Az ENSZ emberi jogi bizottsága hétfőn megállapította, hogy senkitől sem lehet elvenni a választójogot csak azért, mert értelmi fogyatékos. A bizottság egy Magyarországot érintő ügyben döntött így, mivel hat értelmi fogyatékos magyar fordult a bizottsághoz azért, mert nem szavazhattak a 2010-es választásokon, pedig, állításuk szerinte teljes mértékben tisztában vannak a magyar belpolitikával.
Ismételten eljutottunk egy olyan vitához, hasonlóan a hajléktan-kérdéshez, amely alapvetően visz mellé, nem a lényegről szól, vagyis az értelmi fogyatékosok valódi helyzetéről. Most polemizálhatunk azon eleget, hogy vajon szavazhatnak-e vagy sem, belátás birtokában vannak-e vagy sem, miközben ez a kérdés egyszerre rendkívül veszélyes, és egyszerre teljességgel értelmetlen.
Előbbi azért, mert gúny tárgyává teheti azt a réteget, amely a magyar társadalom nagy többsége számára, az érintett családok kivételével (de még ott sem mindig) teljesen idegen, enyhébb esetben csak idegenkedik tőle, minősített esetben legszívesebben egy világvégi elhagyott kastélyba száműzné őket, csak ne legyenek szem előtt. Olcsó poénok tárgyává, hogy vajon kire szavaznak majd (ide lehet behelyettesíteni az ellenoldal pártját, pártjait), vagy azon fennhangon röhögcsélni, hogy az ország háromnegyedét gondnokság alá kéne helyezni.
Másrészt pedig tökéletesen felesleges egy olyan országban választási jogról beszélni, ahol sokszor a legalapvetőbb szakmai és pénzügyi feltételek sem adottak ahhoz, hogy emberhez méltó közegben tudjuk ápolásra szoruló embertársainkat. Előbbi kapcsán elegendő, anyagilag és szellemileg megbecsült és emberséges orvosi és ápolói gárdára, utóbbi kapcsán pedig a nyomasztó, méltatlan, embertelen infrastruktúrára gondolunk. Tehát ugye, a hiányzó milliárdokra, és a még súlyosabb, hiányzó akaratra.
Ezek mind olyan kérdések, amelyekkel adósok vagyunk feléjük, de most sikerült egy olyan kérdést előrángatni, amire valójában semmi szükségük sincs. Az ENSZ tekintetes bizottságánál úgy gondolják, hogy nem lehet kizárni valakit csak azért a választásokból, mert valaki értelmi fogyatékos, ezért aztán most nyugodtan lehet bírósághoz fordulni, nagy eséllyel meg is lehet nyerni. De vajon jobb lesz ettől - néhány ügyvéden kívül - bárkinek is?
Arról viszont már lehet és kell is vitázni (természetesen az érintett szakértőknek, de a nyilvánosság előtt), hogy kit, hogyan, miért, és milyen információk, tények alapján helyeztek gondnokság alá, vagy miért nem, mi a gondokság alá helyezés pontos metódusa? Hogy volt-e ott vajon valós indok, vagy csak egy az értékes telekre ácsingózó távoli rokon, és pár megkent szakértő állt a háttérben? Az ENSZ-nek, és pár roppant hangos jogvédőnek ismét sikerült belekaparásznia egy olyan kérdésbe, amely leginkább a szakmára tartozna, s nem ránk.
Végül kanyarodjunk vissza: vajon jobb és több lesz-e az értelmi fogyatékosok élete azzal, hogy szavazhatnak? Nem hisszük. A társadalmi elfogadottságuk nem javul, csak a gúny céltáblájává teszi őket, s a többség ugyanúgy jóindulatú, de suta, béna mozdulatokkal és gondolkodással és félelemmel fog hozzájuk közeledni, mint eddig.
Egyedül pár jogvédőnek lesz jobb, akik ismét megindokolhatják saját "szakmájuk" létjogosultságát.
Bazsó Bálint - jobbegyenes blog
