Tavaly év végén magasabb volt az államadósság-rátánk, mint korábban gondoltuk, az új GDP számok ugyanis feljebb tolták a mutatót. A friss adatok tükrében sem egyértelmű, hogy a gazdaság alapfolyamatai csökkenő adósságpályához vezetnek-e. A KSH napokban megjelent nemzeti számlák statisztikájából az is kiderül, hogy tavaly az idehaza keletkezett jövedelemhez képest 5,7%-kal tudtunk kevesebbet költeni azért, mert egy része külföldi gazdasági szereplők kezébe került.
Tavaly 204 milliárd, 2011-ben pedig 254 milliárd forinttal kisebb volt a GDP Magyarországon, mint korábban gondoltuk. A KSH hagyományos őszi revíziója ugyanis ekkora korrekciót jelentet a nemzeti számlák statisztikában. A változás a növekedési adatokat nemigen változtatta: 2010-ben 1,1%-os, 2011-ben 1,6%-os volt a gazdasági növekedés, amit 2012-ben 1,7%-os visszaesés követett.
A változtatás következménye viszont, hogy a tavaly év végi GDP-arányos adósságunk 79,26%-ról 79,84%-ra emelkedett. (A ráta már szerepelt az őszi EDP-jelentésben is, de például a jegybank negyedéves frekvencián működő, ugyanaznap megjelent pénzügyi számlák statisztikája még a régi számot tartalmazta. Ennek oka, hogy a negyedéves számokon történő átvezetés csak az év végén történik majd meg.) Az adósságmutatónk december végére – immár az új GDP-adatokkal és előrejelzésekkel számolva – a kormány prognózisa szerint 79,21%-ra esik vissza, ami továbbra is a mutató kis mértékű csökkenését jelenti.
Ugyanakkor a friss módszertan sem enyhítette azokat az aggodalmakat, hogy a kormány mégsem lesz képes megfelelni saját alkotmányos adósságszabályának, amely a ráta csökkenését írja elő. A minimális csökkenés ugyanis csak úgy jön ki, hogy a negyedik negyedévben az állam kevesebb forintkötvényt bocsát ki, mint amennyi lejár (a maradékot a likvid forrásaiból, a kincstári számlát tovább apasztva teremti elő), illetve nagy valószínűséggel az őszre tervezett devizakötvény-kibocsátás sem szerepel a számokban. Így viszont a már most is megcsappant likvid pénzügyi tartalék tovább apadna.
Tavaly év végén magasabb volt az államadósság-rátánk, mint korábban gondoltuk, az új GDP számok ugyanis feljebb tolták a mutatót. A friss adatok tükrében sem egyértelmű, hogy a gazdaság alapfolyamatai csökkenő adósságpályához vezetnek-e. A KSH napokban megjelent nemzeti számlák statisztikájából az is kiderül, hogy tavaly az idehaza keletkezett jövedelemhez képest 5,7%-kal tudtunk kevesebbet költeni azért, mert egy része külföldi gazdasági szereplők kezébe került.
Kevés a pénzed, de itt egy váratlan kiadás? Segítünk! (x)
hirdetés
Tavaly 204 milliárd, 2011-ben pedig 254 milliárd forinttal kisebb volt a GDP Magyarországon, mint korábban gondoltuk. A KSH hagyományos őszi revíziója ugyanis ekkora korrekciót jelentet a nemzeti számlák statisztikában. A változás a növekedési adatokat nemigen változtatta: 2010-ben 1,1%-os, 2011-ben 1,6%-os volt a gazdasági növekedés, amit 2012-ben 1,7%-os visszaesés követett.
A változtatás következménye viszont, hogy a tavaly év végi GDP-arányos adósságunk 79,26%-ról 79,84%-ra emelkedett. (A ráta már szerepelt az őszi EDP-jelentésben is, de például a jegybank negyedéves frekvencián működő, ugyanaznap megjelent pénzügyi számlák statisztikája még a régi számot tartalmazta. Ennek oka, hogy a negyedéves számokon történő átvezetés csak az év végén történik majd meg.) Az adósságmutatónk december végére – immár az új GDP-adatokkal és előrejelzésekkel számolva – a kormány prognózisa szerint 79,21%-ra esik vissza, ami továbbra is a mutató kis mértékű csökkenését jelenti.
