Nehéz hivatás utódállamnak lenni. Gombóc a torokban, szűnni nem bíró rettegés, nyirkos hátú ébredések, mert a rablott szajrén mindenütt ott virít az eredeti tulajdonos névjegye. Nem elég ledönteni a kultúrtáj megépítői által állított szobrokat, emlékműveket, hiszen a terület minden négyzetcentimétere menthetetlenül átitatódott a magyarokkal.

Magyarbél, Magyarkapus és efféle szörnyű településnevek éktelenkednek mindenfelé, elhomályosítva a nagyromán és ószlovák létezés csillogását. Az utódállami lét viszont azt is jelenti, hogy helyi, diszkont értéken alkalmazzák a legalantasabb nyugat-európai hódító-asszimilációs módszereket. Mi magyarok például nem összerezzenünk, hanem bátran nosztalgikus bizsergést érzünk, ha találkozunk a velünk élő múlt apróságaival. Na, éppen ez a „velünk élő múlt" az, amit Romániában és Szlovákiában erőnek erejével mázolnak át a saját trikolórjuk színeire.

Gyönyörű példákat hoztunk nektek a világítótorony-elv gyakorlati alkalmazására. Ismét idegen népek egy-egy vonását illesztjük a játékos tanulás kedvéért magyar közegbe. Látni fogjuk, hogy a magyar nép és műveltség továbbra is a sziklán ágaskodó, rendíthetetlenül utat mutató világítótorony, az idegenek pedig a tengeren hánykolódó, egyre kínosabban elkorhadt kis csónakocskát jelentik hozzánk képest. A továbbiakban rövid látogatást teszünk néhány faluban, s ehhez szükség lesz egy kevés hegyifrancia és hegyilengyel nyelvtudásra. Előbbin a mare, utóbbin a veľký jelenti, hogy nagy. A mindjárt szóba kerülő falvaknak egy közös jellemzőjük van: szerepel a nevükben a magyar jelző. A mai Szlovákiában, Szenc környékén található Magyarbél település. A szlovák állam – a kisebbségi jogok nagy barátjaként – nem hagyhatott érvényben ilyen fasisztoid kicsengésű elnevezést. Cselekedni kellett, és a falu Veľký Biel (tkp. Nagybél) alakra cserélte a félelemkeltő Magyarbélt. Nem messze innen fekszik Magyargurab, amely szerencsére ma már Veľký Grob (tkp. Nagygurab) néven éldegél, szerves logikai ellentétpárt alkotva a közeli Slovenský Grobbal (eredetileg Tótgurab). Földrajzilag nagy, szellemiség tekintetében egészen pici ugrással a Kolozsvártól nyugatra található Magyarkapusra érkezünk. Ki nem találná senki, mire cserélték le a románok ezt az ugyancsak antidemokratikus falunevet. Úgy bizony, Căpuşu Mare (tkp. Nagykapus) szerepel már a táblán, habár fájó módon, az eredeti magyar megnevezést még nem sikerült eltüntetni alóla.

Megismerkedtünk hát a módszerrel, mi a teendő, ha olyan népről elnevezett település van az országunkban, amellyel történelmi ellentéteket ápolunk. A románoknál és a szlovákoknál ezt a kategóriát a magyarok teljesen ki is merítik, ám a mi esetünkben – jelentős nép lévén – több ilyet tartunk számon. Több összeütközésünk volt a besenyőkkel, kunokkal, jászokkal, tatárokkal, törökökkel, németekkel, oroszokkal, rácokkal, oláhokkal, tótokkal, semmi keresnivalójuk hát az önkormányzati tábláinkon. Zárkózzunk fel hát demokratikus szomszédaink erkölcsi szintjére! Írjuk át a településeink nevében „nagy"-ra a bennük fellelhető, ellenséges népneveket, így téve nemzetállammá Magyarországot! Hungaria este stat national!

Olaszliszka → Nagyliszka
Bodrogolaszi → Bodrognagyi
Tahitótfalu→ Tahinagyfalu
Tótkomlós → Nagykomlós
Tótszentgyörgy → Nagyszentgyörgy
Tótvázsony → Nagyvázsony
Csehi → Nagyi
Ráckeve → Nagykeve
Rácalmás → Nagyalmás
Hidasnémeti → Hidasnagyi
Szászvár → Nagyvár
Kisoroszi → Kisnagyi
Oroszlány → Nagylány
Törökbálint → Nagybálint (a törököket eléggé utálva, „nagy" helyett egyenesen „magyar"-rá áthazudva Magyarbálintot kaphatnánk)
Törökkoppány → Nagykoppány
Törökszentmiklós → Nagyszentmiklós
Tatárszentgyörgy → Nagyszentgyörgy
Besenyőtelek → Nagytelek
Szirmabesenyő → Szirmanagy
Jászberény → Nagyberény
Jászság → Nagyság
Kiskunság → Kisnagyság (ajjaj, ez így valami egész mást jelent)
Kiskunfélegyháza → Kisnagyfélegyháza
Nagykunság → Nagynagyság
Jász-Nagykun-Szolnok megye → Nagy-Nagynagy-Szolnok megye

A lengyel nevű településeinket ugyanakkor érintetlenül hagyhatjuk, hiszen kell valaki, akivel demonstrálhatjuk az ellenségeink felé, hogy az átnevezés nem általános, hanem kifejezetten ellenük irányul. Chorvátsky Grob (Horvátgurab), vagy Rusovce (Oroszvár) senkit sem zavar Szlovákiában; a szlovákokat azért nem, mert ezekkel a népekkel egyforma a zászlajuk, a magyarokat pedig azért nem, mert ők normálisak.

Feltűnő, hogy a módszert alkalmazva, azonos nevű települések is keletkeznének. Települések, amelyek saját idióta frusztrációink miatt megkülönböztethetetlenek lennének egymástól. Természetesen ilyen téren sem kell csalódnunk román szomszédunkban, a közigazgatási szervezés és működtetés nagymestereiben: megbízhatóan hozzák a példát. Szatmárnémetit elnevezték Satu Mare-nak, mivel ez alakilag hasonlít. Ez olyannyira bejött nekik, hogy Szatmár megye teljes elrabolt részét ugyanezzel a névvel illették. A gond csak ott van, hogy Szatmárnak nem volt különbejáratú román neve, ezért pusztán hangalaki hasonlóság miatt nevezték el így, nem törődve a román műnév valódi jelentésével (satu=falu, mare=nagy). Ki nem találnátok, milyen nevet kapott a székelyföldi Nagyfalu, valamint a partiumi Temesnagyfalu az oláh ortodox keresztségben... Szaporodóban voltak a Satu Marék az országban, de újabb bonyodalmakhoz érkeztek. Székelyudvarhely mellett fekszik Máréfalva, és a románok egyszerűen képtelenek voltak ellenállni az újabb hangalaki kísértésnek, hát ebből is Satu Mare lett. Bele sem merünk gondolni, milyen lehet mondjuk Temesnagyfaluban, az Avram Iancu utcában lakni. Ott valószínűleg esély sincs megkapni a leveleinket.

Szatmárnémeti címere

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/magyarsag/2751-a-legeslegnagyobb-telepuelesnevek