Égi édesanyánk könnyező figyelmeztetése után következik a Nagy Figyelmeztetés, majd 100 nap olyan keresztényüldözés, amilyen még nem volt a világon, aztán elragadtatva a 4 év alattiak és a mennybe tartozók, a többiek haladnak az utolsó ütközet felé

Armageddon nyomában

Armageddon nyomában

Havi 2500 frank járna állampolgári jogon

2013. október 08. - Andre Lowoa

Rekordidő alatt gyűltek össze az aláírások a garantált alapjövedelemről tartandó népszavazáshoz
Forradalmi (gondolat)kísérletet indítottak a svájciak: járjon mindenkinek alapjövedelem, függetlenül attól, hogy dolgozik-e az illető, vagy sem. Az úgynevezett feltétel nélküli alapjövedelem összegét 2500 svájci frankban (2000 euróban) határoznák meg, ami elegendő lenne a szerény megélhetéshez, ráadásul gyerekenként még további 600 frank járna.

Fotó: REUTERS - Denis Balibouse A kezdeményezők, élükön Enno Schmidt német születésű képzőművésszel és filmessel, rekordidő alatt gyűjtöttek össze 126 ezer aláírást. Ezeket látványos performance keretében pénteken nyújtották be a svájci parlamentnek, majd az épület előtti téren hatalmas mennyiségű aprópénzt szórtak szét. E szimbolikus gesztussal jelezték: Svájc valójában nagyon gazdag ország, de ezt a pénzt más módon is el lehetne osztani.

A munka nélkül éldegélő svájciak aranykora azonban még odébb van. Először a berni törvényhozásnak és a kormánynak meg kell vizsgálnia a kezdeményezést, esetleg ellenjavaslattal élnie, de ha formailag mindent rendben talál, akkor legkésőbb az aláírások beadásától számított öt és fél éven belül népszavazást kell rendezni. A referendum eredménye pedig szent a svájci alkotmány szerint.

A kezdeményezők máris igen optimisták, szerintük ilyen gyorsan még soha nem sikerült ennyi aláírást összegyűjteni. Ráadásul a közhangulat is az ő malmukra hajtja a vizet. Igaz ugyan, hogy Svájc még mindig a föld tíz leggazdagabb országa közé tartozik, a világ minden tizedik milliárdosa él a mindössze nyolcmilliós alpesi országban. Az elmúlt két évtizedben a háromszáz leggazdagabb svájci állampolgár vagyona megötszöröződött, ám ez alatt az idő alatt az átlagjövedelem emelkedése még az inflációt sem követte – emlékeztet a baloldali német Tageszeitung.


Vagyis az egyenlőtlenség itt is nőtt, és a lakosság erre egyre érzékenyebb. Sokat rontott a szociális egyensúlyon a pénzügyi válság. Meglehetősen fonák helyzet, hogy az anyagi nehézségekkel küzdő cégek és rosszul gazdálkodó pénzintézetek topmenedzserei busás prémiumokkal és végkielégítésekkel távoztak, miközben a munkavállalókkal fizettették meg a rossz döntéseket. Nem véletlenül járt sikerrel például – Európában egyedülálló módon – az a márciusi népszavazás, amelyen a svájciak a topmenedzserek fizetésének korlátok közé szorítása mellett voksoltak.

Legalábbis abban az értelemben, hogy a felügyelőbizottság és a részvényesek is beleszólhassanak egy-egy fizetésemelésbe vagy prémium megítélésébe. Hiába keseregtek a jobboldali pártok és a nagyvállalatok vezetői, hogy ezzel Svájc és a svájci munkahelyek versenyképessége romlik, az állampolgárokat cseppet sem hatotta meg ez az érvelés. A feltétel nélküli alapjövedelem ennél jóval radikálisabb kezdeményezés, de nem új ötlet, Európa-szerte vannak támogatói. Németországban például a DM – Drogerie Markt lánc alapítója, a sikeres vállalkozó Götz Werner, aki a svájci kampányt is segítette.

Az ötlet támogatói szerint az emberek sokkal kreatívabban fel tudnák használni az idejüket és az energiájukat, ha nem az lebegne folyton a szemük előtt, hogy miből fizetik majd a számláikat. Ha a napi gondokat levennék a vállukról, akkor ki tudnának teljesedni, vagy épp olyan munkákat is szívesebben ellátnának, amelyek most az államra hárulnak, vagy olyanokat, amelyekre manapság egyáltalán nincs idejük, mint például az idősebb rokonok ellátása, a gyerekek nevelése vagy épp radikálisan új dolgok kitalálása. Lássuk be, az emberek egy része által végzett munkát már robotok is könnyedén ellátnák – érvelnek.

A kritikusok viszont azt feszegetik, vajon a társadalom hány százaléka elégedne meg a szerény életkörülményekkel és a semmittevéssel, és ha nem lenne anyagi motiváció, akkor egyáltalán felkelne-e az ágyból. Azt pedig végképp képtelenségnek tartják, hogy a gazdagok is kapjanak „alapjövedelmet”, amikor semmi szükségük nincs rá. A másik gyakori kérdés, hogy miből finanszíroznák mindezt. Götz Werner radikális javaslatával minden adót eltörölne az áfa kivételével, ez utóbbit viszont 50 százalékosra emelné.

Csakhogy ezzel az összes üzlet lehúzhatná a rolót, mindenki a szomszédos országokba járna vásárolni. A svájci államkasszának 200 milliárd frankba kerülne az ötlet megvalósítása, ez a svájci GDP egyharmada – írja a Süddeutsche Zeitung. A svájci világlap, a Neue Zürcher Zeitung vezércikkeiben máris erőteljes kritikát fogalmazott meg, és nem lelkesednek a szakszervezetek sem. Szerintük épp elég lenne, ha a 4000 frankos (3200 eurós) minimálbérről egyezségre jutnának. A forradalomra ráérnek később.

Néoszabadság

süti beállítások módosítása