Tovább folyik a szíriai háború. A kormányerők újabb jelentős eredményeket értek el, mindazonáltal aggodalomra ad okot, hogy a terroristák a mai napig képesek erőösszevonásokat végrehajtani, valamint átszivárogni a kormány csapatai között és bejutni nagyvárosokba, és ott terrorista akciókat elkövetni, mivel nyugati felderítési adatokat kapnak.

A Nyugat nem adta fel a szíriai terveit annak ellenére sem, hogy diplomáciai vonalon Moszkva lemosta a nyugati kormányokat. Az Egyesült Államok 10 milliárd dollár értékű fegyvert ad arab szövetségeseinek, az Egyesült Arab Emirátusoknak, és Szaúd-Arábiának. Csak mellékesen jegyezzük meg, mindkét országban voltak az úgynevezett arab tavasz idején megmozdulások, és a kormányok erőszakkal verték le mindegyiket. Jellemző a nyugati kettős mércére, melyet előszeretettel használnak mindenhol.

Az aggodalmat tovább növeli, hogy Jordánián keresztül a szaúdi hadsereg 100 darab nyugati gyártmányú nehéz harckocsit adott  a szíriai gyerekgyilkosoknak, valamint nehéz fegyvereket. Állítólag légvédelemmel is el kívánják látni az emberevő hordát, de ehhez már személyzetet is adni kell, mert ezek kezelése sok tanulást és gyakorlatozást követel. Ezt önmagában a terroristák nem képesek kivitelezni, tehát ehhez kiképzett személyzet is kell.

A szíriai konfliktus hosszútávú következményeit egy Moszkva-Damaszkusz győzelem esetén a Nyugat is fel tudja mérni, ezért egyre valószínűbbnek tűnik elemzőink számára, hogy a török hadsereg be fog avatkozni Szíriában. Az USA nem fog felvállalni két vesztes háború után (Irak és Afganisztán) egy újabb, iszlám övezethez tartozó területen zajló konfliktust, de Törökországot belerángathatja. A török vezetés nem adta fel területi és politikai terjeszkedési terveit, lásd a krimi törekvéseikről szóló hír. Egy szír győzelem megpecsételné a hatalmi ábrándokat, így esélyes, hogy Ankara beavatkozik Szíriában. A háborút úgysem kerülheti el, legfeljebb elodázni tudja, de akkor már kénytelen lesz védekező pozícióból, egy kurd önállósági törekvéssel szemben fellépve. Mivel általánosan köztudott, hogy jobb megelőzni a bajt (megelőző csapás) ezért egyre valószínűbbnek tűnik számunkra egy török beavatkozás Szíria ellen.

Törökország jelentős erővel bír, a NATO haderőn belül az egyik legerősebb hadsereg. Egy invázióra csak ürügyet kell keresni, pontosabban gyártani. A tonkini öböl óta köztudott, hogy a Nyugat semmiféle gyilkosságtól sem riad vissza, hogy ürügyet gyártson, de megemlíthető a Word Trade Center esete is. Egyes elemzőknek talán meglepő lenne egy ilyen jellegű fordulat, de érdemes felkészülni rá, mert a világpolitikai történések tükrében egy teljesen kiszámítható és logikus lépés lenne. Törökország kezd lassan magához térni abból a lesújtó politikai csatavesztésből, melyet az elmúlt másfél év alatt kellett elviselnie, folyamatos melléfogásai miatt. Ellenben Asszad segítsége már már nem csak Moszkva vagy a Heszbollah lett, hanem az egész keleti világ, amely sátánként tekint az Egyesült Államokra és egy szabadságharcos hőst lát Asszadban, akinek támogatottsága nagyon megerősödött. Olyannyira, hogy mára már nem csak a terroristák toboroznak, hanem szinte az összes arab országból érkeznek csapatostul az önkéntesek Asszad seregébe. Ankarának, ha közbe akar avatkozni, és nagy népszerűséget szerezni az iszlám világban, akkor számolnia kell ezzel a mítosszal, amit le kellene küzdenie. A mítoszt azonban csak egy másik mítosszal lehet legyőzni, és ezt nagyon nehéz lesz a jelen helyzetben megvalósítani. Főleg a nyugati bandához tartozó materialistáknak, mert hiába járkálnak templomokba vagy mecsetekbe, valójában Mammon szolgálatában állnak valamennyien.

A fegyverek szállítása, a szaúdi fegyverbeszerzések, a jordániai csapatösszevonások és USA katonai jelenlét jelzi, hogy a Nyugat nem adta fel terveit. Túl sokat veszthet vele.