A hír, hogy a Kanadai Kommunikáció Biztonsági Szervezet (CSEC) megfigyelte a brazil Bányászati Minisztériumot kezdi felfedni, hogy milyen messze is hajlandó elmenni a kanadai kormány a vállalatok érdekeinek kiszolgálásában.
A brazíliai botrány összefüggésben van azzal, amit a kanadai hatóságok otthon művelnek, és a diplomáciai testületeiken keresztül a világban, de egy lépéssel tovább mentek. Ez azt mutatja, hogy túl a politikai és kereskedelmi támogatáson, a kanadai kormány hajlandó akár fontos kereskedelmi kapcsolatokat veszélyeztetni, hogy a kanadai iparnak segítőkezet nyújtson.
Glenn Greenwald az egyesült királyságbeli Guardianben folyamatosan megjelenő cikkei és az egykoron az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatalánál (NSA) dolgozó Edward Snowden – aki jelenleg száműzetésben Oroszországban él – kiszivárogtatott információi felfedték, hogy a CSEC kémkedése messze túllépet a terrorizmus nyomon követésén, és átcsúszott ipari kémkedésbe. Egy másik Guardian cikk rámutatott, hogy az ügynökség rendszeresen konzultált kanadai bányászati és energetikai cégekkel.
A kanadai nagykövetség becslése szerint mintegy ötven kanadai bányászati cég fektetett be Brazíliában, köztük olyanok, mint a Teck, Kinross Gold, IAMGold, Yamana Gold, Eldorado Gold, Belo Sun és mások. Az összes közvetlen kanadai külföldi befektetés Brazíliában eléri a 9,8 milliárd amerikai dollárt, amely eltörpül Brazília kanadai befektetéseivel szemben, amelyek 15,8 milliárd amerikai dollárt tesznek ki, többségében szintén a bányászati szektorban amióta a Vale megvásárolta az INCO-t. Valójában a kanadai kormány globális elkötelezettsége a kanadai bányászati szektor mellett elég furcsa, mert ez ellentétben áll azzal a szándékkal, hogy eladja a kanadai ásványkincs vagyont, és még olyan zászlóshajókat is, mint az INCO, a Falconbridge és az Alcan, anélkül, hogy bármilyen valós körülménnyel indokolná az eladásokat.
Azon felül, hogy a Harper-adminisztráció számos diplomáciai lépést tett a kanadai vállalatok tevékenységének támogatására, az elmúlt években gyakran utazott diplomáciai látogatásra a növekvő regionális hatalomba, Brazíliába. Külön figyelmet érdemel, hogy 2012 januárjában, a külkereskedelmi miniszter, Ed Fast létrehozta a kanadai-brazil CEO fórumot, ahol olyan vállalati vezetők, mint például a brazil bányászati óriás, a Vale, és a kanadai Kinross Gold Corporation vezetői találkozhatnak olyan jó kapcsolatokkal rendelkező volt politikusokkal, mint például a korábbi liberális miniszterelnök-helyettes, John Manley, aki jelenleg a kanadai vállalatvezetők tanácsának az elnöke.
Azt, hogy a CSEC milyen információkat keresett a brazil Bányászati Minisztériumban, biztosan nehéz lenne megállapítani. De érdemes kiemelni, hogy 2008 óta megvitatás alatt álló brazil bányászati törvény többek között azt tartalmazza, hogy a bányajáradékot megduplázza 4 százalékra. Annak ellenére, hogy ez továbbra sem túl magas, elég ahhoz, hogy pánikot keltsen egy tipikusan adó és járadék érzékeny iparban, amely legutóbb is túlérzékenyen reagált arra, hogy Mexikó azt tervezte, hogy 7,5 százalékra emeli a bányajáradékot.
Összességében ez nem meglepő hír, hiszen a kanadai diplomácia tudatosan növeli a kanadai bányászati cégek rohamos és feltétel nélküli támogatását. Görögországtól Mexikóig, Ecuadortól a Fülöp-szigetekig, immáron tizenkét olyan esetről tudunk, amelyben a kanadai nagykövetek fokozták a kanadai bányavállalatok érdekeinek a kritikátlan védelmét, szemben az azt ellenző közösségekkel, és az állami adminisztráció ellenkezésével.
Mindazonáltal, Harper miniszterelnök és a kormányzati tisztviselők nem hajlandóak kommentálni a brazíliai ipari kémkedési vádakat, azzal az abszurd ürüggyel, hogy valami köze van a nemzetbiztonsághoz. Még bizarrabb, hogy Ray Boisvert, a Kanadai Biztonsági Szolgálat korábbi igazgatóhelyettese azt a látszott igyekezett kelteni, mintha a kiszivárgott dokumentumok valójában valamiféle „háborús játék” forgatókönyvei lennének.
De a nyilatkozatok egyaránt hiteltelenek és zavaróak annak a fényében, hogy mit tudunk a titkosszolgálataink belföldi ténykedéséről. Tavaly, a független újságíró, Tim Groves feltárta, hogy a kanadai kormány és a hazai hírszerzés 2005 óta rendszeresen tartott eligazításokat az energetikai cégeknek, többek között hozzáférést biztosítva az általuk kiválasztott minősített titkos jelentésekhez. A titkos eligazítások súlyosbították a már meglévő aggodalmakat, hogy az RCMP és mások is kémkednek környezetvédők és a First Nations után.
A félteke közösségeinek, dolgozóinak és társadalmi szervezeteinek egyre növekvő fenyegetettséggel kell szembenéznie az egészségügy, a tisztes munka és a környezet védelmének képviselete során, és szégyenszemre azt kell, hogy megtudják, hogy a kanadai kormány milyen messze hajlandó elmenni egyes szűk körök érdekeinek védelmében.
Forrás: www.globalresearch.ca