Ugyanakkor a friss módszertan sem enyhítette azokat az aggodalmakat, hogy a kormány mégsem lesz képes megfelelni saját alkotmányos adósságszabályának, amely a ráta csökkenését írja elő. A minimális csökkenés ugyanis csak úgy jön ki, hogy a negyedik negyedévben az állam kevesebb forintkötvényt bocsát ki, mint amennyi lejár (a maradékot a likvid forrásaiból, a kincstári számlát tovább apasztva teremti elő), illetve nagy valószínűséggel az őszre tervezett devizakötvény-kibocsátás sem szerepel a számokban. Így viszont a már most is megcsappant likvid pénzügyi tartalék tovább apadna.
Ha ezekkel korrigáljuk az év végi adósságmutatót, akkor már emelkedés adódna, vagyis a gazdaság alapfolyamataiból az idén nem következett az államadósság-pálya ereszkedése. (Elképzelhető, hogy ezzel közvetlenül is összefügg az állam hirtelen támadt igénye az adósságszabály megváltoztatására.)
A KSH statisztikájának másik érdekessége a GNI-adat. Ezen keresztül lehet megragadni azt a jelenséget, hogy a külföldi szereplők Magyarországon szereznek jövedelmet, ami a GDP-hez képest kisebb jövedelmet jelent a magyar szereplőknek.
Mi is az a GNI?
Egy ország általános fejlettségét, és így az életszínvonalát is gyakran szokták az országban előállított (bruttó hazai) termék, a GDP alapján jellemezni. Ennek a jól ismert kritikákon (környezeti károk, jövedelemegyenlőtlenség stb. figyelmen kívül hagyása) túl egyéb, kézenfekvő korlátai is vannak. Egyszerűen fogalmazva: a GDP-mutató nem mond semmit arról, hogy a megtermelt érték kihez kerül, külföldi vagy belföldi gazdasági szereplőkhöz.
Ha erre vagyunk kíváncsiak, akkor a hazai össztermék (GDP) helyett érdemes a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) mutatójára koncentrálni. Ez úgy áll elő, hogy a GDP-t korrigálni kell. Egyrészt a külföldről származó elköthető jövedelmekkel (a hazautalt munkabérekkel, a vállalattulajdonosok osztalékával, illetve az EU-támogatásokkal) növelni kell, hiszen ennyivel több elkölthető pénz kerül a belföldi gazdasági szereplőkhöz. Ellenkező irányú korrekciót jelent viszont az itt dolgozó külföldiek hazautalt fizetése, és a külföldi (rész)tulajdonú vállalatok nyeresége, illetve a külföldnek fizetett kamatok. (Az írás alján szereplő táblázatban konkrétan is látható, hogy az elmúlt 18 évben hogyan lett a GDP-ből GNI. A legnagyobb eltérítést természetesen az idehaza működő külföldi tulajdonú vállalatoknál megképződött nyereség jelenti.)
Ezek a korrekciók a GDP mutatótól elvezetnek a GNI-hoz, és így választ kaphatunk arra a kérdésre is, hogy vajon többet, vagy kevesebbet költhetünk-e annál, mint amit idehaza megtermelünk.
A GDP-GNI rés a 2009-es látványos szűkülés óta eltelt három évben újra nyílni kezdett, tavaly a nemzeti jövedelem 5,7%-kal maradt el a GDP-től. Úgy tűnik, rövid távon a mutatót a vállalati profitabilitás, illetve a külföldnek fizetett kamatok változásai mozgatják, közép távon pedig különösebb trend nélkül ingadozik.
További megfigyelhető tendencia, hogy a külföldiek mintha újra szívesebben forgatnák vissza a jövedelmüket, mint a válság súlyosabb éveiben. Bár az adatok eléggé bizonytalanok, és hektikusak is, a 27%-os visszaforgatási arány az utóbbi öt évben a magasabbak közé tartozik. (Ez a mutató önmagában amúgy nehezen értelmezhető, hiszen nem csak a vállalati nyereség beruházásokba való visszaforgatását jelenti, hanem a kamatjövedelmeket is tartalmazza.)
A GNI-t emelő tétel, hogy a külföldről származó munkajövedelmek meghaladják az itt dolgozók hazautalásait, illetve az EU adók és transzferek egyenlege is egyre kedvezőbb ránk nézve, ahogy a hétéves költségvetési tervezési időszak vége felé érkezünk.
