta Szászországot, majd a következő év tavaszán betört Csehországba is. A hadiszerencse végül a Kolín mellett vívott ütközettel fordult meg, itt ugyanis Daun tábornok jelentős győzelmet aratott Nagy Frigyes felett. A porosz király hamarosan visszavonult Sziléziába,.ezzel egy időben pedig – az osztrákokkal együtt – az oroszok, majd később a franciák is támadásba lendültek. Bár 1757 során három hadsereg is Frigyes megsemmisítésére tört, a szövetségesek legfényesebb sikere ebben az évben egy magyar tábornok, Hadik András nevéhez fűződött.
Hadik – akinek katonai zsenijét az mutatja meg leginkább, hogy az osztrák örökösödési háború alatt alezredesi rangból tábornoki pozícióig emelkedett – 1757 szeptemberében, Lotharingiai Károly Sándor fővezér megbízásából fogott hozzá a híres berlini portya megtervezéséhez, mely elsősorban azért valósulhatott meg, mert II. Frigyes főerői a fővárostól messze, Szilézia mélyén küzdöttek az osztrákokkal. Az akcióhoz mindössze egy 5100 fős hadtest, és néhány ágyú állt Hadik rendelkezésére, ám nem sokkal azelőtt, hogy a Berlin ellen induló sereg – október 11-én – elhagyta a Brandenburg határán fekvő Elsterwerdát, a csapat vezére arra kényszerült, hogy Kleefeld tábornokot maga mögött hagyja egy 1500 fős utóvéddel.
A hadvezér az ötnapos felvonulás során rendkívüli taktikai érzékről tett tanúbizonyságot: manővereivel hosszú ideig el tudta rejteni valódi szándékát – tehát Berlin megsarcolását –, közben Buchholzban elpusztította II. Frigyes egyik legfontosabb fegyvergyárát, egyúttal pedig végigsarcolt számos brandenburgi városkát. Október 15-én a magyar tábornok már Berlin előterében járt, ezért seregét két részre osztotta. Újházy ezredest Beeskownál átküldte a Spree túlpartjára, majd a főváros Potsdam felé nyíló kapuja ellen indította, ő maga pedig – álcázásképpen – a folyó bal partján húzódó erdőségekben nyomult észak felé.
A hadművelet zsenialitása ellenére Hadik seregét ugyancsak szorította az idő, október 12-e után ugyanis Nagy Frigyes értesült a merész manőverről, és Dessaui Móric herceg vezetésével jelentős erőket mozgósított a betörő csapatok elfogására. Berlinben 14-én szereztek először tudomást a huszárok közeli mozgolódásáról, de Rochow altábornagy, az – egyébiránt igencsak gyenge – várőrség parancsnoka egyszerűen képtelenségnek tartotta, hogy ütőképes császári haderő elmerészkedjen a fővárosig. A berliniek csak október 16-án reggel győződhettek meg a hírek valódiságáról, ekkor ugyanis egy kiküldött kisebb porosz seregtest beleütközött a magyar huszárok kötelékébe.
A délelőtt során Újházy és Hadik erői két oldalról is megközelítették a főváros roppant falait, a magyar tábornok pedig hamarosan követséget küldött a városba, mely 300 000 tallér hadisarc azonnali kifizetését követelte. Miután a városi tanács és Rochow altábornagy kitérő választ adott, Hadik előhozatta ostromágyúit, betörte Berlin kapuját, majd a kibontakozó küzdelemben megadásra kényszerítette a főváros rosszul felszerelt őrségét. A királyi család és a katonaság nagy része a délután során Spandauba menekült, Rochow pedig szinte esdekelve kérte a magyar tábornokot a város megkímélésére.
Hadik végül – a háborús helyzethez képest – könyörületesnek bizonyult a polgárokkal szemben, seregének ugyanis újfent megtiltotta Berlin felprédálását, ezzel együtt azonban 500 000 tallérra emelte a hadisarc összegét, és további 100 000 aranyat követelt katonái számára. Miután Dessaui Móric erői október 15-én már az Elbán is átkeltek, a magyar tábornoknak nem volt ideje megvárni, míg a teljes összeget kifizetik neki, ám másnap hajnalig – mindössze 8 óra alatt – a polgárok így is közel 235 000 tallért gyűjtöttek össze. Ez idő alatt Hadik számos egyéb ajándékot is kicsikart a várostól, lovak és ellátmány mellett például egy tucat, Berlin címerével hímzett kesztyűt is kért Mária Terézia számára, bár a rossz nyelvek szerint a poroszok végül 24 balkezes darabot küldtek az említett ruhadarabból.
A császári erők összesen mintegy 24 órát töltöttek a Spree-parti város falain belül, október 17-én este, néhány órával a Seydlitz tábornok vezette porosz huszárezred érkezése előtt azonban kénytelenek voltak angolosan távozni. Hadik csapatai ötnapos erőltetett menetben aztán épségben elérték a Habsburg főerőket, tehát a páratlanul merész akciót fényes siker koronázta; a hadművelet során a portyázó sereg összesen 100 embert veszített, közben pedig – 400 porosz fogoly mellett – komoly pénzösszeget és 6 porosz lobogót is zsákmányolt. Hadik sikeres vállalkozásáért utóbb megkapta a Mária Terézia-rend nagykeresztjét, a hétéves háború végén pedig grófi címmel és – Futak környékén – hatalmas birtokokkal honorálták bátorságát.
Bár Hadik András katonai tankönyvekbe kívánkozó hadjárata érdemben nem befolyásolta a háború menetét, a szokatlanul pimasz manőver mégis éktelen dühöt és szégyenérzetet váltott ki II. Frigyesből, hiszen ilyen megaláztatást korábban még soha nem kellett elszenvednie. A poroszok 1757 végén a Rossbach és Leuthen mellett aratott győzelmekkel valamelyest ápolták sértett önérzetüket, 1763-ban pedig – némi szerencsének is köszönhetően – Szilézia megtartásával fejezték be a háborút, a nevezetes berlini portya azonban kitörölhetetlen fiaskó maradt a német hadtörténetben, ami miatt mi magyarok – Hadik zsenialitása és huszárjainak vitézsége folytán – kétszeresen is büszkék lehetünk.
(rubicon.hu )
